Az apostoloknak cselekedeti

capitolul 2


Capitole:


versetul 1

és mikoron az pünkösdnek napja betelnék, mind egyenlő akarattal ugyanazon helyen valának.


versetul 2

és zúgás lőn az égből hirtelenséggel, mint egy sebesen jövő nagy szélnek zúgása volna, és betölté mind az egész házat, melyben veszteg ülnek vala.


versetul 3

és látának azok sok részre osztott nyelveket, melyek olyaténok valának, mintha tüzesek volnának, és mindenkire fejenként felül rászálla,


versetul 4

és mind beteljesedének Szentlélekkel, és más nyelveken kezdének szólni, mint az Szentlélek szóltat vala ővelük.


versetul 5

valának kediglen zsidók, kik Jeruzsálemben lakoznak vala, istenfélő férfiak, minden ég alatt való népeknek közüle.


versetul 6

mikoron ez szózat lett volna, az sokaság egybegyűle, és esze vesze, hogymivel mindenik őközülük hallja vala azokat az ő tulajdon nyelvén szólni.


versetul 7

elálmélkodnak vala kediglen mindazok, és csodálkoznak vala ezt mondván önnönközöttük. íme, mindezek, az kik szólnak, nem Galileából valók-e?


versetul 8

és mint vagyon ez, hogy halljuk mi őket szólni mindenikünk az ő tulajdon nyelvén,


versetul 9

pártusok, és médek, és elamiták, és kik Mezopotámiában laknak, és Zsidóországban és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,


versetul 10

Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és az Líbiának határiban, mely az Cirenéhez közel vagyon, és kik Rómában jövevényképpen laknak, ezeknek felette zsidó népek és prozeliták,


versetul 11

krétabeliek és arábiabeliek, halljuk, hogy az mi nyelvünkön szólnak, és az Istennek nagy cselekedetit hirdetik.


versetul 12

elálmélkodának vala kediglen mindnyájan, és csodálkoznak vala önnönközöttük, és ezt mondják vala. mi dolog ez?


versetul 13

az egyéb népek kediglen nevetik vala őket ezt mondván. musttal töltének be ezek.


versetul 14

felállván kediglen az Péter az tizeneggyel egyetembe, felemelé az ő szavát, és szóla őnekik ezt mondván. ti zsidó férfiak, és mindenek, kik Jeruzsálemben laktok, nyilván legyen ez tinektek, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet.


versetul 15

mert ezek nem részegek, mint ti állítjátok, mikoron az napnak három órája legyen,


versetul 16

hanem ez, az mi az Joel prófétának általa megmondatott.


versetul 17

az Isten ezt mondja. és leszen ez az utolsó napokban, kiöntök az én lelkemből minden testre. és prófétálnak az ti fiaitok és az ti leányitok. az ti ifjaitok látásokat látnak, és az ti vénitek álmokat látnak.


versetul 18

és bizonyával az én szolgáimra és az én szolgálóimra kiöntök az napokban az én lelkemből, és prófétálnak.


versetul 19

és csodatételeket mutatok onnan felül az égben, és jelenségeket innen alul az földön, vért, és tüzet és füstnek páráját.


versetul 20

az nap sötétté változik és az hold vérré, minek előtte eljőjön amaz Istennek napja, mely nagy nap és nyilvánvaló.


versetul 21

és következik ez, hogy minden, valaki az Úristennek nevét segítségül hívandja, megtartassék veszedelemtől.


versetul 22

Izraelnek nemzetségéből való férfiak, hallgassátok meg ez beszédeket. az názáretbeli Jézust, mely férfit az Isten tiközétekbe ada isteni tehetségekkel, és csodatételekkel és jelenségekkel, melyeket az Isten tőn őáltala tiközöttetek, miképpen ti magatok is tudjátok ezt,


versetul 23

ki az Istennek elvégezett tanácsának és öröktől fogva való bölcsességének általa adatott vala, mikor ti elvettétek volna az Istentől, az gonosz népeknek kezüknek általa őtet megfeszítvén megölétek,


versetul 24

kit az Isten feltámaszta az halálnak fájdalmit őróla elvévén. mert nem lehetséges dolog vala, hogy ő az haláltól megköteleztetnék.


versetul 25

mert az Dávid ezt mondja őróla. elöl látom vala az Úristent, szembe mindenkor, mert jobb felől vagyon énnekem, hogy meg ne indultassam.


versetul 26

ennek okáért örvende az én szívem és vigada az én nyelvem, ennek felette az én testem is reménységben fog nyugodni,


versetul 27

mert nem hagyod az én lelkemet az földnek fenekiben, és nem engeded, hogy az te szented rothadást lásson.


versetul 28

megjelentéd énnekem az életnek útjait, betöltesz engemet jövendőre vidámsággal az te személyeddel.


versetul 29

atyámfiai, férfiak, mert bizony illik szabadon szólnunk tiközöttetek az Dávid pátriárkáról, hogy mind meghalt, és mind eltemettetett, és hogy az ő koporsója is minálunk vagyon mind ez mai napiglan.


versetul 30

annak okáért mikoron próféta volna, és tudná, hogy az Isten nagy esküvéssel esküdt volna meg őneki, hogy az ő derekának gyümölcséből támadna az Krisztus test szerint, és az ő székiben ülne,


versetul 31

ezt elöl meglátván szóla az Krisztusnak feltámadásáról, hogy az földnek fenekiben nem hagyatott legyen az ő lelke, és hogy az ő teste rothadást nem látott legyen.


versetul 32

ez Jézust feltámasztá az Isten, melynek mind mi tanúbizonysági vagyunk.


versetul 33

annak okáért az Istennek hatalmasságával felmagasztaltatván, és az Szentlelket elvevén az ő Atyjáról, melyet ígért vala, mennyországból leereszté ezt, melyet ti mostan láttok és hallotok.


versetul 34

mert nem Dávid ment fel az mennyekbe, hanem inkább ő is így mond. mondá az Úr az én Uramnak, ülj jobb felől énnekem,


versetul 35

míglen az te ellenségedet az te lábaid alá vetem zsámolyul.


versetul 36

annak okáért bizonnyal tudja egész Izraelnek háza, hogy az Isten ez Jézust, kit ti megfeszítétek, Úrrá és Krisztussá tette légyen.


versetul 37

mikoron kediglen ezt hallották volna, bánatba esék szívük, és mondának az Péternek és az egyéb apostoloknak. mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?


versetul 38

mondá Péter őnekik. szánjátok meg és bánjátok meg bűneiteket, és keresztelkedjék meg minden tiközületek az Jézus Krisztusnak nevébe, bűnöknek bocsánatáért, és az Szentléleknek ajándéka tinektek adatik.


versetul 39

mert az ígéret tinektek adatott és az ti fiaitoknak, és mindeneknek, kik távol vannak, valakiket elhívand az mi Urunk Istenünk.


versetul 40

egyéb sok beszédekkel is tőn tanúbizonyságot, és inti vala őket ezt mondván. tartóztassátok meg magatokat ez visszafordult fajtól.


versetul 41

annak okáért az kik örömetesen fogadák az ő beszédit, megkeresztelkedének, és az napon közel háromszor való ezer lélek járula közikbe.


versetul 42

szüntelen foglalja vala kediglen ő magát az apostoloktól vett tanúságban, és az közönséggel való életben, és az kenyérnek szegésében és az imádságokban.


versetul 43

félelem támada kediglen minden hitetlen lelkek között, és sok csodákat és jelenségeket tesznek vala az apostolok.


versetul 44

mindazok kediglen, az kik hívek valának, egybegyűltenek vala, és minden marhájukat közönséggel bírják vala,


versetul 45

és örökségüket és marhájukat eladják vala, és azokat mindeneknek őközöttük elosztják vala, az mennyire mindennek szüksége vala.


versetul 46

és egyenlő akarattal az templomban naponként sok ideig késnek vala, és minden házak szerte kenyeret szegnek vala meg, és egyetembe esznek vala örvendezéssel,


versetul 47

és együgyű szívvel dicsérik vala az Istent, és minden népnek kedvében valának. az Úristen kediglen naponként szaporítja vala az egyházbeli népet azokkal, kik üdvözülnének.

Capitole:


Cărți