chapter 8
az Jézus kediglen az Olajfáknak hegyére mene,
és jó hajnalba ismét az templomba mene, és minden nép őhozzá folyamék, ülvén tanítja vala őket.
vőnek kedig őhozzá az írástudók és az farizeusok egy asszonyt, kit házasságtörésnek bűnében fogtanak vala, és mikoron középbe állatták volna őtet,
mondának őneki. mester, ez asszonyt házasságtörésnek bűnében fogták.
az törvényben kediglen Mózes parancsolt minekünk, hogy ez ilyeténeket megkövezzük. annak okáért te mit mondasz?
mondják vala kediglen ezt kísértvén őtet, hogy bevádolhatnák őtet. az Jézus kediglen lehajolván, ujjával az földön ír vala.
annak okáért mikoron meg nem szűnnének kérdeni, feligazodék, és mondá őnekik: aki tiközületek bűn nélkül vagyon, az hajítsa őtet először kővel.
és ismét lehajolván az földön ír vala.
mikoron kediglen ezeket hallották volna, egyenként egymás után kimennek vala, és legelőször és az vének mennek vala ki, és az Jézus csak ő maga marada, és az asszony középen áll vala.
mikoron feligazodott volna az Jézus, és senkit nem látna az asszonytól el elválva, mondá őneki: asszony, hol vannak amaz te vádolóid? senki nem kárhoztata-e tégedet?
mondá őneki az asszony: uram, senki nem. mondá továbbá az Jézus: én sem kárhoztatlak tégedet. menj el, és ennek utána ne vétkezzél.
annak okáért ismét szóla az Jézus őnekik, és ezt mondá: én vagyok ez világnak világossága, az ki engemet követ, sötétségben nem jár, hanem az életnek világosságát nyeri.
annak okáért mondának őneki az farizeusok: te temagadról tész tanúbizonyságot, az te tanúbizonyságod nem igaz.
felele az Jézus, és mondá őnekik: ha igaz én magam teszek is én magamról tanúbizonyságot, igaz az én tanúbizonyságom, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek, ti kediglen nem tudjátok, honnan jövök, és hová megyek.
ti test szerint tesztek ítéletet, én senkiről nem teszek ítéletet test szerint.
de ha igaz ítéljek is én, az én ítéletem igaz, mert egyedül nem vagyok, hanem én vagyok, és az én Atyám, az ki engemet elbocsátott.
de még az ti törvényetekben is meg vagyon írván, hogy két embernek tanúbizonysága igaz.
én vagyok, ki tanúbizonyságot teszek én magamról, és tanúbizonyságot teszen énrólam az én Atyám, az ki engemet elbocsáta.
annak okáért mondának vala őneki: hol vagyon az te Atyád? felelé az Jézus: sem engemet nem ismertek, sem az én Atyámat. ha engemet ismertetek volna, az én Atyámat is ismertétek volna.
ez igéket mondá az Jézus az templomban tanítván az helyen, holott az egyháznak kincse vala, és senki meg nem fogá őtet, mert még el nem jött vala az ő órája.
mondá annak okáért az Jézus ismét őnekik. én elmegyek, és keresni fogtok engemet, és az ti bűneitekben meghaltok, az hová én megyek, ti oda nem jöhettek.
mondának vala annak okáért az zsidók. nemde megöli önmagát, hogy ezt mondja: az hová én megyek, ti oda nem jöhettek?
és továbbá ezt mondja vala őnekik: ti az onnan alól valók közül vagytok, én az onnan felül valók közül vagyok. ti ez világbeliek közül valók vagytok, én nem vagyok ez világbeliek közül való.
mondám annak okáért tinektek, hogy meghaltok az ti bűneitekben. mert ha nem hienditek, hogy én vagyok, meghaltok az ti bűneitekben.
mondának vala annak okáért őneki. ki vagy te? és mondá őnekik az Jézus: eleitől fogva mondom is tinektek azt.
sok dolog vagyon, melyekről tirólatok szólnom kell, és ítélnem. de az, ki engemet elbocsáta igaz, én is azokról szólok ez világon, az melyeket őtőle hallottam.
nem érték, hogy az ő Atyjáról szólt volna őnekik.
mondá annak okáért az Jézus őnekik: mikoron magas helyre fel felemelenditek az Embernek Fiát, akkoron megismeritek, hogy én vagyok, és hogy én magamtól semmit nem teszek. de azonképpen mondom ezeket, az miképpen az én Atyám megtanítá.
és az ki engemet elbocsáta énvelem vagyon. az én Atyám egyedül nem hagya engemet, mert én mindenkoron megteszem azokat, az kik őneki kellemetesek.
mikoron az Jézus ezeket mondaná, sokan hívének őbenne.
annak okáért ezt mondja vala az Jézus az zsidóknak, az kik őbenne hittenek vala. ha ti megmaradandotok az én beszédemben, bizony én tanítványaim vagytok,
és megismeritek az igazságot, és az igazság szabad emberekké teszen titeket.
felelének őneki: Ábrahámnak magzatai vagyunk, és soha nem szolgáltunk valakinek, mi módon mondod te ezt, szabad emberekké tétettek?
felelé őnekik az Jézus: bizony bizony mondom tinektek, hogy minden, ki bűnt teszen, az bűnnek szolgája.
az szolga kedig az házban meg nem marad mind éltig, az Fiú mind éltig megmarad.
annak okáért ha az Fiú titeket szabad emberekké teszen, bizonyával szabad emberek vagytok.
tudom, hogy Ábrahám magzatai vagytok, de azon igyekeztek, hogy engemet megöljetek, azért mert az én beszédemnek helye nincsen tibennetek.
én, az mit az én Atyámnál láttam, azt szólom, és ti is, az mit láttatok az ti atyátoknál, azt teszitek.
felelének és mondának őneki: az mi atyánk Ábrahám. mondá őnekik az Jézus: ha Ábrahámnak fiai volnátok, Ábrahámnak cselekedeteit tennétek.
mostan kediglen azon igyekeztek, hogy megöljetek engemet, oly embert, ki igazságot szóltam tinektek, melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette.
ti az ti atyátoknak cselekedeteit teszitek. mondának annak okáért őneki. mi paráznaságból nem születtünk. egy atyánk vagyon, az Isten.
mondá őnekik az Jézus. ha az Isten volna az ti atyátok, bizonyával szeretnétek engemet. mert én az Istentől eredtem és jöttem, mert én magamtól nem jöttem, hanem ő bocsáta engemet.
miért nem veszitek eszetekbe az én beszédemet? mert nem hallgathatjátok az én beszédemet.
ti atyától az ördögtől vagytok, és az ti atyátoknak gonosz kívánságainak akartok eleget tenni. az ember öldöklő volt kezdettől fogva, és igazságban nem állott, mert igazság nincsen őbenne. mikoron hazugságot szól, az ő tulajdonaiból szól, mert hazug, és az hazugságnak atyja.
én kediglen, hogy mivel igazságot mondok, nem hisztek énnekem.
kicsoda érhet bűnben engemet tiközületek? ha igazat mondok tinektek, mire nem hisztek énnekem?
az ki az Istentől vagyon, az Istennek igéit hallgatja. ti annak okáért nem hallgatjátok hogy mivel Istentől nem vagytok.
felelének az zsidók és mondának őneki. nem jól mondjuk-e mi, hogy szamáriabeli vagy te, és ördög vagyon benned?
felelé az Jézus: énbennem ördög nincsen, de tisztelem az én atyámat, és ti szidalmassággal illetétek engemet.
én kediglen az én tisztességemet nem keresem, vagyon, ki megkeresse, és megítélje.
bizony bizony mondom tinektek, ha valaki az én beszédemet tartandja, soha meg nem hal.
mondának annak okáért őneki az zsidók. mostan ismerjük meg, hogy ördög vagyon benned. Ábrahám meghalt, és az próféták meghaltanak. te kediglen ezt mondod: ha valaki az én beszédemet tartandja, soha halált nem kóstol.
nagyobb vagy-e te az mi atyánknál, Ábrahámnál, ki meghalt? az próféták is meghaltanak. vajon kicsodává teszed tenmagadat?
felelé az Jézus: ha én dicsérem enmagamat az enmagam dicsérete semmi, vagyon, ki engemet dicsér, az én Atyám, kit ti Isteneteknek mondotok lenni,
de nám meg nem ismeritek őtet, én kediglen ismerem őtet. és ha azt mondandom, hogy nem ismerem őtet, tihozzátok hasonlatos hamis beszédű leszek. de ismerem őtet, és az ő beszédét tartom.
Ábrahám, az ti atyátok nagy vígan vala, hogy az én napomat látná, és meglátá, és örüle rajta.
mondának annak okáért az zsidók őneki: nincsen még ötven esztendőd, és Ábrahámot láttad-e?
mondá őnekik az Jézus: bizony bizony mondom tinektek, minek előtte Ábrahám lenne, én állatom szerint vagyok.
annak okáért köveket vesznek vala fel az zsidók, hogy őrá hajítanák. az Jézus kediglen elenyészék, és kimene az templomból.