Az apostoloknak cselekedeti
16. fejezet
1. vers
juta kediglen Derbébe és Lisztrába. és íme, egynémely tanítvány vala ott, kinek Timóteus vala neve, ki egynémely zsidó asszony fia vala, ki keresztyén hitre fordult vala, de az ő atyja görög vala.
2. vers
ez Timóteusról jó tanúbizonyságot tesznek vala az atyafiak, kik Lisztrában és Ikóniumban laknak vala.
3. vers
akará Pál, hogy ez Timóteus ővele elmenne, és mikoron őhozzá vette volna, környülmetélé őtet az zsidókért, kik az ott való helyeken valának. mert mind tudják vala, hogy az ő atyja görög vala.
4. vers
mikoron kediglen az városokat eljárják vala, őnekik adják vala, hogy megtartanák az elvégezett dolgokat, melyeket az apostolok szerzettenek vala és az egyházi hívek, kik Jeruzsálemben valának.
5. vers
annak okáért az egyházbeli népek megerősülnek vala az hitben, és minden napon az ő számuk növekedik vala.
6. vers
mikoron kediglen eljárták volna Frígiának és Galáciának tartományát, és mikoron az Szentlélek megtiltotta volna őket, hogy Ázsiában az Istennek igéjét ne hirdeték,
7. vers
Miziába menének, és onnan igyekeznek vala Betániába menni, és az Szentlélek nem engedé őnekik ezt.
8. vers
mikoron kediglen Mizián által mentenek volna, Troászba menének alá,
9. vers
és Pál éjjel ott látást láta. vala egy macedóniabeli férfiú, ki láttatik vala őelőtte állani, és őtet kérni és ezt mondani. jőj Macedóniába, és légy segítségül minekünk.
10. vers
minekutána kediglen ez látást látá, legottan Macedóniába igyekezék menni, bizonyosakká tétetvén, hogy az Úristen azért hívott volna minket, hogy őnekik evangéliumot prédikálnánk.
11. vers
annak okáért mikoron vízre szállottunk volna Troászból, hajónak egyenes folyásával Szamotrákiába menénk, és az utána való napon Neápoliszba,
12. vers
és onnan Filippibe, mely Macedóniának részének első városa, és mely vendég néppel ültettetnék vala meg. valánk kediglen azon városban egynéhány napon ott lakozván,
13. vers
és egy szombat napon kimenénk az városból az folyóvíz mellé, holott szoktanak vala imádkozni, és leülvén szólunk vala az asszonyoknak, kik odagyűltenek vala.
14. vers
és egy asszony, kinek Lídia vala neve, ki bársonyárus vala, és az tiatirabeli népeknek városából támadott vala, és ájtatos asszony vala, meghallgatá az Istennek beszédit, kinek az Úristen megnyitá az ő szívét, hogy azokra figyelmeznék, melyeket az Pál mond vala.
15. vers
mikoron kediglen megkeresztelkedett volna ő és az ő házabeli népe, kéré őket ezt mondván. ha hívnek ítéltek engemet lennem az Úristennek, jőjetek be az én házamba, és maradjatok itt, és erre rábíra minket.
16. vers
történék kediglen ez, mikoron mi imádságra mennénk, hogy egynémely leány jőne előnkbe, kiben jövendőmondó szellet vala, mely nagy nyereséget ad vala az ő urainak, jövendőt mondván.
17. vers
ez utána jővén Pálnak és minekünk, kiált vala, és ezt mondja vala. ez emberek az felséges Istennek szolgái, kik üdvösségnek útját hirdetik tinektek.
18. vers
teszi vala kediglen ezt sok napokon. de az Pál nehéz kedvvel szenvedvén ezt, és hátrafordulván mondá az szelletnek. parancsolok teneked az Jézus Krisztusnak nevének általa, hogy menj ki ez leányból. és azon órában kimene.
19. vers
mikoron látták volna kediglen az leánynak urai, hogy minden nyereségnek reménysége elveszett volna őnekik, megfogák az Pált és az Szilást, és az piacra vonák őket az fő emberekhez,
20. vers
és az hadnagyoknak eleibe vivék őket, és mondának. ez emberek megháborítják az mi városunkat, mikoron zsidók legyenek,
21. vers
és oly szerzéseket hirdetnek, melyeket nem illik minekünk fogadnunk, sem tartanunk, mikoron rómabeliek legyünk.
22. vers
és sok nép folyamék őellenük, és az városbeli főemberek az ő ruhájukat megszakasztván parancsolának, hogy őket vesszőkkel megvernék.
23. vers
és mikoron sok csapásokat tettenek volna őrajtuk, tömlöcbe veték őket parancsolván az fegyház őrizőnek, hogy nagy szorgalmatossággal őrizné őket.
24. vers
kinek mikoron ekképpen parancsoltanak volna, az belső tömlöcbe veté őket, és az ő lábukat kalodába veré.
25. vers
éjfélnek kediglen idején az Pál és az Szilás imádkozván dicsérik vala az Istent. hallgatják vala kediglen ezt az foglyok.
26. vers
nagy hirtelenséggel kediglen nagy földindulás lőn, úgyhogy az fogháznak fundamentuma is nagyon felhányattatnék. és legottan az ajtók mind megnyílának, és mindenekről eloldának azok, az mivel őket megkötözték vala.
27. vers
felserkenvén kediglen az fogház őriző, mikoron látná, hogy az tömlöcnek ajtaja nyitva volna, tőrét hüvelyéből kivonván meg akarja vala ő magát ölni, mert azt állítja vala, hogy az foglyok elfuttanak volna.
28. vers
kiáltá kediglen az Pál nagy felszóval, és ezt mondá őneki. valami gonoszt magadon ne tégy, mert mind itt vagyunk.
29. vers
és világot kérvén az tömlöcbe beomla, és megrettenvén Pálhoz és Sziláshoz esék,
30. vers
és kihozván őket az tömlöcből mondá. uraim, mit kell énnekem tennem, hogy üdvözüljek.
31. vers
és azok ezt mondák. higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz te és az te házadbeli nép.
32. vers
és az Úristennek beszédét hirdeték őneki és mindazoknak, kik az ő házában valának.
33. vers
és az éjnek ugyanazon órájában őhozzá vivé őket, és az ő sebüket megmosá, és legottan megkeresztelkedék mind ő maga és mind az ő házabeli népe.
34. vers
és mikoron az ő házához vitte volna őket, asztalt vete őnekik, és örüle rajta, hogy mind házabeli népével az Istennek hitére fordult volna.
35. vers
és mikoron feltámadott volna az nap, az hadnagyok szolgákat küldének ezt mondván. bocsásd el amaz embereket.
36. vers
megüzené kediglen az fogház őriző az Pálnak ez beszédeket. az hadnagyok hozzám küldöttenek, hogy elbocsássalak titeket. annak okáért kimenvén innen menjetek el békességgel.
37. vers
az Pál kediglen mondá őnekik. törvény nélkül az köznép előtt megveretének minket, mikoron rómabeliek legyünk, és annak utána tömlöcbe vetének, és immáron titkon űznek-e ki minket? bizony nem, hanem jőjenek el őmaguk, és vigyenek ki minket.
38. vers
megmondák kediglen az hadnagyoknak az szolgák ez beszédeket, és megfélemlének ezt hallván, hogy rómabeliek volnának,
39. vers
és hozzájuk menvén kérék őket, hogy nekik megbocsátanának, és mikoron kihozták volna őket, kérik vala, hogy az városból kimennének.
40. vers
kimenvén kediglen az tömlöcből az Lídiának házába menének be, és az atyafiakat látván megvigasztalák őket, és onnan máshová menének.
Könyvek
