Az apostoloknak cselekedeti

chapter 17


Chapters:


verse #1

mikoron kediglen útjukban Amfipolisz és Apollónia által mentenek volna, Tesszalonikába menének, holott az zsidóknak zsinagógájuk vala.


verse #2

az ő szokása szerint kediglen Pál őhozzájuk méne, és három szombaton szól vala őnekik az írásokból,


verse #3

magyarázván és beszédének helyét adván az írásokból, hogy kínt kellett legyen szenvedni az Krisztusnak, és halottaiból feltámadni, és hogy ez volna az Jézus Krisztus, kit én úgymond tinektek hirdetek.


verse #4

és nékik őközülük megfordulának, és magukat az Pálhoz és az Sziláshoz adák, és ájtatos görögöknek nagy sokasága és fő asszonyok nem kevesen fordulának meg.


verse #5

az zsidók kediglen, kik hitetlenségben maradának, irigységben leledzenek, és mikoron alávaló és elvetett gonosz embereket vettenek volna őmelléjük, és mikoron megsereglettenek volna, felindíták az várost, és az Jázonnak házára menének, ebben igyekezvén, hogy őket kihoznák az népnek eleibe.


verse #6

és mikoron meg nem találták volna őket, az Jázont az várostartó fő emberekhez vonsszák vala, és ővelük egynéhány atyafiakat, és ezt kiáltják vala.


verse #7

ez emberek, kik ez földnek kerekségét megháborították, ide is eljöttenek, kiket alattomba az Jázon befogada, és mindezek az császárnak elvégezett és kiadott parancsolatának ellene tesznek, mikoron más királyt mondanak lenni, az Jézust.


verse #8

felindíták kediglen az népnek sokaságát és az várostartó főembereket ezeket meghallván.


verse #9

és mikoron maguk mentésében elégtételt vettenek volna az Jánostól és az egyebektől, elbocsáták őket.


verse #10

az atyafiak kediglen minden késedelem nélkül éjszaka kibocsáták az városból mind az Pált és mind az Szilást Bereába. kik mikoron oda jutottanak volna, az zsidóknak zsinagógájába menének.


verse #11

azok kediglen nagy nemből támadtanak vala azok között, kik Tesszalonikában valának, kikbe vették vala az Istennek beszédit lelküknek minden kész voltával, és minden napon hányják és vetik vala az írásokat, ha úgy vannak azok.


verse #12

sokan hínek kediglen őközülük mind tisztes görög asszonyok és mind férfiak némi kevesen.


verse #13

mikoron kediglen megértették volna az tesszalonikabeli zsidók, hogy Bereában is hirdette volna Pál az Istennek igéjét, oda menének, és ott is az népnek sokaságát felindíták vala,


verse #14

és legottan akkoron is az atyafiak kibocsáták az városból Pált, hogy az tengerre menne. Szilás kediglen és Timóteus ott marada.


verse #15

továbbá az kik Pált kísérik vala elmenének, és elvivék őtet mind Athéniglan, követséget vivén az Páltól az Sziláshoz és az Timóteushoz, hogy nagy gyorsasággal őhozzá mennének.


verse #16

Pál kediglen mikoron Athénban várná őket, meggerjed vala benne az ő lelke, mikoron látná az városbeli népet, hogy bálványimádásra adta magát.


verse #17

vetekedik vala annak okáért az zsinagógában az zsidóknak és azokkal, kik ájtatosaknak láttatnak vala lenni az piacon, és minden napon azokkal, kik történet szerint őhozzá mennek vala.


verse #18

tusakodnak vala kedig ővele vetekedéssel egynéhány pogány bölcsek, kik Epikurosznak tanítványi valának, és kik Sztoikus követői valának, és nékik ezt mondják vala. mit akar mondani ez szóhordozó? egyebek kediglen ezt mondják vala. láttatik ez ember új ördögnek hirdetőjének lenni, ezt kediglen ezért mondják vala, hogy az Jézust és az feltámadást hirdeti vala őnekik.


verse #19

és megfogván őtet az Március nevű utcára vivék ezt mondván őneki. megtudhatjuk-e, micsoda legyen az új tudomány, az melyet te beszélsz?


verse #20

mert némi új dolgokat adsz hallanunk minekünk. annak okáért meg akarjuk tudni, ezek micsodák legyenek.


verse #21

az athénbeliek kediglen mind, és kik vendégképpen ott az városban járnak és kelnek vala, semmi dologban egyébben magukat nem foglalják vala, hanem hogy beszédet tennének, avagy hallgatnának valami újságot.


verse #22

Pál kediglen az Márciusnak utcájának közepében állván mondá. ó, ti athénbeli férfiak, mind egyebeknek közötte nem sokat hozzátévén, nagyobb hiábavaló istenfélőknek látlak titeket.


verse #23

mert eljárván és megnézvén azokat, kiknek ti tisztességet tesztek, olymint Istennek, találék egy oltárt is, melyen ez vala megírván. az ismeretlen Istennek. annak okáért az kit ti nem tudván tiszteltek, azt én meghirdetem tinektek.


verse #24

az Isten, ki ez világot teremté, és mindazokat, kik ez világon vannak, az mivel hogy az mennynek és az földnek ura legyen,


verse #25

nem kézzel alkotott templomban lakik, sem emberi kezekkel nem tiszteltetik, mintha szűkös volna valami állat nélkül, mikoron ő adjon életet mindeneknek, és leheletet minden állatok szerte,


verse #26

és egy vízből teremté az embereknek minden nemzetit, hogy lakoznék mind az egész földnek színén, és elöl elvégezé, az embereknek adott időnek meddiglen kelljen tartani, és az ő földön való lakásuknak határt tőn,


verse #27

hogy az Istent keresnék, ha történet szerint kezükkel őtet megtapasztalhatják és megtalálhatják. jóllehet egyikünktől is tanúul ne legyen.


verse #28

mert őáltala élünk, és őáltala indítjuk magunkat, és állatunk szerint őáltala vagyunk. miképpen nékik az ti görög nemzetségnek közüle való versszerző mesterek is megmondották ez igékkel. mert az Istennek fiai vagyunk.


verse #29

annak okáért mikoron az Istennek nemzeti legyünk, nem kell nekünk azt állítanunk, hogy az Isten hasonlatos legyen az aranyhoz és az ezüsthöz, avagy az kőhöz, mely követ emberek mesterséggel és leléssel faragtanak ki.


verse #30

és ez tudatlanságnak ideje mikoron ez ideiglen eltitkolta volna az Isten, mostan hirdeti meg az embereknek, hogy mindenek mindenütt eszükbe vegyék magukat.


verse #31

annak okáért, hogy elvégezte az napot, melyen megítéli jövendőre igazsággal ez földnek kerekségit az férfiúnak általa, kinek általa elvégezte vala mindeneknek hitet adván, mikoron halottaiból feltámasztá őtet.


verse #32

mikoron kediglen hallották volna az halottaknak feltámadását, nékik őközülük nevetik vala, nékik kediglen mondának őneki. akarunk tégedet hallgatnunk esmég ez dologról.


verse #33

ezenképpen az Pál kimene őközülük.


verse #34

némi férfiak kediglen Pálhoz adják őmagukat, és hínek az evangéliumnak, kiknek közötte vala az Areopagita Dénes és egy asszonyállat is, kinek Damarisz vala neve, és egyebek is ővelük.

Chapters:


Books