Az apostoloknak cselekedeti
capítulo 10
verso 1
vala kediglen Cezáreában némi férfiú, Kornéliusz nevű, ki száz ember előtt járó fejedelem vala, és az seregnek rendiből való, mely olasz seregnek mondatik,
verso 2
ki ájtatos és istenfélő ember vala mind egész házabeli népével, sok alamizsnát adván az szegény népnek, és könyörögvén az Istennek mindenkoron.
verso 3
ez látást láta az napnak kilencedik óráján, és nyilván látá az Istennek angyalát, hogy őhozzá bemenne, és ezt mondaná. Kornéliusz.
verso 4
és az őrá erősen nézvén és megijedvén mondá. ki vagy, Uram? mondá őneki. az te imádságid és az te alamizsnatételid emlékezetre mentenek fel az Istennek eleibe.
verso 5
azért bocsáss férfiakat Joppéba, és hívasd hozzád az Simont, ki Péternek neveztetik.
verso 6
ez egy némi Simon nevű tímárnál lakik szálláson, kinek háza az tenger mellett vagyon, ez megmondja teneked, mit kelljen tenned.
verso 7
és mikoron elment volna az angyal, az ki őneki szól vala, két szolgáját előhívá, és egy vitézlő embert, ki azok közül, kik az ő birodalma alatt valának, istentisztelő ember vala.
verso 8
kiknek mikoron megbeszélte volna mindezeket, Joppéba bocsátá őket.
verso 9
másod napon kediglen, mikoron azok útjukon lennének és az városhoz közelgetnének, felméne Péter imádkozni az ház felébe hatod óra felé.
verso 10
és mikoron megéhezett volna, akará, hogy egyék. mikoron kediglen azok étket készítenének, lelkében elragadtaték,
verso 11
és látá, tehát az mennyország nyitva, és némi edény száll őrá, olymint egy nagy tiszta ruha, melyet az négy szélén egybekötöttenek vala, és az mennyországból az földre bocsátnak vala le,
verso 12
melyben benne valának minden négylábú lelkes állatok, melyek ez földön vannak, és vadak, és csúszómászó férgek és égi madarak.
verso 13
és ilyen szó adaték őneki, kelj fel Péter, vágd meg ezeket, és edd meg.
verso 14
mondá kediglen az Péter. semmiképpen nem eszem Uram, mert soha nem ettem valamit, mely köz és fertelmes volt volna.
verso 15
és esméglen másodszor ilyen szó adaték. az melyeket az Isten tisztává tett, te közönségesekké ne tegyed.
verso 16
ez kediglen háromszor lőn. és az edény esméglen az mennybe hátraviteték.
verso 17
és mikoron ő magában vélekednék Péter, és nem tudná, mi látás volna ez, melyet látott volna, íme az férfiak, kiket az Kornéliusz bocsátott vala, mikoron az Simonnak házáról megtudakoztanak volna, az ajtó előtt állapának.
verso 18
és némely embert kihíván kérdik vala, hogyha az Simonnak ott volna szállása, ki Simon Péternek neveztetik.
verso 19
mikoron kediglen az Péter az látásról gondolkodnék, mondá őneki az Lélek. ím, férfiak keresnek tégedet.
verso 20
kelj fel annak okáért, és menj el ővelük semmit nem vélekedvén, annak okáért, hogy én bocsáttam őket tehozzád.
verso 21
leszállván kediglen Péter az férfiakhoz, kiket az Kornéliusz bocsátott vala őhozzá, mondá. íme én vagyok az, az kit kerestek. micsoda az, melyért ide jöttetek?
verso 22
mondának azok. az száz ember előtt járó fejedelemhez, az Kornéliuszhoz isteni szózat lett szent angyalnak általa, hogy az ő házához hívna tégedet, és beszédet hallana tetőled, ki igaz és istenfélő ember, és kiről bizonyságot tesznek mind az egész zsidó népek.
verso 23
annak okáért behívá őket, és az szállásra befogadá. holdá kelve kediglen az Péter elméne ővelük, és nékik az joppebeli atyafiak közül is társul elmenének ővele.
verso 24
és holdá kelve bemenének Cezáreába, az Kornéliusz kediglen várja vala őket az ő rokonságit és szükséges barátit egybehíván.
verso 25
minekutána ez lőn, hogy az Péter bemenne, eleibe kiméne őneki az Kornéliusz, és az Péternek lábaihoz esvén imádá őtet.
verso 26
az Péter kediglen felemelé őtet ezt mondván. kelj fel, én is ember vagyok.
verso 27
és ővele szólván beméne, és talála ott nagy sok embereket, kik begyűltenek vala,
verso 28
és mondá őnekik. tudjátok ti, hogy zsidó férfiúnak nem illik idegen nemzethez magát adni avagy hozzá menni. de megmutatá énnekem az Isten, hogy valakit köz avagy fertelmes embernek ne mondanék.
verso 29
annak okáért mikoron idehívattatok volna, késedelem nélkül eljövék. annak okáért kérdelek én titeket, mi dologért hívtatok engemet?
verso 30
és az Kornéliusz mondá. negyed nappal ennek előtte mindez óráiglan éhjonhra ülök vala házamban, és kilenced órán imádságban foglaltam vala magamat, és íme, egy férfiú énelőttem állapék fényes ruhában,
verso 31
és mondá. Kornéliusz, meghallgattatott az te imádságod, és az te alamizsnatételid emlékezetben lőnek az Istennek előtte.
verso 32
annak okáért bocsáss el valakiket, kik Joppéba menjenek, és hívd hozzád az Simont, ki Péternek neveztetik, ez az tímár Simonnak házában lakik szálláson az tenger mellett, ki mihelyen tehozzád jövend, szól teveled.
verso 33
annak okáért azontúl tehozzád bocsáték, és te jól tetted, hogy eljöttél. annak okáért az Isten bizonyságunk, hogy mind mi mostan azért gyűltünk be ide, hogy meghallgassuk mindazokat, melyeket az Isten teneked parancsolt.
verso 34
felnyitván kediglen Péter az ő száját mondá. bizonysággal végére mentem, hogy ne legyen az Istennél személyeknek tekintete,
verso 35
de minden népnek közötte az ki őtőle fél és igazságot cselekedik, kellemetes őneki.
verso 36
az mely beszédet bocsáta az Isten az Izraelnek fiainak, békességet hirdetvén az Jézus Krisztusnak általa, ez az, ki mindeneknek ura.
verso 37
tudjátok az beszédet, mely lőn egész Zsidóország szerte, elkezdvén Galileától fogva az keresztségnek utána, melyet az János prédikál vala,
verso 38
hogy az názáretbeli Jézus legyen az Istennek szerzéséből az Messiás, kire az Szentlelket az Isten alábocsátá, és kinek erőt ada, ki ez földön jára-kele jót tévén embereknek, és meggyógyítván mindeneket, kik ördögtől bírattatnak vala, mert az Isten vala ővele.
verso 39
és mi tanúbizonysági vagyunk mindazokról, az melyeket cselekedék mind Zsidóországnak tartományában és mind Jeruzsálemben, kit megölének fára felfüggesztvén.
verso 40
ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és élő testben megmutatá őtet,
verso 41
hogy nyilván lenne nem minden népnek, hanem az tanúknak, kiket az Isten először erre választott vala, tudniillik minekünk, kik őnk és ivánk ővele egyetembe, minekutána halottaiból feltámada.
verso 42
és parancsola minekünk, hogy az népnek prédikálnánk, és tanúbizonyságot tennénk erről, hogy ő legyen az, kit az Isten szerze, hogy élőknek és holtaknak bírája legyen.
verso 43
ez Krisztusról minden próféták tanúbizonyságot tesznek, hogy valaki őbenne hivend, bűneinek bocsánatát nyerje az ő nevének általa.
verso 44
mikoron az Péter még ez szókat mondaná, Szentlélek szálla mindazokra, kik az ő beszédit hallgatták vala.
verso 45
és elálmélkodának azok, kik az környülmetélkedő népeknek nemzetségéből fordultanak vala az hitre, valamennyin az Péternek odamentenek vala, hogy az pogányokra is az Szentléleknek ajándéka szállott volna.
verso 46
mert hallák vala, hogy sok nyelveken szólnának, és felmagasztalnák az Istent. legottan felele az Péter.
verso 47
megtilthat-e valaki tőle, hogy vízzel meg ne keresztelkedjenek ezek, kik Szentlelket vettenek, miképpen mi is?
verso 48
és hagyá, hogy megkeresztelnék őket az Úristennek nevébe. akkor kérék őtet, hogy ott maradna egynéhány napon.
Libros
