Az apostoloknak cselekedeti
capítulo 13
verso 1
valának kediglen nékik az egyházbeli nép közül próféták és doktorok, mely Antióchiában vala, Barnabás és Simon, ki Nigernek hívattatik vala, és Lucius, ki Cirene városából támadott vala, és Manaén, ki az Heródessel együtt tartatott vala fel, ki országában negyed részt bír vala, és az Saul.
verso 2
mikoron kediglen azok áldozatot tennének az Úristennek és böjtölnének, mondá az Szentlélek. válasszátok ki énnekem az Barnabást és az Sault az munkatételre, melyre őket hívtam.
verso 3
és mikoron böjtöltenek és imádkoztanak volna, és kezüket őrájuk tették volna, elbocsáták őket.
verso 4
és ők az Szentlélektől elbocsáttatván Szeleukiába menének, és onnan Ciprusba hajón menének.
verso 5
és mikoron Szalamiszban volnának, hirdeték az Istennek igéjét az zsidóknak zsinagógájában. velük vala kediglen János is ez szolgálatban.
verso 6
és az szigetet eljárván mind Páfusziglan, egy némely ördöngöst találának, ki hamis próféta és zsidó vala, kinek neve vala Barjézus,
verso 7
ki az tartománynak tiszttartó fejedelmével vala, Szergius Pállal, ki bölcs férfiú vala, ki Barnabást és Sault őhozzá híván kívánná vala hallani az Istennek beszédit.
verso 8
ellenük áll vala kediglen őnekik az Elimász nevű ördöngös. mert így magyaráztatik az ő neve, azon igyekezvén, hogy az tartománybeli fő tiszttartót az hitről elfordítsa.
verso 9
Saul kediglen, ki ugyanazon Pálnak is mondatik, Szentlélekkel megtelvén szemeivel őrá nagyon nézvén
verso 10
mondá. ördögnek fia, minden igazságnak ellensége, ki teljes vagy minden álnoksággal és minden csalárdsággal, nem szűnöl-e meg elfordítani az Istennek igaz útjait.
verso 11
és ím, az Úristennek keze terajtad vagyon mostan, és vak lész, és nem látod az napot egy ideiglen. és legottan homályosság esék őrá és sötétség, és körüljárván kézen viselőket keres vala.
verso 12
legottan az fő tiszttartó fejedelem mikoron látta volna azt, az mi történt vala, az hitre fordula csodálkozván az Úristennek tudományán.
verso 13
mikoron kediglen Páfusz szigetből az vízre szállott volna az Pál társaságival, Pergébe menének, mely Pamfíliának városa. János kediglen őtőlük elszakadván megtére Jeruzsálembe.
verso 14
azok kediglen az tartományokat eljárván Pergéből Antióchiába menének, mely Pizidiának városa, és bemenvén az zsinagógába egy szombat napon leülének.
verso 15
az ó törvénynek kediglen és az prófétáknak írásinak olvasásának utána az zsinagógának fejedelmi őhozzájuk bocsátának ez üzenettel. atyámfiai férfiak, ha valami jóra intő beszédetek vagyon tinektek, melyet az népnek kellene mondanotok, mondjátok el.
verso 16
felkelvén kediglen Pál, és kezével intvén, hogy veszteglenének, mondá. Izraelnek nemzetségiből való férfiak, és kikben isteni félelem vagyon, hallgassatok meg.
verso 17
ez zsidó népnek Istene magának választá az mi atyáinkat, és ez népet nagyon felmagasztalá, mikoron Egyiptomnak földiben lakók volnának. és az ő magas karjával kihozá őket onnan,
verso 18
és közel negyven esztendőnek idejéiglen tűré el az ő erkölcsüket az pusztában.
verso 19
és hét népet Kánaánnak földjén elvesztvén részre osztá őnekik az ő földjüket.
verso 20
és ezeknek utána közel négyszáz és ötven esztendővel, ada őnekik itt élő fejedelmeket, mind Sámuel prófétáiglan.
verso 21
és ezeknek utána királyt kérének, és Sault adá őnekik az Isten királyul, az Kisnek fiát, Benjaminnek ágazatából való férfit, negyven esztendeig.
verso 22
és azt az királyságból kivetvén feltámasztá őnekik az Dávidot, hogy király lenne, kiről tanúbizonyságot tévén ezt mondá. megtalálám az Dávidot, az Izájnak fiát, az én szívem szerint való férfit, ki minden én akaratimat megteszi.
verso 23
ennek magvából adá az Isten az Izraelnek az üdvözítő Jézust, azonképpen, miképpen megígérte vala,
verso 24
mikor először az ő ez világra jövetelének személyének előtte prédikált volna János az Izraelnek népének, életnek megjobbításának keresztségét.
verso 25
mikor kedig János az ő folyását töltené be, mondá. kinek állítotok engemet lennem? nem az vagyok én, de ím eljő énutánam, az kinek én méltó nem vagyok az ő lábainak öltözetit leoldanom.
verso 26
atyámfiai férfiak, Ábrahámnak nemzetségének fiai, és kikben tiközöttetek isteni félelem vagyon, tihozzátok bocsáttaték ez üdvösségnek beszéde.
verso 27
mert azok, kik Jeruzsálemben lakoznak vala, és az ő fejedelmi, mikoron tudatlanságnak miatta nem esmérnék az Krisztust, az prófétának szavait is beteljesíték, melyeket minden szombaton olvasnak, és őtet elkárhoztaták,
verso 28
és halálnak semmi okát őbenne nem lelvén, kérék az Pilátust, hogy megöletné őtet.
verso 29
és mikoron beteljesítettenek volna mindeneket, melyek őróla meg valának írván, az fáról levevén, koporsóba tevék.
verso 30
az Isten kediglen feltámasztá őtet halottaiból,
verso 31
kit továbbá élő testben láttanak sok napokon azok, kik ővele egyetembe felmentenek vala Jeruzsálembe Galileából, kik őneki tanúbizonysági az népnek közötte.
verso 32
mi is hirdetjük tinektek, hogy az Isten az ígéretét, melyet az mi atyáinknak tett vala,
verso 33
betöltötte legyen az fiainak, azaz minekünk, az Jézust feltámasztván, miképpen az dicséreteknek könyvének első részében meg vagyon írván. én fiam vagy te, én ma nemzélek tégedet.
verso 34
hogy kediglen feltámasztá őtet halottaiból, és immáron továbbá rothadásra térendő ne legyen, ezenképpen mondá meg. megadom tinektek az Dávidnak szentségit, melyek hűségesek.
verso 35
azért másutt is ezt mondá. nem hagyod, hogy az te szemed rothadást lásson.
verso 36
mert az Dávid, mikoron az ő életének idejének szolgált volna, az Istennek tanácsából elnyugovék, és az ő eleihez téteték az eltemetésben, és elrothada.
verso 37
de az kit az Isten támaszta, el nem rothada.
verso 38
tudásotokra legyen annak okáért tinektek, atyámfiai férfiak, hogy ez Jézusnak általa üzenteték tinektek bűneiteknek bocsánata,
verso 39
és ez Jézusnak általa minden megigazul, az kinek hite vagyon mindazokból, melyekből az Mózesnek törvényinek általa meg nem igazulhatátok.
verso 40
azért meglássátok, hogy tirátok ne jőjön, az mi az próféták könyviben meg vagyon mondatván.
verso 41
meglássátok, Istennek igéinek megutálói, és elcsodálkozzatok, és vesszetek el embereknek előle, mert én munkát teszek az ti időtökben, melyet ha valaki megmondand tinektek, nem hiszitek.
verso 42
mikoron kediglen az zsidók kimentenek volna az gyülekezetből, kérik vala őket az pogány népek, hogy az következendő szombaton Istennek igéjét prédikálnák őnekik.
verso 43
mikoron kediglen eloszlott volna az sereg nép, sok zsidó népek és ájtatos prozeliták követék az Pált és az Barnabást, kik azokkal szólván intik vala őket, hogy megmaradnának az Istennek őhozzájuk való kedvében.
verso 44
az következendő szombaton kediglen olymint mind az egész város egybegyűle az Istennek igéjének hallgatására.
verso 45
mikoron kediglen látták volna az zsidók az népnek sokaságát, beteljesedének hitetlenséggel, és ellene mondanak vala azoknak, az melyeket az Pál mond vala, és ellene mondván Isten ellen való szidalmas beszédet mondanak vala.
verso 46
legottan bátorságot vevén az Pál és az Barnabás, mondának. tinektek kell vala hirdetnünk először az Istennek beszédit, de hogymivel elűzitek őtet, és méltatlanoknak ítélitek magatokat az örök életre, ím az pogányokhoz térünk.
verso 47
mert ekképpen parancsolá minekünk az Úristen. tőlük tégedet pogányoknak világosságul, hogy üdvösség légy mind ez földnek utolsó határáiglan.
verso 48
hallván kediglen az pogányok ezt, megörülének, és dicsérik vala az Úristennek beszédit, és az hitre fordulának, valamennyin valának, kik az örök életre szereztettenek vala.
verso 49
kiterjed vala kediglen az Úristennek beszéde mind az egész tartomány szerte.
verso 50
az zsidók kediglen fuldalván felindíták az ájtatos és tisztességbeli asszonyokat és az városnak fő embereit, és háborúságot támasztának az Pálnak és az Barnabásnak ellene, és kiverék őket az ő határiból.
verso 51
és azok az ő lábainak porát őrájuk lerázván Ikóniumba menének.
verso 52
az tanítványok kediglen beteljesednek vala örömmel és Szentlélekkel.
Libros
