Az apostoloknak cselekedeti
15. fejezet
1. vers
és némely emberek, kik Zsidóországból alámentenek vala Antióchiába, az atyafiakat erre tanítják vala. ha körül nem metélkeztek az Mózesnek törvényének szokása szerint, nem üdvözülhettek.
2. vers
annak okáért mikor nagy háborúsága és vetélkedése támadott volna az Pálnak és Barnabásnak azok ellen, ezt végezék, hogy az Pál és az Barnabás, és őközülük nékik egyebek is ez kérdés felől Jeruzsálembe felmenének az apostolokhoz és az egyházi népekhez.
3. vers
annak okáért mikoron az egyházbeli nép elkísérte volna azokat, Föníciának és Szamáriának tartományát járják vala el, hirdetvén az pogányoknak megfordulását, és nagy örömet visznek vala minden atyafiaknak.
4. vers
mikoron kediglen Jeruzsálembe jutottanak volna, jó kedvvel fogadá őket az egyházbeli nép, és az apostolok és az egyházi népek, és megbeszélék, valami dolgokat az Isten tett vala ővelük.
5. vers
felkelének kedig nékik az farizeusoknak eretnekségéből, kik az hitre fordultanak vala, ezt mondván, hogy körül kellene azokat metélni, és azt parancsolni, hogy megtartanák az Mózesnek törvényét.
6. vers
és egybegyűlének az apostolok és az egyházi népek, hogy ez dolgot meglátnák.
7. vers
mikoron kediglen nagy vetélkedés lett volna, felkelvén Péter mondá őnekik. atyámfiai férfiak. tudjátok ti, hogy régi esztendőktől fogva miközöttünk az Isten választást tőn, hogy az én számnak általa hallanák meg az pogányok az evangéliumnak beszédit, és hinnék.
8. vers
és az Isten, ki embereknek szívük titkát tudja, tanúbizonyságot tőn erről őnekik, Szentlelket adván őnekik, miképpen minekünk is,
9. vers
és semmi választást nem tőn miközöttünk és azok között, az hittel tisztítván meg az ő szívüket.
10. vers
annak okáért miért kísértitek az Istent, hogy az igát az tanítványoknak nyakaira vessék, melyet sem az mi atyáink, sem mi el nem viselheténk?
11. vers
de az Úr Jézus Krisztusnak hozzánk való kedvének általa hisszük, hogy mi üdvözülünk jövendőre, miképpen azok is.
12. vers
veszteg hallgata kediglen mind az egész sokaság, és Barnabásnak és Pálnak szavát hallgatják vala, kik az jelenségeket és csodákat beszélik vala, melyeket az Isten tett vala őáltaluk az pogány népek között.
13. vers
minekutána kediglen hallgatni kezdettenek volna, felele Jakab ezt mondván. atyámfiai férfiak, hallgassátok meg az én beszédemet.
14. vers
az Simon megbeszélé ennek előtte, miképpen az Isten meglátogatta legyen őáltala az pogány népet, hogy őközülük népet venne az ő nevébe,
15. vers
és az próféták beszédi ugyanezent mondják, mint meg vagyon írván.
16. vers
ezeknek utána megtérek, és esméglen felépítem az Dávidnak hajlékát, mely leesett, és az ő romlásit megújítom, és felállatom azt,
17. vers
hogy az emberek, kik megmaradtanak, az Úristennek szolgáljanak, és minden pogány népek, kikre ezen nevem segítségül hívattatott, az Úristen mondja, ki mindezeket teszi.
18. vers
nyilván vannak az Úristennek öröktől fogva mind ez ő művelkedeti.
19. vers
ennek okáért én azt ítélem, hogy nem kell bántásukra lennünk azoknak, kik az pogányoknak közüle az Istenhez fordulnak,
20. vers
de írni kell azoknak, hogy magukat ételben megtartóztassák az bálványoknak fertelmességétől, és az paráznaságtól, és az megfojtott lelkes állattól és az vértől.
21. vers
mert régi időktől fogva vannak Mózesnek minden városokban, kik az ő törvényit hirdessék az zsinagógákban, holott minden szombaton olvassák.
22. vers
legottan kellemetes dolognak láttaték ez az apostoloknak és az egyházi népeknek, mind az egész egyházbeli népekkel egyetembe, hogy őközülük választott férfiakat bocsátanának Antióchiába az Pállal és az Barnabással az Júdást, kinek vezetékneve Barszabbász vala, és az Szilást, kik az atyafiak között fő emberek valának,
23. vers
kiknek kezeinek általa levelet is küldének, melynek ez vala értelme. mi apostolok, és egyházi népek és egyéb atyafiak, köszönetet írunk az atyafiaknak, kik Antióchiában, és Szíriában és Kilikiában vannak, kik pogány hitből az keresztyén hitre fordultanak.
24. vers
mivelhogy meghallók, hogy miközülünk nékik tihozzátok menvén megháborítottanak titeket az ő beszédivel, akarván elveszteni az ti lelketeket, parancsolván tinektek, hogy környülmetélkedjetek, és hogy az Mózesnek törvényit megtartsátok, kiknek mitőlünk erre értelmük nem volt.
25. vers
jónak láttaték minekünk, kik egyenlőképpen egybegyűltünk, hogy választott embereket bocsássunk tihozzátok az Barnabással és az Pállal, kiket mi szereténk,
26. vers
kik veszedelemre vetették az ő lelküket az mi Urunknak, az Jézus Krisztusnak nevéért.
27. vers
annak okáért hozzátok bocsátók az Júdást és az Szilást, kik ők is beszéd szerint ugyanazont mondják tinektek.
28. vers
mert jónak láttaték az Szentléleknek és minekünk is, hogy valami több terhet tirátok ne vetnének, hanem csak ezeket, kiket szükség megtartani,
29. vers
tudniillik, hogy magatokat ételben megtartóztassátok azoktól, az melyeket az bálványoknak áldoztanak, és lelkes állatoknak vérétől, és megfojtott lelkes állatoknak húsától, és paráznaságtól, kiktől ha megtartóztatjátok magatokat, jól teszitek, legyetek egészségben.
30. vers
annak okáért mikoron azokat elbocsátták volna, Antióchiába menének, és az sokaságot egybegyűjtvén, megadák őnekik az levelet,
31. vers
melyet mikoron megolvastanak volna, nagyon örülének ez vigasztaláson.
32. vers
Júdás kediglen és Szilás, mikoron ők is próféták volnának, bő beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték őket.
33. vers
mikoron kediglen valamennyi ideiglen egyetembe ott lakoztanak volna, békességgel bocsáták őket az atyafiak az apostolokhoz.
34. vers
jónak láttaték kediglen Szilásnak, hogy ugyanottan maradna.
35. vers
Pál kediglen és Barnabás Antióchiában lakoznak vala, tanítván és hirdetvén az Úristennek beszédit, több egyéb tanítványokkal.
36. vers
egynéhány napoknak utána kediglen mondá Pál az Barnabásnak. térjünk meg immáron, és látogassuk meg az mi atyánkfiait, mint vannak, minden városok szerte, kikben az Úristennek beszédit hirdettük.
37. vers
Barnabás kediglen tanácsul adja vala, hogy az Jánost is őhozzájuk vennék, kinek vezetékneve Márk vala.
38. vers
Pál kediglen nem akarja vala, hogy hozzájuk adná magát az, ki őtőlük elszakadott volna Pamfíliában, és ővelük az munkára nem ment volna.
39. vers
oly nagy vetélkedés vala kediglen őközöttük, hogy egyik az másiktól elválnék, és Barnabás Márkot őmellé vévén hajón Ciprusba mene.
40. vers
Pál kediglen Szilást őhozzá választván elmene, és az atyafiak őtet az Istennek kedvének ajánlák.
41. vers
szerrel jár vala kediglen Szíriában és Kilikiában, megerősítvén az egyházbeli népeket.
Könyvek
