chapter 12
azon időben kediglen Heródes király az ő királyi erejét elbocsátá, hogy az egyházbeli népeknek közüle nékiknek gonoszt művelne.
megöleté kediglen az Jakabot, az Jánosnak atyjafiát tőrrel.
és látván, hogy kedves dolog ez az zsidóknak, ennek felette ezt tevé, hogy az Pétert is megfogná. vala kediglen ez az húsvét ünnepnek napjaiban, melyeken pogácsákkal élnek vala,
kit meg is fogván az tömlöcbe vete, és adá őtet őrizni négy vitézeknek, melynek mindenik negyedmagával vala, akarván húsvét után kihozni őtet az népnek.
és az Péter az tömlöcben tartatik vala. az egyházbeli nép kediglen szüntelen imádságot teszen vala az Istennek őérte.
mikoron kediglen ki akarná hozni őtet az Heródes, az éjjel aluszik vala az Péter két vitézeknek közötte, és két lánccal vala megkötöztetvén, és őrizők az ajtónak előtte őrizék vala az tömlöcöt.
és íme az Úristennek angyala előtte állapék, és nagy fényességgel való világosság lőn az házacskában, és az Péternek oldalát ütvén, felserkenté őtet ezt mondván. kelj fel gyorsan, és leesének az láncok az ő kezeiről.
mondá kediglen az angyal őneki. övezzél fel, és kösd fel az te kivágott cipellőidet. és úgy tőn. és mondá őneki. vedd rád az te öltözetedet, és jőj énutánam.
és kimenvén őutána megyen vala. és nem tudja vala, hogy igaz volna az, az mi az angyalnak általa leszen vala, hanem azt állítja vala, hogymivel látást látna ő.
mikoron kediglen elmúltanak volna az első és az másod őrizeten, az vaskapura jutának, melyen az városba mennek, mely önként megnyílék őnekik. és kimenvén az városnak egyik utcáján általmenének, és az angyal legottan elhagyá őtet.
és az Péter ő magába térvén mondá. mostan tudom bizonnyal, hogy az Úristen bocsátta el az ő angyalát, és kivett engemet az Heródesnek keziből, és az zsidó népnek minden városából.
és az dolgot megértvén, az Máriának, az Jánosnak anyjának házához mene, mely Márknak neveztetik, holott nagy sokan gyűltenek vala egybe, és imádkoznak vala.
mikoron kediglen zörgette volna az Péter az kapu ajtaját, kijöve egy leány, hogy alattomba meghallgatná, ki volna, melynek Rodé vala neve.
és minekutána megérté az Péternek szavát, örömében nem nyitá meg az kaput, hanem befuta, és megmondá, hogy az Péter az kapu előtt állana.
és az házbeli emberek mondának őneki. bolond vagy-e? az leány kediglen bizonysággal mondja vala, hogy úgy volna. és azok ezt mondják vala. az ő angyala.
az Péter kediglen szüntelen zörget vala. mikoron kediglen megnyitották volna, láták őtet, és elálmélkodának.
mikoron kediglen intett volna őnekik kezét mozdítván, hogy veszteglenének, megbeszélé őnekik, miképpen hozta volna ki őtet az Úristen az tömlöcből. mondá továbbá. üzenjétek meg az Jakabnak és az egyéb atyafiaknak ezeket. és kimenvén más helyre méne.
továbbá minekutána megvirradott volna, nagy háborúság támada az vitézek között ebből, az mi Péternek történt vala.
Heródes kediglen mikoron kerestette volna őtet, és meg nem találták volna, az őrizőket megvallatván hagyá, hogy elvigyék őket, és Zsidóországból Cezáreába alámenvén ott lakozék.
Heródesnek kediglen nehézsége vala azokra, kik Tíruszban és Szidónban laknak vala. és azok egy akarattal őhozzá menének, és Blasztuszt akaratukra vonván, ki az királynak komornyikja vala, békességszerzésben valának, annak okáért, hogy az ő tartományuk az királynak országából élne.
egy elvégezett napon kediglen az Heródes felöltözvén királyi ruhájába királyi székébe üle, és beszédet teszen vala őnekik.
az nép kediglen az ő beszédire ezt kiáltja vala. ez szó Isten szava, és nem emberé.
legottan kediglen csapást tőn őrajta az Istennek angyala, annak okáért, hogy az Istennek tisztességet nem tett volna, és az férgek az ő belét kirágák, és meghala.
az Úristennek beszéde kediglen növekedik vala és sokasul vala.
az Barnabás kediglen és az Pál Jeruzsálembe megtérének az szolgálatot beteljesítvén, és felvevék az Jánost is, kinek vezetékneve Márk vala.
tizenkettedik rész.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly