chapter 15
és némely emberek, kik Zsidóországból alámentenek vala Antióchiába, az atyafiakat erre tanítják vala. ha körül nem metélkeztek az Mózesnek törvényének szokása szerint, nem üdvözülhettek.
annak okáért mikor nagy háborúsága és vetélkedése támadott volna az Pálnak és Barnabásnak azok ellen, ezt végezék, hogy az Pál és az Barnabás, és őközülük nékik egyebek is ez kérdés felől Jeruzsálembe felmenének az apostolokhoz és az egyházi népekhez.
annak okáért mikoron az egyházbeli nép elkísérte volna azokat, Föníciának és Szamáriának tartományát járják vala el, hirdetvén az pogányoknak megfordulását, és nagy örömet visznek vala minden atyafiaknak.
mikoron kediglen Jeruzsálembe jutottanak volna, jó kedvvel fogadá őket az egyházbeli nép, és az apostolok és az egyházi népek, és megbeszélék, valami dolgokat az Isten tett vala ővelük.
felkelének kedig nékik az farizeusoknak eretnekségéből, kik az hitre fordultanak vala, ezt mondván, hogy körül kellene azokat metélni, és azt parancsolni, hogy megtartanák az Mózesnek törvényét.
és egybegyűlének az apostolok és az egyházi népek, hogy ez dolgot meglátnák.
mikoron kediglen nagy vetélkedés lett volna, felkelvén Péter mondá őnekik. atyámfiai férfiak. tudjátok ti, hogy régi esztendőktől fogva miközöttünk az Isten választást tőn, hogy az én számnak általa hallanák meg az pogányok az evangéliumnak beszédit, és hinnék.
és az Isten, ki embereknek szívük titkát tudja, tanúbizonyságot tőn erről őnekik, Szentlelket adván őnekik, miképpen minekünk is,
és semmi választást nem tőn miközöttünk és azok között, az hittel tisztítván meg az ő szívüket.
annak okáért miért kísértitek az Istent, hogy az igát az tanítványoknak nyakaira vessék, melyet sem az mi atyáink, sem mi el nem viselheténk?
de az Úr Jézus Krisztusnak hozzánk való kedvének általa hisszük, hogy mi üdvözülünk jövendőre, miképpen azok is.
veszteg hallgata kediglen mind az egész sokaság, és Barnabásnak és Pálnak szavát hallgatják vala, kik az jelenségeket és csodákat beszélik vala, melyeket az Isten tett vala őáltaluk az pogány népek között.
minekutána kediglen hallgatni kezdettenek volna, felele Jakab ezt mondván. atyámfiai férfiak, hallgassátok meg az én beszédemet.
az Simon megbeszélé ennek előtte, miképpen az Isten meglátogatta legyen őáltala az pogány népet, hogy őközülük népet venne az ő nevébe,
és az próféták beszédi ugyanezent mondják, mint meg vagyon írván.
ezeknek utána megtérek, és esméglen felépítem az Dávidnak hajlékát, mely leesett, és az ő romlásit megújítom, és felállatom azt,
hogy az emberek, kik megmaradtanak, az Úristennek szolgáljanak, és minden pogány népek, kikre ezen nevem segítségül hívattatott, az Úristen mondja, ki mindezeket teszi.
nyilván vannak az Úristennek öröktől fogva mind ez ő művelkedeti.
ennek okáért én azt ítélem, hogy nem kell bántásukra lennünk azoknak, kik az pogányoknak közüle az Istenhez fordulnak,
de írni kell azoknak, hogy magukat ételben megtartóztassák az bálványoknak fertelmességétől, és az paráznaságtól, és az megfojtott lelkes állattól és az vértől.
mert régi időktől fogva vannak Mózesnek minden városokban, kik az ő törvényit hirdessék az zsinagógákban, holott minden szombaton olvassák.
legottan kellemetes dolognak láttaték ez az apostoloknak és az egyházi népeknek, mind az egész egyházbeli népekkel egyetembe, hogy őközülük választott férfiakat bocsátanának Antióchiába az Pállal és az Barnabással az Júdást, kinek vezetékneve Barszabbász vala, és az Szilást, kik az atyafiak között fő emberek valának,
kiknek kezeinek általa levelet is küldének, melynek ez vala értelme. mi apostolok, és egyházi népek és egyéb atyafiak, köszönetet írunk az atyafiaknak, kik Antióchiában, és Szíriában és Kilikiában vannak, kik pogány hitből az keresztyén hitre fordultanak.
mivelhogy meghallók, hogy miközülünk nékik tihozzátok menvén megháborítottanak titeket az ő beszédivel, akarván elveszteni az ti lelketeket, parancsolván tinektek, hogy környülmetélkedjetek, és hogy az Mózesnek törvényit megtartsátok, kiknek mitőlünk erre értelmük nem volt.
jónak láttaték minekünk, kik egyenlőképpen egybegyűltünk, hogy választott embereket bocsássunk tihozzátok az Barnabással és az Pállal, kiket mi szereténk,
kik veszedelemre vetették az ő lelküket az mi Urunknak, az Jézus Krisztusnak nevéért.
annak okáért hozzátok bocsátók az Júdást és az Szilást, kik ők is beszéd szerint ugyanazont mondják tinektek.
mert jónak láttaték az Szentléleknek és minekünk is, hogy valami több terhet tirátok ne vetnének, hanem csak ezeket, kiket szükség megtartani,
tudniillik, hogy magatokat ételben megtartóztassátok azoktól, az melyeket az bálványoknak áldoztanak, és lelkes állatoknak vérétől, és megfojtott lelkes állatoknak húsától, és paráznaságtól, kiktől ha megtartóztatjátok magatokat, jól teszitek, legyetek egészségben.
annak okáért mikoron azokat elbocsátták volna, Antióchiába menének, és az sokaságot egybegyűjtvén, megadák őnekik az levelet,
melyet mikoron megolvastanak volna, nagyon örülének ez vigasztaláson.
Júdás kediglen és Szilás, mikoron ők is próféták volnának, bő beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték őket.
mikoron kediglen valamennyi ideiglen egyetembe ott lakoztanak volna, békességgel bocsáták őket az atyafiak az apostolokhoz.
jónak láttaték kediglen Szilásnak, hogy ugyanottan maradna.
Pál kediglen és Barnabás Antióchiában lakoznak vala, tanítván és hirdetvén az Úristennek beszédit, több egyéb tanítványokkal.
egynéhány napoknak utána kediglen mondá Pál az Barnabásnak. térjünk meg immáron, és látogassuk meg az mi atyánkfiait, mint vannak, minden városok szerte, kikben az Úristennek beszédit hirdettük.
Barnabás kediglen tanácsul adja vala, hogy az Jánost is őhozzájuk vennék, kinek vezetékneve Márk vala.
Pál kediglen nem akarja vala, hogy hozzájuk adná magát az, ki őtőlük elszakadott volna Pamfíliában, és ővelük az munkára nem ment volna.
oly nagy vetélkedés vala kediglen őközöttük, hogy egyik az másiktól elválnék, és Barnabás Márkot őmellé vévén hajón Ciprusba mene.
Pál kediglen Szilást őhozzá választván elmene, és az atyafiak őtet az Istennek kedvének ajánlák.
szerrel jár vala kediglen Szíriában és Kilikiában, megerősítvén az egyházbeli népeket.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly