Az apostoloknak cselekedeti
26. fejezet
1. vers
Agrippa kediglen mondá az Pálnak. ha akarsz szólni te magadért, megengedtetik teneked. legottan az Pál kezét kinyújtván megfelele.
2. vers
ó Agrippa király, állítom én magamat boldognak lennem mindezekben, kikben az zsidók vádolnak, ki ma teelőtted felelek meg,
3. vers
mikoron igen jól tudjad te az zsidóknál való szokásokat és az dolgokat, melyekről vetekedni szoktanak. azért kérlek tégedet, hogy békességesen hallgass meg engemet.
4. vers
annak okáért az én ifjúságomtól fogva való életemet, mely kezdettől fogva volt az én népem között Jeruzsálemben, tudják mind az zsidók,
5. vers
kik elein kezdettől fogva esmértenek vala engemet, ha bizonyságot akarnak róla tenni, hogy az isteni szolgálatban, melyet mi erősen tartunk, úgy éltem, mint farizeus.
6. vers
mostan is bizodalmam lévén az ígéretben, melyet tőn az Isten az mi atyáinknak, törvényben állok,
7. vers
mely ígéretre az mi tizenkét nemzetségink reménylik őmagukat jutniuk, éjjel és nappal szüntelen tisztelvén az Istent. mely reménységért, ó Agrippa király, büntetnek engemet az zsidók.
8. vers
mire ítélétek ti hihetetlen dolognak, ha az Isten halottakat támaszt?
9. vers
én is azt állítom vala, hogymivel én az názáretbeli Jézusnak nevének ellene sokat viaskodván valamit tehetnék,
10. vers
mely dolgot meg is tők Jeruzsálemben. és sok szenteket vetettem tömlöcökbe, erre hatalmat vevén az főpapoktól, és mikoron őket megölnék, szentenciát adtam őrájuk.
11. vers
és minden zsinagógák szerte gyakorta megbüntetvén őket arra kényszerítém vala, hogy az názáretbeli Jézusnak nevét szidalmas beszédekkel illetnék, és ennél több esztelenséget művelvén őrajtuk, még az külső városiglan is üldözöm vala őket.
12. vers
ilyen igyekezetben lévén, mikoron Damaszkuszba mennék az főpapoknak hatalmasságával és engedelmével, íme, Agrippa király,
13. vers
délnek idején az úton fényességet láték, mely az napnak fényességét felülhaladja vala, és mely környülvevén engemet és mindazokat, kik énvelem egyetembe útban valának.
14. vers
mikoron kediglen mind mi az földre estünk volna, szózatot hallék, melyben ez szózat lőn énhozzám, és ezt mondák zsidó nyelven. Saul, Saul, miért háborgatsz engemet? kemény dolog teneked az ösztönök ellen rugódoznod.
15. vers
én kediglen ezt mondám. Uram, kicsoda vagy? és ő mondá. én vagyok az Jézus, kit te háborgatsz.
16. vers
de kelj fel, és állj az te lábaidra, mert ezért jeleném meg teneked, hogy szolgámmá szerezzelek tégedet, és tanúbizonyságommá mindezekről, melyeket látál, és mindazokról, kikben teneked megjeleném,
17. vers
kimentvén tégedet az zsidó népnek és pogányoknak kezeiből, kiknek közibe bocsátalak én tégedet mostan,
18. vers
hogy megnyissad az ő szemüket, hogy az sötétségből világosságra forduljanak, és az sátánnak hatalma alól Istenhez térjenek, hogy az ő bűnüknek bocsánatát vegyék, és örökséget azok között, kik megszenteltettenek az hitnek általa, mellyel engemet vallának.
19. vers
annak okáért, ó Agrippa király, nem lők engedetlen az mennyei látásnak,
20. vers
hanem először azoknak, kik Damaszkuszban vannak, és Jeruzsálemben és Zsidóországnak minden tartományi szerint, annak utána az pogány népeknek is hirdetem vala, hogy bűnükből kitérnének, és az Istenhez fordulnának, és oly dolgokban foglalnák magukat, kik méltók volnának azokhoz, kik jó életre tértenek volna.
21. vers
ez okért az zsidók, mikoron az templomban megfogtanak volna engemet, azon valának, hogy megöljenek.
22. vers
annak okáért az Istennek segedelmét nyervén mind ez mai napiglan ihon vagyok, tanúbizonyságot tévén mind kicsinynek és mind nagynak, és semmi egyebet nem mondok, hanem az melyeket az próféták elöl megmondottanak vala következendőnek lenni, és Mózes is,
23. vers
ha az Krisztus jövendőre halált szenvedne, és ha ő először az halottaknak feltámadásából világosságot fogna hirdetni az zsidóknak és az pogány népeknek.
24. vers
mikoron Pál maga mentésében ezeket mondaná, Fesztusz nagy felszóval ezt mondá: eszed nélkül szólasz, Pál. az sok írásoknak tudományi esztelenné tésznek tégedet.
25. vers
mondá Pál is. nem szólok eszem nélkül, jó Fesztusz, hanem igazságnak és józanságnak beszédit szólom.
26. vers
mert tudtára vannak ezek az Agrippa királynak, ki előtt szabadon is szólok. mert hiszem, hogy ezek közül semmi őneki titkon nincsen. mert ez nem valami szegeletben lett.
27. vers
hiszel-e Agrippa király az prófétáknak? tudom, hogy hiszel.
28. vers
Agrippa kediglen mondá Pálnak. igen kevés részben vihetsz engemet arra, hogy kereszténnyé legyek.
29. vers
és az Pál mondá. kívánnám az Istentől nem csak kevés részben, hanem nagyban is, nem csak tégedet, hanem mindezeket is, kik mostan az én beszédimet hallák, hogy ilyenek volnának, minemű én vagyok, ezektől elválván, az melyekkel engemet megkötöztenek.
30. vers
és mikoron ezt mondotta volna, felkele az király, és az fejedelem, és Berniké és azok, kik őmellettük ülnek vala.
31. vers
és mikoron felfelé mentenek volna, szólnak vala önközöttük, és ezt mondják vala. semmi dolgot nem tett ez ember, kiért halált avagy fogságot érdemelne.
32. vers
Agrippa kedig mondá Fesztusznak. elbocsáthatták volna ez embert, ha császárra nem vitte volna ügyét.
Könyvek
