capitolul 5
némely férfiú kediglen, kinek Ananiás vala neve, örökségét eladta vala az ő feleségével, Szafirával,
és fél felé tett vala az örökségnek árában, mely dolog az ő feleségének is tudtára vala, és valami részt az örökségnek árában előhozván, az apostoloknak lábainak előtte letőn.
mondá kediglen Péter. Ananiás, mire töltötte be az sátán az te szívedet, hogy hamisat mondanál az Szentléleknek, és igazán elő nem adnád az földednek árát.
nemde mindenestül fogva tenálad maradhat vala-e, és mikoron immáron eladád, nemde az te hatalmadban vala-e? mire helyheztetted ez dolgot az te szívedbe? nem embereknek mondottál hamisat, hanem az Istennek.
mikoron kediglen hallotta volna Ananiás ez beszédeket, leesék és meghala, és nagy félelem támada mindazoknak közötte, az kik ezt meghallák.
felkelvén kediglen az ifjak felvevék onnan őtet, és elvivék és eltemeték.
ez időnek közötte olymint három órának közbevetése lőn, és az ő felesége is, nem tudván az mi történt vala, bemene.
felele kediglen őneki Péter. mondd meg énnekem. ennyi áron adátok-e el az földet? és mondá az Szafira. úgy vagyon, ennyin.
Péter kediglen mondá őneki. mire tanácskoztatok egybe tiközöttetek, hogy az Istennek lelkét kísértenétek, íme az ajtónál vannak azok, az kik eltemeték az te uradat, és tégedet is eltemetni visznek.
és legottan leesék az ő lábának előtte, és az is meghala. mikoron kediglen bementenek volna az ifjak, halva találák őtet, és felvevék és eltemeték az ő ura mellett.
és nagy félelem támada mind az egész egyházbeli nép között, és mindazoknak közötte, kik ezeket hallják vala.
az apostoloknak kedig kezeinek általa nagy jelenségek és csodák lesznek vala az nép között,
és mind egyetembe az Salamonnak templomának porticusában élnek vala. az egyéb népeknek közüle kediglen senki nem merészeli vala ő magát ő közikbe szerkesztetni, de az nép felmagasztalja vala őket.
inkább növekedik vala kediglen az népeknek sokasága, az kik az Istenben hisznek vala, mind férfiaknak és mind asszonyállatoknak sokasága,
úgyhogy az utcákra vinnék ki az kórokat, és ágyakba és viselő székekbe helyheztetnék, hogy az Péternek, ki azon megyen vala, avagy csak árnyéka illetné meg valamelyet őközülük.
Jeruzsálembe gyűl vala kediglen az szomszéd városoknak sokasága is, velük hozván betegeket és kik pokolbeli ördögöktől gyötrettenek vala, kik mind meggyógyulnak vala.
felkelvén kediglen az főpap, és mindazok, kik ővelük valának, kik az szadduceusoknak eretnekségében valának, hitetlenséggel beteljesedének,
és megfogák az apostolokat, és az közönséges őrizethelyre veték őket.
de az Istennek angyala éjszakénak idején megnyitá az tömlöcnek ajtait, és azokat kihozá, és ezt mondá őnekik.
menjetek el, és fenn állván szóljatok az népnek az templomban ez életnek minden igéjéről.
az apostolok kediglen mikor hallották volna ezeket, hajnalba az templomba bemenének, és ott tanítanak vala. elméne kedig az főpap, és azok is, kik ővele valának, egybehirdeték az tanácsot, és az Izraelnek fiainak vén emberinek minden rendit, és szolgákat küldének az tömlöcbe, hogy elhoznák őket.
mikoron kedig az szolgák elmentenek volna, és őket az tömlöcben nem találták volna, megtérvén megbeszélék,
és ezt mondák. bizony az tömlöcöt úgy találók, hogy nagy szorgalmatossággal vala betéve, és az őrizőket úgy találók, tehát kinn az ajtónak előtte állának. mikoron kediglen megnyittuk volna, senkit az tömlöcben belül nem találánk.
minekutána kediglen meghallá ez beszédeket az pap, és az templomőriző fejedelem és az főpapok, kétségben valának azok felől, mi lenne ebben jövendőre.
mikoron kediglen eljött volna egy ember, mondá őnekik. ám az templomban vannak az férfiak, az kiket az tömlöcbe vetettetek vala, és ott fenn állanak, és az népet tanítják.
legottan elmene az templomőriző főember az szolgákkal, és előhozák őket erőtétel nélkül. mert félnek vala az néptől, hogy őket meg ne kövezné.
és mikoron előhozták volna őket, az tanácsban előállaták őket, és megkérdé őket az főpap ezt mondván.
nemde úgyan hagyva meghagyók-e tinektek, hogy ez néven ne tanítanátok? és íme betöltöttétek Jeruzsálemet az ti tanításotokkal, és miránk akarjátok hozni ez embernek vérét.
felelvén kedig az Péter és az apostolok mondának. Istennek kell engedni inkább, hogynem mint embereknek.
az mi atyáinknak Istene feltámasztá az Jézust, kit ti megölétek az fán megfeszítvén.
ez fejedelmet és megváltót az Isten az ő hatalmasságával felmagasztalá, ez végre, hogy az Izraelnek népének bűnből kitérésnek ajándékát adja és bűnöknek bocsánatát,
és mi tanúbizonysági vagyunk őneki ezekben, az melyeket mondunk. ennek felette az Szentlélek is, melyet ada az Isten azoknak, kik őneki engednek.
mikoron kediglen ezeket hallották volna, megfakadnak vala mérgükben, és azon tanácskoznak vala, hogy őket megölnék.
felállván kediglen az tanácsban egy farizeus, kinek Gamáliel vala neve, törvénybeli doktor, ki mind az egész népnél becsületben vala, hagyá, hogy az apostolok egy kevéssé felfelé kimennének, és mondá az tanácsbeli fő zsidóknak.
Izraelnek nemzetségiből való férfiak. meglássátok, mit kelljen művelnetek ez emberek felől,
mert ez napoknak előtte vala egy ember, kinek neve vala Teudás, ki valakinek tudja vala magát lenni, kihez hozzá állának közel négyszáz számú férfiak, melyet megölének, és mindazok, kik őneki hisznek vala, ide és tova egymástól elszakadozának, és semmivé lőnek.
ez Teudás után támada az galileabeli Júdás, az népnek felszámláltatásának idején, és sok népet vona őhozzá, és mind ő maga elvesze, és mindazok, az kik őhozzá hajlottak vala, ide és tova egymástól elszakadozának.
és mondom én mostan tinektek, tartóztassátok meg magatokat ez emberektől, és hagyjátok el őket, mert ha emberektől vagyon ez tanács és ez cselekedet, elvész.
ha kediglen Istentől vagyon, semmivé nem tehetitek, hogy valamikoron ne találtassatok az Istennek ellent tartani. azért az Gamálielnek tanácsára hajlának mind,
és mikor előhívták volna az apostolokat, megvereték őket, és parancsolák őnekik, hogy az Jézusnak nevébe ne szólnának, és elbocsáták őket.
és az apostolok az tanácsbelieknek előle örülvén mennek vala el, hogymivel méltóknak lelettettenek volna az Jézusnak nevéért bosszúsággal illettetni.
és egy napon sem szűnnek vala meg tanítani, és hirdetni az Jézus Krisztust az templomban és házszerte.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly