Az apostoloknak cselekedeti
20. fejezet
1. vers
minekutána ellassúdék az felindult népnek kiáltása, Pál őhozzá vevén az tanítványokat, és őket megölelvén elindula, hogy Macedóniába menjen.
2. vers
mikoron kediglen eljárta volna Macedóniának tartományit, és sok beszéddel intette volna őket, Görögországba mene,
3. vers
és ott három holdnapig lévén, mikoron az zsidók lest vetettenek volna, hogy őtet megfognák, hajóba szállván Szíriába akar vala menni. annak okáért elvégezé elméjében, hogy megtérne, és Macedónia által menne Szíriába.
4. vers
elmene kediglen ővele társul Berea városbeli Szopater mind Ázsiáiglan. az Tesszalonika városbeliek közül kediglen társul elmenének vele Arisztarchusz és Szekundusz, és az Derbe városbeli Gájusz és Timóteus. Ázsiából valók kediglen Tichikusz és Trofimusz.
5. vers
mindezek mikoron elöl elmentenek volna, megvárának minket Troászban.
6. vers
mi kediglen az húsvét napjai után, melyeken pogácsákkal élnek, Filippiből vízen való utat tevén őhozzájuk menénk Troászba ötöd napra, holott mi hét napon lakozánk.
7. vers
egy szombat napon kediglen, mikoron egybegyűltenek volna az tanítványok az kenyérnek elszegdelésére, az Pál az Istenről szól vala őnekik, el akarván menni másod napon, és beszédét elnyújtá mind éjféliglen.
8. vers
sok szövétnek vala kediglen az felházban, holott egybegyűltünk vala.
9. vers
mikoron kediglen egy ifjú ülne az ablakban, kinek Eutichusz vala neve, mikoron nagy álomnak miatta elnehezült volna, annál is inkább elnehezüle, mikoron az Pál sok ideig szólt volna, az harmad renden való felházból leesék, és halva vevék fel őtet.
10. vers
mikoron kediglen az Pál leszállott volna, őrá borula, és őhozzá ölelvén mondá. meg ne háborodjatok. mert az ő lelke őbenne vagyon.
11. vers
mikoron kediglen felment volna, és elszegdelte volna az kenyeret, és ött volna benne, sok ideig szólván mind virradtiglan, végezetre ekképpen méne el.
12. vers
előhozták kediglen az gyermeket elevenen, és ezen nem kevés vigasztalást vőnek.
13. vers
mi kediglen hajóba hágánk, és Asszoszba menénk hajón, és ott várjuk vala az Pált. mert akképpen végezte vala, ő maga földön indul vala útra.
14. vers
mikoron kediglen egyetembe Asszoszba jutottanak volna, Pál is mihozzánk odajuta, és ővele egyetembe Mitilénébe menénk,
15. vers
és onnan is vízen való úton másod napon Kiosz ellenébe menénk. az következendő napon kediglen Számosz nevű szigetben kiköténk. és Trogíliumban múlatván, másod napon Milétuszba menénk.
16. vers
mert Pál elvégezte vala, hogy vízen Efezus mellől menne el, hogy Ázsiában idejét hiába ne múlatná. mert siet vala, ha lehetséges volna őneki, hogy pünkösd napján Jeruzsálemben lenne.
17. vers
Milétuszból kediglen Efezusba követeket bocsátván az keresztyéneknek pásztorit őhozzá hívatá,
18. vers
kik mikoron őhozzá jutottanak volna, mondá őnekik. ti tudjátok az első naptól fogva, melyen Ázsiába bejövék, miképpen minden időben tiveletek lettem legyen, szolgálván az Úristennek lelkemnek minden alázatosságával, és sok könnyű hullatásokkal és háborúságokkal, melyek az zsidóknak rám való gonosz szándékiból történének,
20. vers
hogy semmitől magamat meg nem vontam azok közül, az melyek tinektek hasznotokra voltanak, és hogy az Istennek igéjét tinektek ne hirdetném, és hogy titeket ne tanítanálak közönséges helyen, és minden házak szerte,
21. vers
tanúképpen vallást tevén mind az zsidóknak és mind az görögöknek, és az bűnöknek megbocsánatáról, melyet nyernek az Istentől azok, kik életüket megjobbították, és az hitről, mely az mi Urunkban, az Jézus Krisztusban vagyon.
22. vers
és íme mostan én lelkemben megköteleztetvén Jeruzsálembe megyek, melyben nem tudom, mi dolgok történnek énrajtam,
23. vers
hanem csak ezt, hogy az Szentlélek minden városok szerte vallást teszen, hogy sokaságokra és sanyarúságokra megyek oda.
24. vers
de ez dolog engemet meg nem indít, mert nem annyira szerelmes énnekem az én életem, minthogy elvégezzem az én folyásomat örömmel, és ez szolgálatot, melyet az Úr Jézustól vők, hogy tanúbizonyságot tegyek az evangéliumról, melyben az Isten az ő hozzánk való kedvét megjelenté.
25. vers
és ím, én tudom mostan, hogy ennek utána nem látjátok az én személyemet mind ti, kiknek általa utat tettem, prédikálván az Istennek országát.
26. vers
annak okáért vallást teszek tinektek ez mai napon, hogy én tiszta vagyok mindeneknek vérétől.
27. vers
mert el nem mentem előtte, hogy ne prédikálnám tinektek az Istennek tanácsát.
28. vers
annak okáért viseljetek gondot magatokra és mind az egész nyájra, mely nyájban az Szentlélek titeket püspökökké tett, hogy az Istennek egyházbeli népit bírjátok és őrizzétek, melyet az ő tulajdon vérével szerze.
29. vers
mert én tudom ezt, hogy az én elmenésemnek utána tiközötökbe farkasok jőnek, kik titeket megnehezítenek, és kik az nyájnak nem engednek.
30. vers
és úgyan tiközületek is támadnak férfiak, kik vissza való dolgokat szólnak, hogy tanítványokat hitessenek őutánuk.
31. vers
annak okáért vigyázzatok megemlékezvén róla, hogy három esztendeig sem éjjel, sem nappal meg nem szűntem legyen könnyű hullatásimmal intenem mindent.
32. vers
és mostan atyámfiai, az Istennek ajánllak titeket, és az ő evangéliumának, mely az ő mihozzánk való kedvének beszéde, és kinek hatalma vagyon az evangéliumnak fundamentumára felül rakást tenni, és adni tinektek örökséget mindeneknek közötte, kik megszenteltettenek.
33. vers
senkinek nem kívántam gonoszul sem ezüstjét, sem aranyát, sem ruháját,
34. vers
sőt ti magatok tudjátok, hogy ez én kezem tették szerét azoknak, az melyekre énnekem szükségem volt, és azoknak, kik énvelem vannak.
35. vers
mindeneket megmutaték tinektek, hogy ekképpen kell munkálkodni az doktoroknak, és őhozzájuk fogadni azokat, kik még az hitben nem erősek, és megemlékezni az Úr Jézus beszédiről. mert ő mondá ezt. boldog dolog adni inkább, hogynem mint venni.
36. vers
és mikoron ezt mondotta volna, térdeire esvén imádságot tőn mindazokkal egyetembe.
37. vers
nagy sírásuk támada kediglen mindazoknak, és az Pálnak nyakára esvén csókolják vala őtet,
38. vers
bánkódván jelesen az beszédért, melyet mondott vala, hogy többé az ő személyét nem látnák, és az hajóba kísérék őtet.
Könyvek
