Az apostoloknak cselekedeti
capítulo 20
verso 1
minekutána ellassúdék az felindult népnek kiáltása, Pál őhozzá vevén az tanítványokat, és őket megölelvén elindula, hogy Macedóniába menjen.
verso 2
mikoron kediglen eljárta volna Macedóniának tartományit, és sok beszéddel intette volna őket, Görögországba mene,
verso 3
és ott három holdnapig lévén, mikoron az zsidók lest vetettenek volna, hogy őtet megfognák, hajóba szállván Szíriába akar vala menni. annak okáért elvégezé elméjében, hogy megtérne, és Macedónia által menne Szíriába.
verso 4
elmene kediglen ővele társul Berea városbeli Szopater mind Ázsiáiglan. az Tesszalonika városbeliek közül kediglen társul elmenének vele Arisztarchusz és Szekundusz, és az Derbe városbeli Gájusz és Timóteus. Ázsiából valók kediglen Tichikusz és Trofimusz.
verso 5
mindezek mikoron elöl elmentenek volna, megvárának minket Troászban.
verso 6
mi kediglen az húsvét napjai után, melyeken pogácsákkal élnek, Filippiből vízen való utat tevén őhozzájuk menénk Troászba ötöd napra, holott mi hét napon lakozánk.
verso 7
egy szombat napon kediglen, mikoron egybegyűltenek volna az tanítványok az kenyérnek elszegdelésére, az Pál az Istenről szól vala őnekik, el akarván menni másod napon, és beszédét elnyújtá mind éjféliglen.
verso 8
sok szövétnek vala kediglen az felházban, holott egybegyűltünk vala.
verso 9
mikoron kediglen egy ifjú ülne az ablakban, kinek Eutichusz vala neve, mikoron nagy álomnak miatta elnehezült volna, annál is inkább elnehezüle, mikoron az Pál sok ideig szólt volna, az harmad renden való felházból leesék, és halva vevék fel őtet.
verso 10
mikoron kediglen az Pál leszállott volna, őrá borula, és őhozzá ölelvén mondá. meg ne háborodjatok. mert az ő lelke őbenne vagyon.
verso 11
mikoron kediglen felment volna, és elszegdelte volna az kenyeret, és ött volna benne, sok ideig szólván mind virradtiglan, végezetre ekképpen méne el.
verso 12
előhozták kediglen az gyermeket elevenen, és ezen nem kevés vigasztalást vőnek.
verso 13
mi kediglen hajóba hágánk, és Asszoszba menénk hajón, és ott várjuk vala az Pált. mert akképpen végezte vala, ő maga földön indul vala útra.
verso 14
mikoron kediglen egyetembe Asszoszba jutottanak volna, Pál is mihozzánk odajuta, és ővele egyetembe Mitilénébe menénk,
verso 15
és onnan is vízen való úton másod napon Kiosz ellenébe menénk. az következendő napon kediglen Számosz nevű szigetben kiköténk. és Trogíliumban múlatván, másod napon Milétuszba menénk.
verso 16
mert Pál elvégezte vala, hogy vízen Efezus mellől menne el, hogy Ázsiában idejét hiába ne múlatná. mert siet vala, ha lehetséges volna őneki, hogy pünkösd napján Jeruzsálemben lenne.
verso 17
Milétuszból kediglen Efezusba követeket bocsátván az keresztyéneknek pásztorit őhozzá hívatá,
verso 18
kik mikoron őhozzá jutottanak volna, mondá őnekik. ti tudjátok az első naptól fogva, melyen Ázsiába bejövék, miképpen minden időben tiveletek lettem legyen, szolgálván az Úristennek lelkemnek minden alázatosságával, és sok könnyű hullatásokkal és háborúságokkal, melyek az zsidóknak rám való gonosz szándékiból történének,
verso 20
hogy semmitől magamat meg nem vontam azok közül, az melyek tinektek hasznotokra voltanak, és hogy az Istennek igéjét tinektek ne hirdetném, és hogy titeket ne tanítanálak közönséges helyen, és minden házak szerte,
verso 21
tanúképpen vallást tevén mind az zsidóknak és mind az görögöknek, és az bűnöknek megbocsánatáról, melyet nyernek az Istentől azok, kik életüket megjobbították, és az hitről, mely az mi Urunkban, az Jézus Krisztusban vagyon.
verso 22
és íme mostan én lelkemben megköteleztetvén Jeruzsálembe megyek, melyben nem tudom, mi dolgok történnek énrajtam,
verso 23
hanem csak ezt, hogy az Szentlélek minden városok szerte vallást teszen, hogy sokaságokra és sanyarúságokra megyek oda.
verso 24
de ez dolog engemet meg nem indít, mert nem annyira szerelmes énnekem az én életem, minthogy elvégezzem az én folyásomat örömmel, és ez szolgálatot, melyet az Úr Jézustól vők, hogy tanúbizonyságot tegyek az evangéliumról, melyben az Isten az ő hozzánk való kedvét megjelenté.
verso 25
és ím, én tudom mostan, hogy ennek utána nem látjátok az én személyemet mind ti, kiknek általa utat tettem, prédikálván az Istennek országát.
verso 26
annak okáért vallást teszek tinektek ez mai napon, hogy én tiszta vagyok mindeneknek vérétől.
verso 27
mert el nem mentem előtte, hogy ne prédikálnám tinektek az Istennek tanácsát.
verso 28
annak okáért viseljetek gondot magatokra és mind az egész nyájra, mely nyájban az Szentlélek titeket püspökökké tett, hogy az Istennek egyházbeli népit bírjátok és őrizzétek, melyet az ő tulajdon vérével szerze.
verso 29
mert én tudom ezt, hogy az én elmenésemnek utána tiközötökbe farkasok jőnek, kik titeket megnehezítenek, és kik az nyájnak nem engednek.
verso 30
és úgyan tiközületek is támadnak férfiak, kik vissza való dolgokat szólnak, hogy tanítványokat hitessenek őutánuk.
verso 31
annak okáért vigyázzatok megemlékezvén róla, hogy három esztendeig sem éjjel, sem nappal meg nem szűntem legyen könnyű hullatásimmal intenem mindent.
verso 32
és mostan atyámfiai, az Istennek ajánllak titeket, és az ő evangéliumának, mely az ő mihozzánk való kedvének beszéde, és kinek hatalma vagyon az evangéliumnak fundamentumára felül rakást tenni, és adni tinektek örökséget mindeneknek közötte, kik megszenteltettenek.
verso 33
senkinek nem kívántam gonoszul sem ezüstjét, sem aranyát, sem ruháját,
verso 34
sőt ti magatok tudjátok, hogy ez én kezem tették szerét azoknak, az melyekre énnekem szükségem volt, és azoknak, kik énvelem vannak.
verso 35
mindeneket megmutaték tinektek, hogy ekképpen kell munkálkodni az doktoroknak, és őhozzájuk fogadni azokat, kik még az hitben nem erősek, és megemlékezni az Úr Jézus beszédiről. mert ő mondá ezt. boldog dolog adni inkább, hogynem mint venni.
verso 36
és mikoron ezt mondotta volna, térdeire esvén imádságot tőn mindazokkal egyetembe.
verso 37
nagy sírásuk támada kediglen mindazoknak, és az Pálnak nyakára esvén csókolják vala őtet,
verso 38
bánkódván jelesen az beszédért, melyet mondott vala, hogy többé az ő személyét nem látnák, és az hajóba kísérék őtet.
Libros
