Az apostoloknak cselekedeti

capitolul 11


Capitole:


versetul 1

meghallák kediglen az apostolok és az atyafiak, kik Zsidóországban valának, hogy az pogány népek is bevették volna az Istennek beszédit.


versetul 2

és mikoron felment volna az Péter Jeruzsálembe, vetekednek vala ővele azok, kik az környülmetélkedő népeknek közüle valók valának ezt mondván.


versetul 3

az környülmetélés nélkül való férfiaknak közibe mentél be, és azokkal együtt ettél.


versetul 4

az Péter kediglen az dolgot eleitől fogva megbeszélé őnekik rend szerint, és mondá.


versetul 5

én Joppénak városában valék imádságban foglalván magamat, és látást láték lélekben elragadtatván, tehát némi edény száll le, olymint egy nagy tiszta ruha, kit az ő négy széle szerint bocsáttanak vala le az mennyországból, és szinte oda szálla le, az holott valék,


versetul 6

melyre mikoron igen kezdettem volna nézni, eszembe vőm, és láték földön való négylábú lelkes állatokat, és vadakat, és csúszómászó férgeket és égbeli madarakat.


versetul 7

hallék kediglen szózatot is, mely ezt mondá énnekem. kelj fel Péter, öld meg ezeket, és edd meg.


versetul 8

én kediglen ezt mondom vala. semmiképpen nem eszem Uram, mert közönséges avagy fertelmes állat soha az én számba nem ment.


versetul 9

ilyen felelet lőn kediglen énnekem az szózatban másodszor az mennyországból. az melyeket az Isten tisztává tett, azokat te közönségesnek ne mondjad.


versetul 10

ez kediglen háromszor történék, és esméglen mindezek mennyországba felvétetnek.


versetul 11

és íme legottan három férfiú terme az házban, melyben valék, melyet Cezáreából bocsáttanak vala énhozzám.


versetul 12

megmondotta vala kediglen énnekem az angyal, hogy ővelük elmenjek semmit ne vélekedvén. eljöve kediglen énvelem ez hat atyafiú. és bementek az férfiúnak házába,


versetul 13

és az azt mondja minekünk, hogy angyalt látott volna az ő házában, mely eleibe állott volna, és ezt mondotta volna őneki. bocsáss férfiakat Joppéba és hívasd hozzád az Simont, kinek vezetékneve Péter,


versetul 14

ki teneked azokat megmondja, melyeknek általa mind te és mind az te házadbeli nép veszedelemtől megtartatik.


versetul 15

mikoron kediglen beszédemet elkezdettem volna, Szentlélek szálla őrájuk, miképpen először miránk szállott vala.


versetul 16

eszembe jő vala kediglen, hogy az Úristen ezt mondotta vala. az János vízzel keresztel, de ti Szentlélekkel keresztelkedtek meg.


versetul 17

annak okáért ha ugyanolyan ajándékot adott őnekik az Isten, mineműt minekünk is, mikoron az Jézus Krisztusban hitünk volna, kicsoda valék én, hogy ellene állhatnék az Istennek?


versetul 18

mikoron ezeket hallották volna, hallgatni fogának, és dicsérék az Istent ezt mondván. annak okáért az pogány népeknek is az Isten bűnből való kitérést engedett az életnek megnyerésére.


versetul 19

és azok elszakadozának vala egymástól az sanyarúságnak szenvedésiből, mely az Istvánért támadott vala, és eljárák az földet mind Föníciáiglan, és Ciprusiglan, és Antióchiáiglan, senkinek nem prédikálván az Úristennek beszédit, hanem csak az zsidó népeknek.


versetul 20

valának kediglen nékik őközülük ciprusbeli és cirenebeli férfiak, kik mikoron bementenek volna Antióchiába, szólnak vala az görögöknek prédikálván az Úr Jézust,


versetul 21

és az Úristennek hatalma ővelük vala, és nagy számú nép fordula az Istenhez.


versetul 22

fülibe esék kediglen ez hír az egyházbeli népnek, mely Jeruzsálemben vala, ez dolog felől, és elbocsáták Barnabást, hogy Antióchiába menne,


versetul 23

ki mikoron oda jutott volna, és látta volna az Istennek kedvét és ajándékát, örüle rajta, és inti vala őket mind, hogy szabad akarat szerint végre megmaradnának az Istennek hitében.


versetul 24

mert jó férfiú vala, és Szentlélekkel és hittel teljes vala, és sok nép adá magát az Úristenhez.


versetul 25

elméne kediglen Barnabás Tarzuszba, hogy megkeresné az Sault,


versetul 26

kit mikoron megtalált volna, Antióchiába vivé őtet. történék kediglen ez, hogy mind az egész esztendőben az egyházbeli néppel nyájaskodnának, és az népeknek sokaságát tanítanák, és hogy az tanítványok először Antióchiában neveztetnének keresztyéneknek.


versetul 27

az napokban kediglen jutának Jeruzsálemnek városából próféták Antióchiába,


versetul 28

és egy őközülük felkelvén, kinek Agabusz vala neve, jelenti vala az Léleknek általa, hogymivel nagy szűk idő következik mind ez egész földön, mely Klaudiusz császárnak birodalmának idejében lőn meg.


versetul 29

az tanítványok kediglen elvégezék, hogy segítséget küldenének az atyafiaknak, kik Zsidóországban laknak vala, az mennyire mindeniknek értékük vala,


versetul 30

mely dolgot meg is tőnek az vénekhez küldvén, Barnabásnak és Saulnak kezeinek általa.

Capitole:


Cărți