Az apostoloknak cselekedeti
11. fejezet
1. vers
meghallák kediglen az apostolok és az atyafiak, kik Zsidóországban valának, hogy az pogány népek is bevették volna az Istennek beszédit.
2. vers
és mikoron felment volna az Péter Jeruzsálembe, vetekednek vala ővele azok, kik az környülmetélkedő népeknek közüle valók valának ezt mondván.
3. vers
az környülmetélés nélkül való férfiaknak közibe mentél be, és azokkal együtt ettél.
4. vers
az Péter kediglen az dolgot eleitől fogva megbeszélé őnekik rend szerint, és mondá.
5. vers
én Joppénak városában valék imádságban foglalván magamat, és látást láték lélekben elragadtatván, tehát némi edény száll le, olymint egy nagy tiszta ruha, kit az ő négy széle szerint bocsáttanak vala le az mennyországból, és szinte oda szálla le, az holott valék,
6. vers
melyre mikoron igen kezdettem volna nézni, eszembe vőm, és láték földön való négylábú lelkes állatokat, és vadakat, és csúszómászó férgeket és égbeli madarakat.
7. vers
hallék kediglen szózatot is, mely ezt mondá énnekem. kelj fel Péter, öld meg ezeket, és edd meg.
8. vers
én kediglen ezt mondom vala. semmiképpen nem eszem Uram, mert közönséges avagy fertelmes állat soha az én számba nem ment.
9. vers
ilyen felelet lőn kediglen énnekem az szózatban másodszor az mennyországból. az melyeket az Isten tisztává tett, azokat te közönségesnek ne mondjad.
10. vers
ez kediglen háromszor történék, és esméglen mindezek mennyországba felvétetnek.
11. vers
és íme legottan három férfiú terme az házban, melyben valék, melyet Cezáreából bocsáttanak vala énhozzám.
12. vers
megmondotta vala kediglen énnekem az angyal, hogy ővelük elmenjek semmit ne vélekedvén. eljöve kediglen énvelem ez hat atyafiú. és bementek az férfiúnak házába,
13. vers
és az azt mondja minekünk, hogy angyalt látott volna az ő házában, mely eleibe állott volna, és ezt mondotta volna őneki. bocsáss férfiakat Joppéba és hívasd hozzád az Simont, kinek vezetékneve Péter,
14. vers
ki teneked azokat megmondja, melyeknek általa mind te és mind az te házadbeli nép veszedelemtől megtartatik.
15. vers
mikoron kediglen beszédemet elkezdettem volna, Szentlélek szálla őrájuk, miképpen először miránk szállott vala.
16. vers
eszembe jő vala kediglen, hogy az Úristen ezt mondotta vala. az János vízzel keresztel, de ti Szentlélekkel keresztelkedtek meg.
17. vers
annak okáért ha ugyanolyan ajándékot adott őnekik az Isten, mineműt minekünk is, mikoron az Jézus Krisztusban hitünk volna, kicsoda valék én, hogy ellene állhatnék az Istennek?
18. vers
mikoron ezeket hallották volna, hallgatni fogának, és dicsérék az Istent ezt mondván. annak okáért az pogány népeknek is az Isten bűnből való kitérést engedett az életnek megnyerésére.
19. vers
és azok elszakadozának vala egymástól az sanyarúságnak szenvedésiből, mely az Istvánért támadott vala, és eljárák az földet mind Föníciáiglan, és Ciprusiglan, és Antióchiáiglan, senkinek nem prédikálván az Úristennek beszédit, hanem csak az zsidó népeknek.
20. vers
valának kediglen nékik őközülük ciprusbeli és cirenebeli férfiak, kik mikoron bementenek volna Antióchiába, szólnak vala az görögöknek prédikálván az Úr Jézust,
21. vers
és az Úristennek hatalma ővelük vala, és nagy számú nép fordula az Istenhez.
22. vers
fülibe esék kediglen ez hír az egyházbeli népnek, mely Jeruzsálemben vala, ez dolog felől, és elbocsáták Barnabást, hogy Antióchiába menne,
23. vers
ki mikoron oda jutott volna, és látta volna az Istennek kedvét és ajándékát, örüle rajta, és inti vala őket mind, hogy szabad akarat szerint végre megmaradnának az Istennek hitében.
24. vers
mert jó férfiú vala, és Szentlélekkel és hittel teljes vala, és sok nép adá magát az Úristenhez.
25. vers
elméne kediglen Barnabás Tarzuszba, hogy megkeresné az Sault,
26. vers
kit mikoron megtalált volna, Antióchiába vivé őtet. történék kediglen ez, hogy mind az egész esztendőben az egyházbeli néppel nyájaskodnának, és az népeknek sokaságát tanítanák, és hogy az tanítványok először Antióchiában neveztetnének keresztyéneknek.
27. vers
az napokban kediglen jutának Jeruzsálemnek városából próféták Antióchiába,
28. vers
és egy őközülük felkelvén, kinek Agabusz vala neve, jelenti vala az Léleknek általa, hogymivel nagy szűk idő következik mind ez egész földön, mely Klaudiusz császárnak birodalmának idejében lőn meg.
29. vers
az tanítványok kediglen elvégezék, hogy segítséget küldenének az atyafiaknak, kik Zsidóországban laknak vala, az mennyire mindeniknek értékük vala,
30. vers
mely dolgot meg is tőnek az vénekhez küldvén, Barnabásnak és Saulnak kezeinek általa.
Könyvek
