Az apostoloknak cselekedeti
capítulo 5
verso 1
némely férfiú kediglen, kinek Ananiás vala neve, örökségét eladta vala az ő feleségével, Szafirával,
verso 2
és fél felé tett vala az örökségnek árában, mely dolog az ő feleségének is tudtára vala, és valami részt az örökségnek árában előhozván, az apostoloknak lábainak előtte letőn.
verso 3
mondá kediglen Péter. Ananiás, mire töltötte be az sátán az te szívedet, hogy hamisat mondanál az Szentléleknek, és igazán elő nem adnád az földednek árát.
verso 4
nemde mindenestül fogva tenálad maradhat vala-e, és mikoron immáron eladád, nemde az te hatalmadban vala-e? mire helyheztetted ez dolgot az te szívedbe? nem embereknek mondottál hamisat, hanem az Istennek.
verso 5
mikoron kediglen hallotta volna Ananiás ez beszédeket, leesék és meghala, és nagy félelem támada mindazoknak közötte, az kik ezt meghallák.
verso 6
felkelvén kediglen az ifjak felvevék onnan őtet, és elvivék és eltemeték.
verso 7
ez időnek közötte olymint három órának közbevetése lőn, és az ő felesége is, nem tudván az mi történt vala, bemene.
verso 8
felele kediglen őneki Péter. mondd meg énnekem. ennyi áron adátok-e el az földet? és mondá az Szafira. úgy vagyon, ennyin.
verso 9
Péter kediglen mondá őneki. mire tanácskoztatok egybe tiközöttetek, hogy az Istennek lelkét kísértenétek, íme az ajtónál vannak azok, az kik eltemeték az te uradat, és tégedet is eltemetni visznek.
verso 10
és legottan leesék az ő lábának előtte, és az is meghala. mikoron kediglen bementenek volna az ifjak, halva találák őtet, és felvevék és eltemeték az ő ura mellett.
verso 11
és nagy félelem támada mind az egész egyházbeli nép között, és mindazoknak közötte, kik ezeket hallják vala.
verso 12
az apostoloknak kedig kezeinek általa nagy jelenségek és csodák lesznek vala az nép között,
verso 13
és mind egyetembe az Salamonnak templomának porticusában élnek vala. az egyéb népeknek közüle kediglen senki nem merészeli vala ő magát ő közikbe szerkesztetni, de az nép felmagasztalja vala őket.
verso 14
inkább növekedik vala kediglen az népeknek sokasága, az kik az Istenben hisznek vala, mind férfiaknak és mind asszonyállatoknak sokasága,
verso 15
úgyhogy az utcákra vinnék ki az kórokat, és ágyakba és viselő székekbe helyheztetnék, hogy az Péternek, ki azon megyen vala, avagy csak árnyéka illetné meg valamelyet őközülük.
verso 16
Jeruzsálembe gyűl vala kediglen az szomszéd városoknak sokasága is, velük hozván betegeket és kik pokolbeli ördögöktől gyötrettenek vala, kik mind meggyógyulnak vala.
verso 17
felkelvén kediglen az főpap, és mindazok, kik ővelük valának, kik az szadduceusoknak eretnekségében valának, hitetlenséggel beteljesedének,
verso 18
és megfogák az apostolokat, és az közönséges őrizethelyre veték őket.
verso 19
de az Istennek angyala éjszakénak idején megnyitá az tömlöcnek ajtait, és azokat kihozá, és ezt mondá őnekik.
verso 20
menjetek el, és fenn állván szóljatok az népnek az templomban ez életnek minden igéjéről.
verso 21
az apostolok kediglen mikor hallották volna ezeket, hajnalba az templomba bemenének, és ott tanítanak vala. elméne kedig az főpap, és azok is, kik ővele valának, egybehirdeték az tanácsot, és az Izraelnek fiainak vén emberinek minden rendit, és szolgákat küldének az tömlöcbe, hogy elhoznák őket.
verso 22
mikoron kedig az szolgák elmentenek volna, és őket az tömlöcben nem találták volna, megtérvén megbeszélék,
verso 23
és ezt mondák. bizony az tömlöcöt úgy találók, hogy nagy szorgalmatossággal vala betéve, és az őrizőket úgy találók, tehát kinn az ajtónak előtte állának. mikoron kediglen megnyittuk volna, senkit az tömlöcben belül nem találánk.
verso 24
minekutána kediglen meghallá ez beszédeket az pap, és az templomőriző fejedelem és az főpapok, kétségben valának azok felől, mi lenne ebben jövendőre.
verso 25
mikoron kediglen eljött volna egy ember, mondá őnekik. ám az templomban vannak az férfiak, az kiket az tömlöcbe vetettetek vala, és ott fenn állanak, és az népet tanítják.
verso 26
legottan elmene az templomőriző főember az szolgákkal, és előhozák őket erőtétel nélkül. mert félnek vala az néptől, hogy őket meg ne kövezné.
verso 27
és mikoron előhozták volna őket, az tanácsban előállaták őket, és megkérdé őket az főpap ezt mondván.
verso 28
nemde úgyan hagyva meghagyók-e tinektek, hogy ez néven ne tanítanátok? és íme betöltöttétek Jeruzsálemet az ti tanításotokkal, és miránk akarjátok hozni ez embernek vérét.
verso 29
felelvén kedig az Péter és az apostolok mondának. Istennek kell engedni inkább, hogynem mint embereknek.
verso 30
az mi atyáinknak Istene feltámasztá az Jézust, kit ti megölétek az fán megfeszítvén.
verso 31
ez fejedelmet és megváltót az Isten az ő hatalmasságával felmagasztalá, ez végre, hogy az Izraelnek népének bűnből kitérésnek ajándékát adja és bűnöknek bocsánatát,
verso 32
és mi tanúbizonysági vagyunk őneki ezekben, az melyeket mondunk. ennek felette az Szentlélek is, melyet ada az Isten azoknak, kik őneki engednek.
verso 33
mikoron kediglen ezeket hallották volna, megfakadnak vala mérgükben, és azon tanácskoznak vala, hogy őket megölnék.
verso 34
felállván kediglen az tanácsban egy farizeus, kinek Gamáliel vala neve, törvénybeli doktor, ki mind az egész népnél becsületben vala, hagyá, hogy az apostolok egy kevéssé felfelé kimennének, és mondá az tanácsbeli fő zsidóknak.
verso 35
Izraelnek nemzetségiből való férfiak. meglássátok, mit kelljen művelnetek ez emberek felől,
verso 36
mert ez napoknak előtte vala egy ember, kinek neve vala Teudás, ki valakinek tudja vala magát lenni, kihez hozzá állának közel négyszáz számú férfiak, melyet megölének, és mindazok, kik őneki hisznek vala, ide és tova egymástól elszakadozának, és semmivé lőnek.
verso 37
ez Teudás után támada az galileabeli Júdás, az népnek felszámláltatásának idején, és sok népet vona őhozzá, és mind ő maga elvesze, és mindazok, az kik őhozzá hajlottak vala, ide és tova egymástól elszakadozának.
verso 38
és mondom én mostan tinektek, tartóztassátok meg magatokat ez emberektől, és hagyjátok el őket, mert ha emberektől vagyon ez tanács és ez cselekedet, elvész.
verso 39
ha kediglen Istentől vagyon, semmivé nem tehetitek, hogy valamikoron ne találtassatok az Istennek ellent tartani. azért az Gamálielnek tanácsára hajlának mind,
verso 40
és mikor előhívták volna az apostolokat, megvereték őket, és parancsolák őnekik, hogy az Jézusnak nevébe ne szólnának, és elbocsáták őket.
verso 41
és az apostolok az tanácsbelieknek előle örülvén mennek vala el, hogymivel méltóknak lelettettenek volna az Jézusnak nevéért bosszúsággal illettetni.
verso 42
és egy napon sem szűnnek vala meg tanítani, és hirdetni az Jézus Krisztust az templomban és házszerte.
Libros
