Az apostoloknak cselekedeti

capítulo 12


Capítulos:


verso 1

azon időben kediglen Heródes király az ő királyi erejét elbocsátá, hogy az egyházbeli népeknek közüle nékiknek gonoszt művelne.


verso 2

megöleté kediglen az Jakabot, az Jánosnak atyjafiát tőrrel.


verso 3

és látván, hogy kedves dolog ez az zsidóknak, ennek felette ezt tevé, hogy az Pétert is megfogná. vala kediglen ez az húsvét ünnepnek napjaiban, melyeken pogácsákkal élnek vala,


verso 4

kit meg is fogván az tömlöcbe vete, és adá őtet őrizni négy vitézeknek, melynek mindenik negyedmagával vala, akarván húsvét után kihozni őtet az népnek.


verso 5

és az Péter az tömlöcben tartatik vala. az egyházbeli nép kediglen szüntelen imádságot teszen vala az Istennek őérte.


verso 6

mikoron kediglen ki akarná hozni őtet az Heródes, az éjjel aluszik vala az Péter két vitézeknek közötte, és két lánccal vala megkötöztetvén, és őrizők az ajtónak előtte őrizék vala az tömlöcöt.


verso 7

és íme az Úristennek angyala előtte állapék, és nagy fényességgel való világosság lőn az házacskában, és az Péternek oldalát ütvén, felserkenté őtet ezt mondván. kelj fel gyorsan, és leesének az láncok az ő kezeiről.


verso 8

mondá kediglen az angyal őneki. övezzél fel, és kösd fel az te kivágott cipellőidet. és úgy tőn. és mondá őneki. vedd rád az te öltözetedet, és jőj énutánam.


verso 9

és kimenvén őutána megyen vala. és nem tudja vala, hogy igaz volna az, az mi az angyalnak általa leszen vala, hanem azt állítja vala, hogymivel látást látna ő.


verso 10

mikoron kediglen elmúltanak volna az első és az másod őrizeten, az vaskapura jutának, melyen az városba mennek, mely önként megnyílék őnekik. és kimenvén az városnak egyik utcáján általmenének, és az angyal legottan elhagyá őtet.


verso 11

és az Péter ő magába térvén mondá. mostan tudom bizonnyal, hogy az Úristen bocsátta el az ő angyalát, és kivett engemet az Heródesnek keziből, és az zsidó népnek minden városából.


verso 12

és az dolgot megértvén, az Máriának, az Jánosnak anyjának házához mene, mely Márknak neveztetik, holott nagy sokan gyűltenek vala egybe, és imádkoznak vala.


verso 13

mikoron kediglen zörgette volna az Péter az kapu ajtaját, kijöve egy leány, hogy alattomba meghallgatná, ki volna, melynek Rodé vala neve.


verso 14

és minekutána megérté az Péternek szavát, örömében nem nyitá meg az kaput, hanem befuta, és megmondá, hogy az Péter az kapu előtt állana.


verso 15

és az házbeli emberek mondának őneki. bolond vagy-e? az leány kediglen bizonysággal mondja vala, hogy úgy volna. és azok ezt mondják vala. az ő angyala.


verso 16

az Péter kediglen szüntelen zörget vala. mikoron kediglen megnyitották volna, láták őtet, és elálmélkodának.


verso 17

mikoron kediglen intett volna őnekik kezét mozdítván, hogy veszteglenének, megbeszélé őnekik, miképpen hozta volna ki őtet az Úristen az tömlöcből. mondá továbbá. üzenjétek meg az Jakabnak és az egyéb atyafiaknak ezeket. és kimenvén más helyre méne.


verso 18

továbbá minekutána megvirradott volna, nagy háborúság támada az vitézek között ebből, az mi Péternek történt vala.


verso 19

Heródes kediglen mikoron kerestette volna őtet, és meg nem találták volna, az őrizőket megvallatván hagyá, hogy elvigyék őket, és Zsidóországból Cezáreába alámenvén ott lakozék.


verso 20

Heródesnek kediglen nehézsége vala azokra, kik Tíruszban és Szidónban laknak vala. és azok egy akarattal őhozzá menének, és Blasztuszt akaratukra vonván, ki az királynak komornyikja vala, békességszerzésben valának, annak okáért, hogy az ő tartományuk az királynak országából élne.


verso 21

egy elvégezett napon kediglen az Heródes felöltözvén királyi ruhájába királyi székébe üle, és beszédet teszen vala őnekik.


verso 22

az nép kediglen az ő beszédire ezt kiáltja vala. ez szó Isten szava, és nem emberé.


verso 23

legottan kediglen csapást tőn őrajta az Istennek angyala, annak okáért, hogy az Istennek tisztességet nem tett volna, és az férgek az ő belét kirágák, és meghala.


verso 24

az Úristennek beszéde kediglen növekedik vala és sokasul vala.


verso 25

az Barnabás kediglen és az Pál Jeruzsálembe megtérének az szolgálatot beteljesítvén, és felvevék az Jánost is, kinek vezetékneve Márk vala.


verso 30

tizenkettedik rész.

Capítulos:


Libros