Az apostoloknak cselekedeti
capítulo 16
verso 1
juta kediglen Derbébe és Lisztrába. és íme, egynémely tanítvány vala ott, kinek Timóteus vala neve, ki egynémely zsidó asszony fia vala, ki keresztyén hitre fordult vala, de az ő atyja görög vala.
verso 2
ez Timóteusról jó tanúbizonyságot tesznek vala az atyafiak, kik Lisztrában és Ikóniumban laknak vala.
verso 3
akará Pál, hogy ez Timóteus ővele elmenne, és mikoron őhozzá vette volna, környülmetélé őtet az zsidókért, kik az ott való helyeken valának. mert mind tudják vala, hogy az ő atyja görög vala.
verso 4
mikoron kediglen az városokat eljárják vala, őnekik adják vala, hogy megtartanák az elvégezett dolgokat, melyeket az apostolok szerzettenek vala és az egyházi hívek, kik Jeruzsálemben valának.
verso 5
annak okáért az egyházbeli népek megerősülnek vala az hitben, és minden napon az ő számuk növekedik vala.
verso 6
mikoron kediglen eljárták volna Frígiának és Galáciának tartományát, és mikoron az Szentlélek megtiltotta volna őket, hogy Ázsiában az Istennek igéjét ne hirdeték,
verso 7
Miziába menének, és onnan igyekeznek vala Betániába menni, és az Szentlélek nem engedé őnekik ezt.
verso 8
mikoron kediglen Mizián által mentenek volna, Troászba menének alá,
verso 9
és Pál éjjel ott látást láta. vala egy macedóniabeli férfiú, ki láttatik vala őelőtte állani, és őtet kérni és ezt mondani. jőj Macedóniába, és légy segítségül minekünk.
verso 10
minekutána kediglen ez látást látá, legottan Macedóniába igyekezék menni, bizonyosakká tétetvén, hogy az Úristen azért hívott volna minket, hogy őnekik evangéliumot prédikálnánk.
verso 11
annak okáért mikoron vízre szállottunk volna Troászból, hajónak egyenes folyásával Szamotrákiába menénk, és az utána való napon Neápoliszba,
verso 12
és onnan Filippibe, mely Macedóniának részének első városa, és mely vendég néppel ültettetnék vala meg. valánk kediglen azon városban egynéhány napon ott lakozván,
verso 13
és egy szombat napon kimenénk az városból az folyóvíz mellé, holott szoktanak vala imádkozni, és leülvén szólunk vala az asszonyoknak, kik odagyűltenek vala.
verso 14
és egy asszony, kinek Lídia vala neve, ki bársonyárus vala, és az tiatirabeli népeknek városából támadott vala, és ájtatos asszony vala, meghallgatá az Istennek beszédit, kinek az Úristen megnyitá az ő szívét, hogy azokra figyelmeznék, melyeket az Pál mond vala.
verso 15
mikoron kediglen megkeresztelkedett volna ő és az ő házabeli népe, kéré őket ezt mondván. ha hívnek ítéltek engemet lennem az Úristennek, jőjetek be az én házamba, és maradjatok itt, és erre rábíra minket.
verso 16
történék kediglen ez, mikoron mi imádságra mennénk, hogy egynémely leány jőne előnkbe, kiben jövendőmondó szellet vala, mely nagy nyereséget ad vala az ő urainak, jövendőt mondván.
verso 17
ez utána jővén Pálnak és minekünk, kiált vala, és ezt mondja vala. ez emberek az felséges Istennek szolgái, kik üdvösségnek útját hirdetik tinektek.
verso 18
teszi vala kediglen ezt sok napokon. de az Pál nehéz kedvvel szenvedvén ezt, és hátrafordulván mondá az szelletnek. parancsolok teneked az Jézus Krisztusnak nevének általa, hogy menj ki ez leányból. és azon órában kimene.
verso 19
mikoron látták volna kediglen az leánynak urai, hogy minden nyereségnek reménysége elveszett volna őnekik, megfogák az Pált és az Szilást, és az piacra vonák őket az fő emberekhez,
verso 20
és az hadnagyoknak eleibe vivék őket, és mondának. ez emberek megháborítják az mi városunkat, mikoron zsidók legyenek,
verso 21
és oly szerzéseket hirdetnek, melyeket nem illik minekünk fogadnunk, sem tartanunk, mikoron rómabeliek legyünk.
verso 22
és sok nép folyamék őellenük, és az városbeli főemberek az ő ruhájukat megszakasztván parancsolának, hogy őket vesszőkkel megvernék.
verso 23
és mikoron sok csapásokat tettenek volna őrajtuk, tömlöcbe veték őket parancsolván az fegyház őrizőnek, hogy nagy szorgalmatossággal őrizné őket.
verso 24
kinek mikoron ekképpen parancsoltanak volna, az belső tömlöcbe veté őket, és az ő lábukat kalodába veré.
verso 25
éjfélnek kediglen idején az Pál és az Szilás imádkozván dicsérik vala az Istent. hallgatják vala kediglen ezt az foglyok.
verso 26
nagy hirtelenséggel kediglen nagy földindulás lőn, úgyhogy az fogháznak fundamentuma is nagyon felhányattatnék. és legottan az ajtók mind megnyílának, és mindenekről eloldának azok, az mivel őket megkötözték vala.
verso 27
felserkenvén kediglen az fogház őriző, mikoron látná, hogy az tömlöcnek ajtaja nyitva volna, tőrét hüvelyéből kivonván meg akarja vala ő magát ölni, mert azt állítja vala, hogy az foglyok elfuttanak volna.
verso 28
kiáltá kediglen az Pál nagy felszóval, és ezt mondá őneki. valami gonoszt magadon ne tégy, mert mind itt vagyunk.
verso 29
és világot kérvén az tömlöcbe beomla, és megrettenvén Pálhoz és Sziláshoz esék,
verso 30
és kihozván őket az tömlöcből mondá. uraim, mit kell énnekem tennem, hogy üdvözüljek.
verso 31
és azok ezt mondák. higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz te és az te házadbeli nép.
verso 32
és az Úristennek beszédét hirdeték őneki és mindazoknak, kik az ő házában valának.
verso 33
és az éjnek ugyanazon órájában őhozzá vivé őket, és az ő sebüket megmosá, és legottan megkeresztelkedék mind ő maga és mind az ő házabeli népe.
verso 34
és mikoron az ő házához vitte volna őket, asztalt vete őnekik, és örüle rajta, hogy mind házabeli népével az Istennek hitére fordult volna.
verso 35
és mikoron feltámadott volna az nap, az hadnagyok szolgákat küldének ezt mondván. bocsásd el amaz embereket.
verso 36
megüzené kediglen az fogház őriző az Pálnak ez beszédeket. az hadnagyok hozzám küldöttenek, hogy elbocsássalak titeket. annak okáért kimenvén innen menjetek el békességgel.
verso 37
az Pál kediglen mondá őnekik. törvény nélkül az köznép előtt megveretének minket, mikoron rómabeliek legyünk, és annak utána tömlöcbe vetének, és immáron titkon űznek-e ki minket? bizony nem, hanem jőjenek el őmaguk, és vigyenek ki minket.
verso 38
megmondák kediglen az hadnagyoknak az szolgák ez beszédeket, és megfélemlének ezt hallván, hogy rómabeliek volnának,
verso 39
és hozzájuk menvén kérék őket, hogy nekik megbocsátanának, és mikoron kihozták volna őket, kérik vala, hogy az városból kimennének.
verso 40
kimenvén kediglen az tömlöcből az Lídiának házába menének be, és az atyafiakat látván megvigasztalák őket, és onnan máshová menének.
Libros
