Az apostoloknak cselekedeti
capítulo 18
verso 1
annak utána az Pál Athénból kimenvén Korintusba mene,
verso 2
és talála ott egy némi zsidót, kinek Aquila vala neve, ki nemzetség szerint Pontuszból való vala, ki ez mi napon jött vala oda Olaszországból, és találá az ő feleségét, kinek Priszcilla vala neve, annak okáért, hogy Klaudiusz azt parancsolta volna, hogy az zsidók kimennének Rómából,
verso 3
őhozzájuk mene, és mivelhogy ővelük egy mesterséget tud vala, őnáluk lakik vala, és munkálódik vala. az ő mesterségük kediglen sátorkötés vala.
verso 4
vetekedik vala kediglen az zsinagógában minden szombaton, és inti vala mind az zsidókat és mind az görögöket.
verso 5
mikoron kedig megjött volna Macedóniából az Szilás és az Timóteus, lelkében mindenfelől megszorult vala. az Pál vallást tévén az zsidóknak, hogy az Jézus volna az Messiás.
verso 6
mikoron kediglen azok ellene mondanának, és Istennek ellene való szidalmas beszédeket szólnának, az ő ruháit megrázván mondá őnekik. az ti véretek az ti fejeteken. én tiszta lévén ennek utána az pogányokhoz megyek.
verso 7
és onnan elmenvén egy némi embernek házába mene, kinek Jusztusz vala neve, ki ájtatos ember vala, és kinek háza szinte az zsinagóga mellett vala.
verso 8
az Kriszpusz kediglen, az zsinagógának fejedelme, hín az Istenben mind egész házabeli népével, és az korintusbeliek közül nagy sokan ezt hallgatván hitre fordulnak vala, és megkeresztelkednek vala.
verso 9
mondá kediglen az Úristen éjjeli látásnak általa az Pálnak. ne félj, hanem szólj, és veszteg ne hallgass,
verso 10
annak okáért, hogy én teveled vagyok, és senki terád nem indul, hogy gonoszt tegyen teneked, mert sok népem vagyon énnekem ez városban.
verso 11
helyén lőn kediglen ott esztendeig és hat holdnapig, és tanítja vala őket az Istennek beszédire.
verso 12
mikoron kediglen az Gallió Achájának tiszttartója volna, feltámadának az zsidók egy akarattal az Pálnak ellene, és az ítélőszéknek eleibe vivék őtet ezt mondván.
verso 13
ez az törvénynek ellene tanítja az embereket, hogy az Istent tiszteljék.
verso 14
mikoron kediglen az Pál immáron azon volna, hogy száját megnyissa, mondá az Gallió az zsidóknak. ó ti zsidók, ha esmérném, hogy valami hamis dolog avagy gonosz vétek volna ez dologban, méltó volna, hogy eltűrnélek titeket.
verso 15
ha kediglen kérdésetek vagyon valami beszédről, és nevekről és az ti törvényetekről, ti magatok lássátok meg azt. mert én efféle dolgokban nem akarok bíró lennem.
verso 16
és elűzé őket az ítélőszéknek előle.
verso 17
mikoron kediglen megfogták volna mind az görögök az Szosztenészt, az zsinagógának fejedelmét, verik vala az ítélőszéknek előtte, és Gallió ezekkel semmit nem gondol vala,
verso 18
Pál kediglen annak utána sok napon lakék ott, elbúcsúzván az atyafiaktól onnan Szíriába mene vízen. követén őtet Priszcilla és Aquila, minekutána megnyírta volna fejét Kenkreában. mert fogadása vala.
verso 19
és Efezusba juta, és őket otthagyá. ő kediglen beméne az zsinagógába, és ott vetekedik vala az zsidókkal.
verso 20
mikoron kediglen azok kérnék, hogy több ideig lakoznék őnáluk, rá nem hajla,
verso 21
hanem elbúcsúzék őtőlük ezt mondván. mindenestől fogván ez közel való ünnepen Jeruzsálemben kell lakoznom énnekem, de esméglen megtérek tihozzátok Isten akaratából. és Efezusból vízre szálla.
verso 22
mikoron kediglen Cezáreába jutott volna, és felment volna, és meglátogatta volna az egyházbeli népet, Antióchiába lejöve.
verso 23
és ott lakozván valami ideiglen elméne, és szerrel eljárá Galíciának és Frígiának tartományát, és az hitben megerősíti vala mind az tanítványokat.
verso 24
egy zsidó kediglen, kinek Apolló vala neve, és nemzetség szerint Alexandriából támadott vala, ki ékesen szóló ember vala és az írásban hatalmas, Efezusba juta.
verso 25
ez az Istennek útjára megtaníttatott vala, és buzgó lelkű lévén szól vala, és szerelmetesen tanít vala egyebeket az isteni dolgokra, ki csak az Jánosnak keresztségét tudja vala.
verso 26
ez és nagy szabadon kezde szólni az zsinagógában, kinek szavát mikoron meghallották volna Priszcilla és Aquila, őhozzájuk vivék őtet, és jobban eleibe adák őneki az Istennek útját.
verso 27
és mikoron Achájába akarna menni, az atyafiak intetvén írának az tanítványoknak, hogy közikbe vennék őtet. ki mikoron oda jutott volna, sokat használa azoknak, kik az hitre fordultanak vala, az Istennek ajándékának általa.
verso 28
mert nagy erősen győzedelmet veszen vala az zsidóknak ellene ővelük nyilván vetekedvén, és megmutatván az írásoknak általa, hogy az Jézus volna az Messiás.
Libros
