Az apostoloknak cselekedeti
capítulo 22
verso 1
ti férfiak, atyámfiai és atyáim, hallgassátok meg az én beszédimet, mellyel én magamat mentem tielőttetek.
verso 2
mikoron hallották volna kediglen, hogy zsidó nyelven szólna őnekik, inkább fogának hallgatni, és mond.
verso 3
bizony az, hogy én zsidó nemből való férfiú vagyok, ki Kilikiának tartományának Tarzusz nevű városában lettem ez világra, de ez városban tartának fel engemet az Gamálielnek lábainál, és nagy gondviseléssel taníttatának engemet az zsidó törvényben, az Istent követem vala, miképpen ti is mindnyájan vagytok mostan,
verso 4
ki háborgatám ez úton való népet mindhaláliglan, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat és mind asszonyállatokat,
verso 5
miképpen az főpap is bizonyságom énnekem, és mind az egyházi népeknek rendje, kiktől levelet is veszek vala az atyafiakra, és Damaszkuszba megyek vala, hogy azokat is, kik ott volnának, kötözvén ide Jeruzsálembe behoznám, hogy őket megbüntetnék.
verso 6
történék kediglen ez, mikoron én utamon mennék, és Damaszkuszhoz közelgetnék, dél felé, hogy hirtelenséggel az mennyből nagy világosság fényességgel környülvenne engemet,
verso 7
és az földre leesém, és szózatot hallék, melyben ez mondás lőn énnekem. Saul, Saul, mire háborgatsz engemet?
verso 8
én kediglen ezt felelém. Uram, ki vagy? és mondá énnekem. én vagyok az názáretbeli Jézus, kit te háborgatsz,
verso 9
és az kik énvelem valának, bizony az, hogy az világosságot láták, és igen megrettenének, annak kediglen szavát nem hallák, az ki énvelem szól vala.
verso 10
ezt mondom vala kediglen őneki. Uram, mit tegyek. mondá kediglen énnekem az Úristen. kelj fel, és menj Damaszkuszba, és ott mindeneket megmondanak teneked, melyek elvégezvén vannak teneked, hogy te megtegyed.
verso 11
és mikoron nem látnék az világosságnak nagy dicsőségben való voltától, kézen fogva viselvén engemet az én társaságim, kik énvelem valának, Damaszkuszba menék.
verso 12
egynémely Ananiás nevű ember kediglen énhozzám jöve, ki ájtatos ember vala az törvény szerint, és jónak lelettetett vala mind az zsidóknak tanúbizonyságával, kik ott laknak vala, és előmbe állván mondá énnekem.
verso 13
atyámfia Saul, vedd meg az te szemeidnek világosságát. és én azon órában szemeimnek világosságát megvévén látám azt.
verso 14
és az mondá, az mi atyáinknak Istene még eleitől fogva arra szerzett tégedet, hogy megesmérnéd az ő akaratát, és meglátnád azt, az mi igaz, és szózatot hallanál az ő szájából,
verso 15
mert tanúbizonysága lész őneki minden embereknél azokról, melyeket láttál és hallottál.
verso 16
mostan azért mire tész késedelmet? kelj fel, és keresztelkedjél meg, és mosd el az te bűneidet, és segítségül híjad az Úristennek nevét.
verso 17
lőn kediglen ez, mikoron Jeruzsálembe megtértem volna, és az templomban imádkoznám, hogy én lélekben elragadtatnám,
verso 18
és látám őtet ezt mondván énnekem. siess és menj ki gyorsan Jeruzsálemből, mert be nem veszik az te énfelőlem való bizonyságtételedet.
verso 19
és én ezt mondám. Uram, tudják ők, hogy én az tömlöcbe vonszom vala őket, és vereséget teszek vala minden zsinagógákban azokon, kik hisznek vala tebenned.
verso 20
és mikoron az Istvánnak, az te tanúbizonyságodnak vérét ontanák, én is ott állok vala, és egy akaraton valék azokkal az ő halálára, és azok ruháit őrizem vala, kik őtet megölik vala.
verso 21
és ezt mondá énnekem. menj el, mert én az pogány népekhez messze bocsátalak tégedet.
verso 22
hallgatják vala kediglen az ő beszédit mind ez beszédiglen, és szavukat felemelvén ezt mondják vala. veszejtsd el ez földre ez ilyen embert. mert nem illik őneki élni.
verso 23
mikoron kedig azok kiáltanának, és ruhájukat elhányják, és az égbe port hajigálnának,
verso 24
parancsolá az ezer ember előtt járó fejedelem, hogy az táborba vigyék őtet, és meghagyá, hogy ostorokkal őtet megkínzanák és megvallatnák, hogy megtudná, mi okáért kiáltanának ekképpen őrá.
verso 25
és mikoron az száz ember előtt járó fejedelem erősen megkötöztette volna őtet, mondá őneki az Pál, ki őelőtte áll vala. szabad-e tinektek ez, hogy megostorozzatok római embert, és kit törvénnyel bűnössé nem leltenek?
verso 26
mely beszédet az száz ember előtt járó fejedelem mikoron meghallott volna, az ezer ember előtt járó fejedelemhez mene, és megbeszélé őneki, és ezt mondá. mit akarsz tenni? mert ez római ember.
verso 27
őhozzá menvén az ezer ember előtt járó fejedelem mondá őneki. mondd meg énnekem. római ember vagy-e te? és mondá. úgy vagyon.
verso 28
és felelé az ezer ember előtt járó fejedelem. én nagy summa pénzzel tettem ezt, hogy az rómabeli népeknek közüle egy legyek. és az Pál mondá. én kedig ugyan születésemmel nyertem ezt.
verso 29
annak okáért legottan eltávozának őtőle azok, kik őtet meg akarják vala kínzani és vallatni. az ezer ember előtt járó fejedelem megfélemlék, minekutána megtudá, hogy római volna, és hogy megkötöztette volna őtet.
verso 30
másod napon kediglen bizonysággal meg akarván tudni, mi okért vádoltatnék az zsidóktól, eloldoztatá őtet, és meghagyá, hogy az főpapok begyűljenek és mind az egész tanács, és az Pált kihozván eleikbe állatá.
Libros
