Az apostoloknak cselekedeti
8. fejezet
1. vers
az Saul kediglen egy tanácson vala azokkal az ő halálára. nagy háborúság támada kediglen az napon az egyházbeli népnek ellene, mely Jeruzsálemben vala, és mind eloszlának Zsidóországnak és Szamáriának tartományin az apostolok elválva.
2. vers
temetni vivék kediglen egyetembe az Istvánt az istenfélő férfiak, és nagy siralmat tőnek őrajta.
3. vers
az Saul kediglen pusztítja vala az egyházbeli népet házak szerte járván, és kivonván mind férfiakat és mind asszonyállatokat, és őrizet alá adja vala őket.
4. vers
azok kediglen elosztván ide és tova járnak vala, és hirdetik vala az Istennek beszédit.
5. vers
Fülöp kediglen Szamáriának városába juta, és prédikálja vala őnekik az Krisztust.
6. vers
az sereg nép kediglen figyelmetes vala azokra, melyeket az Fülöp mond vala, mind egy akarattal hallgatván, és látván az jelenségeket, melyeket teszen vala.
7. vers
mert sokakból kimennek vala az fertelmes szelletek, az kikben valának, nagy felszóval kiáltván. sok inaszakadt emberek kediglen és sánták gyógyulnak vala.
8. vers
és nagy öröm lőn az városban.
9. vers
egy férfiú kediglen, kinek Simon vala neve, ki annak előtte az városban ördögi tudományt kezdett vala, és az Szamáriának népének eszét vesztette vala, azt mondván hogy ő nagy ember volna,
10. vers
kinek beszédire hajlottanak vala azok, kicsinytől fogva mind nagyiglan, ezt mondván. ez az Istennek nagy tehetsége.
11. vers
az ő beszédire hajlottak vala kediglen annak okáért, hogy sok időtől fogva ördögi tudománnyal ezeket vesztette vala őnekik.
12. vers
mikoron kediglen ezek hittenek volna az Fülöpnek, ki az Istennek országáról és az Jézus Krisztusnak nevéről prédikál vala, megkeresztelkednek vala mind férfiak és mind asszonyállatok.
13. vers
az Simon is az hitre fordula, és megkeresztelkedvén Fülöphöz adá magát. és látván az tehetségeket és az csodatételeket, melyeket teszen vala, elálmélkodván csodálja vala.
14. vers
mikoron kediglen meghallották volna az apostolok, kik Jeruzsálemben valának, hogy az szamáriabeli nép az Istennek beszédit befogadta volna, őhozzájuk bocsáták az Pétert és Jánost,
15. vers
kik mikoron oda alámentenek volna, imádának őértük, hogy Szentlélek adatnék őnekik.
16. vers
mert méglen őközülük egyikre sem szállott vala, hanem csak megkeresztelkedtenek vala az Krisztus Jézus nevébe.
17. vers
legottan kezüket őrájuk teszik vala, és Szentlelket vesznek vala.
18. vers
mikoron kediglen látta volna az Simon, hogy az apostoloknak kezeiknek illetésének általa adatnék az Szentlélek, pénzt hoza elő őnekik ezt mondván.
19. vers
adjátok énnekem is ez hatalmat, hogy valakire kezemet teendem, Szentlelket vegyen.
20. vers
Péter kedig monda őneki. vessz el pénzeddel. mert azt véled, hogy az Istennek ajándéka pénzen vétethetik meg.
21. vers
nincsen teneked részed sem örököd ez számban, mert az te szíved nem igaz az Istennek előtte.
22. vers
annak okáért vedd eszedbe magadat, és térj ki ez te gonoszságodból, és kérjed az Istent, netalán megbocsáttatik teneked az te szívednek gondolata.
23. vers
mert keserűségnek mérgében és hamisságnak megkötelezésében látlak én tégedet lenned.
24. vers
felelvén kediglen az Simon mondá. könyörögjetek ti énértem az Úristennek előtte, hogy valami énrajtam ne történjék ezeknek közüle, az melyeket mondátok.
25. vers
és az apostolok tanúbizonyságot tévén és prédikálván az Istennek igéjét Jeruzsálembe megtérének, és az szamáriabelieknek városaikban sokban prédikálnak vala.
26. vers
az Istennek angyala kediglen szóla Fülöpnek, és ezt mondá. kelj fel, és menj délre, az útra, mely Jeruzsálemnek városából Gáza nevű városba viszen, ez puszta város.
27. vers
és felkelvén elmene, és íme egy szerecsen férfiú, ki az szerecseneknek királyné asszonyának, Kandákénak komornyikja vala és tiszttartója, ki egész az városával Gázával bír vala, ki Jeruzsálembe ment vala imádkozni,
28. vers
és megtért vala, és az ő szekerén ül vala, és Izajás prófétának könyvét olvassa vala.
29. vers
mondá kediglen az Lélek Fülöpnek, menj közel oda, és üsd az szekérhez magadat.
30. vers
oda sietvén kedig az Fülöp hallá, hogy az Izajás prófétát olvasná, és mondá. érted-e, az melyeket olvasol? és mondá az.
31. vers
miképpen érthetem, hanemha valaki énnekem vezérem leend? és kéré Fülöpöt, hogy az szekérbe hagyná, és ővele ülne.
32. vers
az írásnak kediglen fő értelme, az melyet olvas vala, ez vala. azonképpen viteték el, mint az juh az megmetszésre, és miképpen az bárány néma az előtt, az ki őtet megnyírja, ezenképpen fel nem nyitá az ő száját.
33. vers
az ő alázatos voltában veszett el az ő ítélete. az ő nemzetségét kediglen kicsoda beszéli meg? mert elvétetik ez földről az ő élete.
34. vers
felelvén kediglen az komornyik mondá Fülöpnek. kérlek tégedet, kiről mondja az próféta ezt, ő magáról-e avagy valakiről egyébről?
35. vers
felnyitván kedig az Fülöp az ő száját és elkezdvén ez írásról, prédikációt tőn őneki az Jézusról.
36. vers
és mikoron az úton mennének, egy vízre jutának, és mondá az komornyik. ihon víz, ki tilt meg engemet, hogy meg ne keresztelkedjem?
37. vers
mondá kediglen az Fülöp. ha teljes szíved szerint való hited vagyon, meglehet. és felelvén mondá. hiszem az Istennek fiának lenni az Jézus Krisztust.
38. vers
és parancsolá, hogy megállatnák az szekeret, és mind leszállának az vízbe, mind Fülöp és mind az komornyik, és megkeresztelé őtet.
39. vers
mikoron kediglen felhágott volna az vízből, az Úristennek angyala elragadá az Fülöpöt, és az komornyik többé nem látá őtet, és nagy örömmel megyen vala az ő útján.
40. vers
Fülöpöt kediglen megtalálák Asdódban, és útjában prédikál vala minden városokban, mígnem Cezáreába jutna.
Könyvek
