Az apostoloknak cselekedeti

capitolul 14


Capitole:


versetul 1

lőn kediglen ez Ikóniumban, hogy azon helyen bemennének ők az zsidóknak zsinagógájukba, és úgy szólnának, hogy mind zsidóknak és mind görögöknek nagy bő sokasága fordulna az hitre.


versetul 2

az zsidók kediglen, kik hitetlenségben maradának, az pogányoknak lelküket felindíták az atyafiaknak ellene, és gonosszá tevék.


versetul 3

annak okáért sok ideiglen maradának meg erősen cselekedvén az Úristennek segítségével, ki bizonyságot teszen vala az őhozzájuk való kedvének beszédinek, és ezt teszi vala, hogy jelenségek és csodák lennének az ő kezüknek általa.


versetul 4

meghasonlék kediglen az városnak sokasága, és nékik őközülük az zsidókkal tartanak vala, nékik kediglen az apostolokkal.


versetul 5

mikor kediglen az pogányok és egyenlőképpen az zsidók az ő fejedelmükkel egyetembe felrohantanak volna, hogy erőt tennének őrajtuk, és őket megkötöznék,


versetul 6

ez dolgot ők megértvén Likaóniának tartományának városiba, Lisztrába és Derbébe futának egyetembe, és az környéken való tartományba,


versetul 7

és ott prédikálnak vala.


versetul 8

és vala Lisztrában egynémely férfiú, ki erőtlen lévén az ő lábaiban, veszteg ül vala, ki az ő anyjának méhéből sántán született vala, és soha lábán nem járt vala.


versetul 9

és mikor az Pál szólna, örömest hallgatja vala. ki őrá nagyon nézvén, és látván, hogy hiszi, hogy meggyógyulna,


versetul 10

mondá nagy felszóval. kelj fel az te lábaidra egyenesen. és felszökellék, és jár vala.


versetul 11

az sereg népek kedig mikor látták volna, az mit Pál tett vala, felemelék az ő szavukat likaóniai nyelven, és ezt mondák. istenek jöttenek mihozzánk embereknek személyében.


versetul 12

és Barnabást Jupiternek híják vala, Pált kedig Mercuriusnak, hogymivel ő volna fő az szólásban.


versetul 13

az Jupiternek kediglen papja, ki az ő városuknak előtte vala, tulkokat és koszorúkat hozván az házak előtt való ereszekbe, akar vala áldozni őnekik az népnek sokaságával.


versetul 14

mely dolgot mikor meghallottanak volna az apostolok, Barnabás és Pál, az ő ruhájukat megszakasztván, az népnek sokaságának közébe folyamának kiáltván és ezt mondván.


versetul 15

ti férfiak, mire teszitek ezt? mi is emberek vagyunk, és ugyanazon emberi nyomorúságokra kötelesek vagyunk, az kire ti, hirdetvén tinektek, hogy az hiábavaló bálványoktól az élő Istenhez forduljatok, ki az mennyet és az földet teremtette és az tengert, és mindazokat, kik ezekben vannak,


versetul 16

ki az elmúlt emberi életnek idejében minden pogány népeket az ő útjukon hagy vala járni.


versetul 17

jóllehet, nem hagyja vala ő magát tanúbizonyság nélkül sok jót tevén, mennyei harmatot adván minekünk és gyümölcsteremtő időket, betöltvén eledellel és örömmel az mi szíveinket.


versetul 18

és ezeket mondván csak alig tartóztaták meg az népnek sokaságát, hogy őnekik ne áldoznának.


versetul 19

oda jutának kediglen némely zsidók Antióchiából és Ikóniumból, kik mikoron az ő tanácsukkal akaratukra vonták volna az népnek sokaságát, és mikoron Pált megkövezték volna, kivonák őtet az városból azt állítván, hogy az meghalt volna.


versetul 20

megkörnyékezvén kediglen őtet az tanítványok, felkele, és beméne az városba, és másod napon Barnabással Derbébe mene.


versetul 21

és mikoron prédikálták volna az városbeli embereknek az evangéliumot, és sokakat tanítottak volna, megtérének Lisztrába, és Ikóniumba és Antióchiába,


versetul 22

újonnan megerősítvén az tanítványoknak szívüket, és intvén, hogy megmaradnának az hitben, és hogy sok háborúságoknak általa kelljen minekünk az Istennek országába bemennünk.


versetul 23

és közönséges akarattal egyházi népeket választván őnekik egyházak szerte, és imádságot tévén böjttel egyetembe, az Úristennek ajánlák őket, kiben hittenek vala.


versetul 24

és Pizidiát eljárván Pamfíliának tartományába menének.


versetul 25

és mikoron az Istennek beszédit prédikálták volna Pergében, Attáliának városába alámenének,


versetul 26

és onnan vízre szállván Antióchiába menének, honnan elbocsátták vala őket az prédikálásnak munkájára, melyet beteljesítének, és az Istennek kedvébe őket ajánlották vala.


versetul 27

mikoron kediglen bementenek volna, és egybegyűjtötték volna az egyházbeli népet, megbeszélék mindazokat, melyeket az Isten ővelük tett volna, és hogy megnyitta volna az pogányoknak az hitnek ajtaját.


versetul 28

lakoznak vala kediglen ott az tanítványokkal sok ideig.

Capitole:


Cărți