Az apostoloknak cselekedeti

chapter 24


Chapters:


verse #1

öt napnak kediglen utána Cezáreába lemene az Ananiás főpap, és az vénekkel egyetembe, és egynémely Tertullusz nevű ékesen szóló mesterrel, kik az fejedelemhez menének az Pál ellen.


verse #2

és mikor az Pált törvénybe hívták volna, vádolni kezdé őtet az Tertullusz ezt mondván. mikoron nagy békességben éltünk temiattad, nemes fejedelem Félix, és mikoron sok dolgok jól viseltessenek az népnek közötte az te rá való gondviselésednek általa,


verse #3

mindenkoron és mindenütt egyenlőképpen dicsérünk, minden hálaadással.


verse #4

de hogy beszédemmel tégedet hosszú ideiglen ne tartsalak, kérlek tégedet, hogy hallgass meg minket kevés beszéddel, az te engedelmes természeted szerint.


verse #5

mert találók ez megdöglető férfit, és ki háborúságot indít minden zsidóknak mind ez világ szerte, és ki az nazarénusoknak eretnekségének feje, ki azon is igyekezett, hogy az templomot is megfertőztesse, kit megfogván akarók, hogy az mi törvényünk szerint megítéljük.


verse #7

de mikoron odajutott volna az ezer ember előtt járó fejedelem, az Liziász, nagy erővel kivevé őtet az mi kezeinkből, parancsolván, hogy az ő vádolói tehozzád jőjenek,


verse #8

kitől te magad értelmet vehetsz mindezekről, kikről mi őtet vádoljuk, mikoron végére mégy.


verse #9

az zsidók is kediglen beszédet tőnek hozzá, és azt mondák, hogy azonképpen vagyon.


verse #10

megfelele kediglen az Pál, mikoron az fejedelem intett volna őneki, hogy szólna. jobb szívvel felelek meg az én ügyemben én magamért, mikoron tudva legyen énnálam, hogy te immáron sok esztendőtől fogva ítélő mestere voltál ez népnek,


verse #11

ki megértheted, hogymivel tizenkét napnál több napja ne legyen, hogy Jeruzsálembe feljöttem imádkozni,


verse #12

és az templomban sem találtanak engemet, hogy valakivel vetekedtem volna, avagy azt tettem volna, hogy az nép felindulván összefutna, sem az zsinagógákban, sem az városban


verse #13

sem meg nem bizonyíthatják azokat, kikből engemet vádolnak.


verse #14

vallást teszek kediglen teneked erről, hogy én az út szerint, melyet eretnekségnek hínak, akképpen tisztelem az zsidóknak Istenét, hogy hiszem mindazokat, melyek az Mózesnek törvényében és az prófétáknak írásiban meg vannak írván,


verse #15

reménységem lőn az Istenben, hogy jövendőre megleszen az halottaknak feltámadása, mind jóknak és mind gonoszoknak, melyet ezek is várnak.


verse #16

sőt, én is ebben igyekezem, hogy az én lelkiismeretemet mindenkoron tisztán viseljem Isten előtt és emberek előtt.


verse #17

sok esztendőnek utána kediglen Jeruzsálembe menék, hogy alamizsnát osztanék az én nemzetségembeli népnek, és hogy Istennek tisztességére való ajándékot vinnék fel,


verse #18

mely dolgokban megtisztulván találának engemet az templomban, nem népnek sokaságával, sem népnek felindulásával.


verse #19

némely zsidók kediglen, kik Ázsiából valók, kiknek teelőtted készen kell vala lenniük, és engemet vádolniuk, ha valami dolguk volna énellenem,


verse #20

avagy mondják meg ezek őmaguk, ha valami hamisságot találtanak énbennem, mikoron itt az tanácsban álljak,


verse #21

emez egy szótól elválván, mellyel én őközöttük állván ezt kiáltám. az halottaknak feltámadásuk felől ítéltek ti ma engemet.


verse #22

mikoron ezeket meghallgatta volna az Félix, haladékot tőn az ő ügyükben. mert bizonnyal érti vala az dolgokat, melyek az úthoz valók valának, ezt mondván. mikoron az ezer ember előtt járó fejedelem, az Liziász ide jövend, megértem az ti ügyeteket.


verse #23

és parancsolá az száz ember előtt járó fejedelemnek, hogy őrizné az Pált, és hagyná őtet szabad őrizet alatt lenni, és hogy az ő baráti közül valakit meg ne tiltana valamiben őneki szolgálni, avagy őhozzá menni.


verse #24

egynéhány napnak utána kediglen, mikoron Cezáreában volna az Félix az ő feleségével, az Druzillával egyetembe, ki zsidó nemből támadott vala, hozzá hívatá Pált, és meghallgatá őtőle az hitet, mely az Krisztusban vagyon.


verse #25

mikoron kediglen ő sok ideig disputált volna az igazságról, és mértékletességről és az jövendő ítéletről, megrettenvén az Félix ezt felelé. menj el mostan, és mikoron alkalmatosságot nyerhetek, előhívlak tégedet.


verse #26

egyetembe azt is reményli vala, hogy jövendőre Pál pénzt adna őneki, hogy őtet elbocsátaná. annak okáért gyakorta előhíja vala őtet, és szól vala ővele.


verse #27

mikoron két esztendő betelt volna, Félixnek más helyébe való tiszttartó lőn, kinek Porciusz Fesztusz vala neve. akarván kediglen az Félix kedvet tenni az zsidóknak, ott hagyá az Pált fogva.

Chapters:


Books