Az apostoloknak cselekedeti
capítulo 23
verso 1
az Pál kediglen az ő szemeit az tanácsra vetvén, és őrájuk erősen nézvén mondá. atyámfiai férfiak, én minden jó lelki ismerettel viseltem én magamat az Istennek előtte mind ez mai napiglan.
verso 2
az főpap kediglen, Ananiás, parancsola azoknak, kik őelőtte állanak vala, hogy az ő száját ütnék.
verso 3
legottan mondá az Pál őneki. te megfehérített fal, megver jövendőre tégedet az Isten. te is az törvényben ülsz, hogy törvény szerint ítélj engemet, és az törvénynek ellene azt parancsolod-e, hogy engemet verjenek?
verso 4
és az kik ott állanak vala, mondának. az Isten főpapját illetéd-e szidalmas beszéddel?
verso 5
mondá kediglen az Pál, nem tudtam atyámfiai, hogy főpap legyen, mert meg vagyon írván. az te népednek fejedelmének gonoszt ne mondj.
verso 6
mikoron kediglen tudná az Pál, hogy az gyülekezetnek egyik része az szadduceusok közül volna, és az másik az farizeusok közül, felkiálta az gyülekezetben, és ezt mondá. ti férfiak, atyámfiai, én farizeus vagyok, farizeusnak fia, az halottaknak reménységükről és feltámadásukról ítéltetem én.
verso 7
és mikoron ezt mondotta volna, hasonlás lőn az farizeusok és az szadduceusok között, és elszakada egymástól az gyülekezetnek sokasága.
verso 8
mert az szadduceusok azt mondják, hogy feltámadás ne legyen, és hogy sem angyal ne legyen, sem lélek. az farizeusok kediglen mind az két dolgot vallják.
verso 9
nagy kiáltás támada kediglen, és mikoron az írástudók felkeltenek volna, kik az farizeusoknak pártján valának, egyebekkel tusakodnak vala, és ezt mondják vala. semmi gonoszságot nem találunk ez emberben, hogyha lélek szólt őneki avagy angyal, ellent ne tartsunk az Istennek.
verso 10
és mikoron nagyon meghasonlottanak volna, az ezer ember előtt járó fejedelem félvén rajta, hogy el ne szaggattatnék az Pál azoktól, parancsolá az vitézeknek, hogy lemennének, és az Pált őközülük kiragadnák, és az táborba kísérnék őtet.
verso 11
az következendő éjjel kedig megjelenék őneki az Úristen, és ezt mondá. bátor légy Pál, mert miképpen tanúbizonyságot től énrólam Jeruzsálemben, azonképpen kell teneked Rómában is tanúbizonyságot tenned.
verso 12
mikoron kediglen megvirradott volna, egynémely emberek az zsidók közül egybegyűlének, és magukon való átoktétellel ezt mondák, hogy sem ennének, sem innának addiglan, mígnem megölnék az Pált.
verso 13
többen valának kediglen negyven férfiúnál, kik egybeesküdtenek vala,
verso 14
kik az főpaphoz menének és az egyházi népekhez, és mondának. magunkon való átoktétellel erre köteleztük magunkat, hogy semmit szánkba nem veszünk addiglan, mígnem az Pált meg öljük.
verso 15
annak okáért jelentsétek meg ti az ezer ember előtt járó fejedelemnek és az tanácsbeli népnek, hogy holnapon hozza ki őtet miközénkbe, mintha valami bizony dolgot akarnánk őtőle érteni. mi kediglen, minekelőtte miközénkbe elközelítsen, készek vagyunk őtet megölni.
verso 16
mikoron kediglen meghallotta volna ezt az Pálnak húgának fia, elméne, és az táborba beméne, és megbeszélé az Pálnak.
verso 17
mikoron kediglen az Pál egyet az száz ember előtt járó fejedelemnek közüle őhozzá hívatott volna, mondá. vidd az ezer ember előtt járó fejedelemhez ez gyermeket. mert valami dolga vagyon, kit meg kell őneki beszélni. és az az gyermeket őmellé vevén az ezer ember előtt járó fejedelemhez vivé, és ezt mondá.
verso 18
az Pál, kit kötözve tartasz, őhozzá hívatván kére engemet, hogy ez ifjat tehozzád hoznám, kinek valami dolga vagyon, kit teneked meg kell mondani.
verso 19
mikoron kediglen az ifjúnak kezét fogta volna az ezer ember előtt járó fejedelem, felfelé mene ővele, és megkérdezé őtet. mi dolog az, az mit énnekem meg akarsz jelentened?
verso 20
az ifjú kediglen mondá. az zsidók egybetanácskoztanak, hogy tégedet arra kérjenek, hogy az holnapi napon kihoznád az Pált az tanácsba, mintha valami bizony dolgot akarnának őtőle kérdezni.
verso 21
annak okáért te ne higgy őnekik, mert az ő halálára negyven férfiúnál több szándékozott, őmagukat magukon való átoktétellel arra kötelezék, hogy sem ennének, sem innának, mígnem megölnék őtet. és mostan készen vannak azt várván, hogy őnekik akaratukat tegyed.
verso 22
az ezer ember előtt járó fejedelem kediglen elbocsátá az ifjat, és parancsola őneki ezt mondván. valakinek történet szerint meg ne mondjad, hogy ezt megjelentetted énnekem.
verso 23
és némely két századost őhozzá hívatván mondá. kétszáz vitézt, és hetven lovagot és kétszáz lándzsást szerezzetek, hogy Cezáreába menjenek éjnek harmad órája után,
verso 24
és lovakat adjanak, hogy Pált őrájuk felültetvén egészségben vigyék az Félix fejedelemhez.
verso 25
és levelet is íra ez értelemmel.
verso 26
az Klaudiusz Liziász az hatalmas fejedelemnek, az Félixnek köszönetet ír.
verso 27
ez férfit az zsidók fogják volt meg, és mikoron immáron ők meg akarnák ölni, mikoron sereggel oda jutottam volna, megszabadítám megértvén, hogy rómabeli volna,
verso 28
és meg akarván tudnom az okát, mi okért vádolnák őtet, az ő tanácsukba vőm őtet.
verso 29
kit megértém, hogy kérdésben való dolgokról vádolnának, melyek az ő törvényükben vannak, kiben semmi bűn nincsen, kiért halált avagy fogságot érdemlene. és mikor mástól megértettem volna, hogy halálára szándékoztanak volna az zsidók, minden haladék nélkül tehozzád bocsátám őtet, parancsolatot adván azoknak is, kik őtet vádolják, hogy az mi dolguk vagyon őellene, mondják meg teelőtted. légy egészségben.
verso 31
az vitézek kediglen azonképpen, mint őnekik meg vala parancsolván, az Pált őhozzájuk vevén éjjel Antipatriszba vivék.
verso 32
másod napon kedig az lovagokat elbocsátván, hogy ővele elmennének, az táborba megtérének.
verso 33
kik mikoron Cezáreába jutottanak volna, és az levelet az fejedelemnek megadták volna, az Pált is őelébe állaták.
verso 34
mikoron kediglen elolvasta volna az fejedelem, és megkérdette volna, mely tartományból való volna, és megtudta volna, hogy Kilikiának tartományából való volna,
verso 35
mondá. meghallgatlak tégedet, mikoron az te vádlóid is eljutandnak, és parancsolá, hogy őriznék őtet az tiszttartó Heródes házában.
Libros
