Az apostoloknak cselekedeti
3. fejezet
1. vers
azon helyen kediglen Péter és János felmennek vala az templomba, az imádságnak kilencedik órájára.
2. vers
és egy némely férfiút viselnek vala, ki sántán született vala az ő anyjának méhéből, melyet minden napon az templomnak ajtaja előtt tesznek vala le, mely ékes ajtónak mondatik, hogy alamizsnát kérne azoktól, az kik az templomba mennek vala.
3. vers
az sánta, mikoron meglátta volna Pétert és Jánost, hogy az templomba fognának menni, alamizsnát kér vala.
4. vers
Péter kediglen Jánossal szemeit őrá vetvén mondá. nézz miránk.
5. vers
és az sánta őrájuk néz vala, remélvén, hogy valamit adnának azok őneki.
6. vers
Péter kediglen mondá. ezüstöm és aranyam nincsen énnekem, az mi kediglen énnekem vagyon, azt teneked adom. az názáretbeli Jézus Krisztusnak nevébe kelj fel, és járj,
7. vers
és az ő jobb kezét fogván felemelé őtet, és legottan megerősödének az ő talpai és az ő csűgjei,
8. vers
és felszökvén megálla, és annak utána jár vala, és bemene ővelük az templomba ott járván és felszökvén, és az Istent dicsérvén.
9. vers
és látá őtet mind az egész nép, hogy járna, és dicsérné az Istent.
10. vers
és megesmérék őtet, hogy az volna, az ki alamizsnát kérvén az templomnak ékes ajtaja előtt szokott vala ülni. és betelének csodálkozással, és elálmélkodának ez dolgon, az mi őrajta történt vala.
11. vers
mikoron kediglen az sánta, ki meggyógyult vala, tartóztatná Pétert és Jánost, őhozzájuk folyamék az egész nép az templomnak portikuszában, mely Salamon királyénak mondatik, elálmélkodván.
12. vers
mikoron ezt látta volna Péter, mondá az népnek. Izraelnek nemzetségéből való férfiak, mit csodálkoztok ezen, avagy mit néztek minket, mintha mi erőnkből avagy Istenhez való jó voltunkból tettük legyen, hogy ez sánta járna?
13. vers
az Ábrahámnak, és Izsáknak és Jákobnak Istene megdicsőíté az ő fiát az Jézust, kit ti kézbe adátok, és megtagadátok Pilátusnak előtte, mikoron ő azt ítélte volna, hogy el kellene bocsátani.
14. vers
ti kediglen az szentet és az igazat megtagadátok, és kérétek Pilátust, hogy az gyilkos embert ajándékon elbocsátaná tinektek,
15. vers
az életnek mesterét kediglen megöletétek, kit az Isten feltámaszta halottaiból, kinek mi tanúbizonysági vagyunk,
16. vers
és az ő nevében való bizodalomnak általa ez sántának, kit láttok és esmértek, erőt ada az ő neve, és ez hit adá őneki ez épséget mind tielőttetek, mely hit őáltala vagyon.
17. vers
azért atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságnak miatta tettétek, miképpen az ti fejedelmitek is.
18. vers
az Isten kediglen az minemű dolgokat elöl megüzent vala minden ő prófétáinak szátoknak általa, hogy az Krisztus jövendőre kínt szenvedne, ekképpen teljesíté be.
19. vers
annak okáért szánjátok és bánjátok meg bűnötöket, és térjetek meg,
20. vers
hogy elvétessenek az ti bűneitek, hogy mikor eljövendenek az idők az Úristennek színének előle, melyben az hívek hűvösséget vesznek, és elbocsátandja azt, kit ennek előtte prédikáltanak tinektek, az Jézus Krisztust,
21. vers
kinek mennyországban kell uralkodni mind az ideiglen, mígnem minden állatok jobb állapotba szereztetnek és végeztetnek, melyekről szólt az Isten ez világnak kezdetitől fogva minden ő szent prófétáinak szájuknak általa.
22. vers
Mózes az mi atyáinknak ezt mondotta. prófétát támaszt tinektek az Úristen, az ti Istenetek az ti atyátok fiainak közüle, énhozzám hasonlatost. hallgassátok őtet mind azoknak mivolta szerint, melyeket tinektek szóland.
23. vers
következék kediglen ez, hogy minden lélek, mely az prófétát nem hallgatja az népnek közüle, kivesszen.
24. vers
sőt, mind az próféták is Sámueltől fogva, és annak utána valók is valamennyien szóltanak, ez napokat meghirdették.
25. vers
ti vagytok az prófétáknak fiai, és az testamentumnak, melyet tőn az Isten az mi atyáinknak, ezt mondván az Ábrahámnak. és az te magzatodban áldást nyernek az földnek minden házabeli népi.
26. vers
az Isten mikoron feltámasztotta volna az ő fiát, az Jézust, tihozzátok bocsátá először, ki titeket megáldana, úgyhogy tiközületek minden kitérne az ő gonoszságiból.
Könyvek
