Az apostoloknak cselekedeti
capítulo 11
verso 1
meghallák kediglen az apostolok és az atyafiak, kik Zsidóországban valának, hogy az pogány népek is bevették volna az Istennek beszédit.
verso 2
és mikoron felment volna az Péter Jeruzsálembe, vetekednek vala ővele azok, kik az környülmetélkedő népeknek közüle valók valának ezt mondván.
verso 3
az környülmetélés nélkül való férfiaknak közibe mentél be, és azokkal együtt ettél.
verso 4
az Péter kediglen az dolgot eleitől fogva megbeszélé őnekik rend szerint, és mondá.
verso 5
én Joppénak városában valék imádságban foglalván magamat, és látást láték lélekben elragadtatván, tehát némi edény száll le, olymint egy nagy tiszta ruha, kit az ő négy széle szerint bocsáttanak vala le az mennyországból, és szinte oda szálla le, az holott valék,
verso 6
melyre mikoron igen kezdettem volna nézni, eszembe vőm, és láték földön való négylábú lelkes állatokat, és vadakat, és csúszómászó férgeket és égbeli madarakat.
verso 7
hallék kediglen szózatot is, mely ezt mondá énnekem. kelj fel Péter, öld meg ezeket, és edd meg.
verso 8
én kediglen ezt mondom vala. semmiképpen nem eszem Uram, mert közönséges avagy fertelmes állat soha az én számba nem ment.
verso 9
ilyen felelet lőn kediglen énnekem az szózatban másodszor az mennyországból. az melyeket az Isten tisztává tett, azokat te közönségesnek ne mondjad.
verso 10
ez kediglen háromszor történék, és esméglen mindezek mennyországba felvétetnek.
verso 11
és íme legottan három férfiú terme az házban, melyben valék, melyet Cezáreából bocsáttanak vala énhozzám.
verso 12
megmondotta vala kediglen énnekem az angyal, hogy ővelük elmenjek semmit ne vélekedvén. eljöve kediglen énvelem ez hat atyafiú. és bementek az férfiúnak házába,
verso 13
és az azt mondja minekünk, hogy angyalt látott volna az ő házában, mely eleibe állott volna, és ezt mondotta volna őneki. bocsáss férfiakat Joppéba és hívasd hozzád az Simont, kinek vezetékneve Péter,
verso 14
ki teneked azokat megmondja, melyeknek általa mind te és mind az te házadbeli nép veszedelemtől megtartatik.
verso 15
mikoron kediglen beszédemet elkezdettem volna, Szentlélek szálla őrájuk, miképpen először miránk szállott vala.
verso 16
eszembe jő vala kediglen, hogy az Úristen ezt mondotta vala. az János vízzel keresztel, de ti Szentlélekkel keresztelkedtek meg.
verso 17
annak okáért ha ugyanolyan ajándékot adott őnekik az Isten, mineműt minekünk is, mikoron az Jézus Krisztusban hitünk volna, kicsoda valék én, hogy ellene állhatnék az Istennek?
verso 18
mikoron ezeket hallották volna, hallgatni fogának, és dicsérék az Istent ezt mondván. annak okáért az pogány népeknek is az Isten bűnből való kitérést engedett az életnek megnyerésére.
verso 19
és azok elszakadozának vala egymástól az sanyarúságnak szenvedésiből, mely az Istvánért támadott vala, és eljárák az földet mind Föníciáiglan, és Ciprusiglan, és Antióchiáiglan, senkinek nem prédikálván az Úristennek beszédit, hanem csak az zsidó népeknek.
verso 20
valának kediglen nékik őközülük ciprusbeli és cirenebeli férfiak, kik mikoron bementenek volna Antióchiába, szólnak vala az görögöknek prédikálván az Úr Jézust,
verso 21
és az Úristennek hatalma ővelük vala, és nagy számú nép fordula az Istenhez.
verso 22
fülibe esék kediglen ez hír az egyházbeli népnek, mely Jeruzsálemben vala, ez dolog felől, és elbocsáták Barnabást, hogy Antióchiába menne,
verso 23
ki mikoron oda jutott volna, és látta volna az Istennek kedvét és ajándékát, örüle rajta, és inti vala őket mind, hogy szabad akarat szerint végre megmaradnának az Istennek hitében.
verso 24
mert jó férfiú vala, és Szentlélekkel és hittel teljes vala, és sok nép adá magát az Úristenhez.
verso 25
elméne kediglen Barnabás Tarzuszba, hogy megkeresné az Sault,
verso 26
kit mikoron megtalált volna, Antióchiába vivé őtet. történék kediglen ez, hogy mind az egész esztendőben az egyházbeli néppel nyájaskodnának, és az népeknek sokaságát tanítanák, és hogy az tanítványok először Antióchiában neveztetnének keresztyéneknek.
verso 27
az napokban kediglen jutának Jeruzsálemnek városából próféták Antióchiába,
verso 28
és egy őközülük felkelvén, kinek Agabusz vala neve, jelenti vala az Léleknek általa, hogymivel nagy szűk idő következik mind ez egész földön, mely Klaudiusz császárnak birodalmának idejében lőn meg.
verso 29
az tanítványok kediglen elvégezék, hogy segítséget küldenének az atyafiaknak, kik Zsidóországban laknak vala, az mennyire mindeniknek értékük vala,
verso 30
mely dolgot meg is tőnek az vénekhez küldvén, Barnabásnak és Saulnak kezeinek általa.
Libros
