Az apostoloknak cselekedeti
capítulo 21
verso 1
mikoron kediglen ez meglett volna, hogy elszakadván őtőlük vízre szállottunk volna, egyenes folyással Kószba menénk, és azután Roduszba, és onnan Patarába,
verso 2
és egy hajót találván, mely Föníciába megyen vala által, abba beszállván elindulánk.
verso 3
mikoron kediglen meg kezdett volna tetszeni minekünk az Ciprus, azt bal kézre hagyván Szíriába indulánk hajón, és Tíruszba menénk. mert az hajó az városban rakodik vala le.
verso 4
és mikoron ott tanítványokat találtunk volna, heted napig ugyanottan lakánk, kik Pálnak azt mondják vala az léleknek általa, hogy Jeruzsálembe fel ne menne,
verso 5
és az hét nap betelvén elindulván útjukon megyünk vala, és kísérnek vala minket mindnyájan mind feleségekkel és mind fiakkal egyetembe, mindaddiglan, mígnem az városból kijuttunk volna, és térdünkre esvén az parton imádságot tőnk,
verso 6
és mikoron mi egymástól búcsút vettünk volna, az hajóba hágánk, azok kediglen házukhoz térének.
verso 7
mi kediglen az vízen való utat elvégezvén Tíruszból Ptolemaiszba menénk le, és az atyafiakat ott meglátogatván egy napon lakánk ővelük.
verso 8
holdá kelve kediglen mi, kik Pállal valánk, Cezáreába menénk. és bemenvén az Fülöpnek házába, ki az evangéliumot prédikálja vala, az ki egy vala az hét közül, és őnála lakánk.
verso 9
valának kediglen ez Fülöpnek négy leányi, kik szüzességet tartanak vala, és prófétálnak vala.
verso 10
és mikoron sok napon lakoztunk volna ott, Zsidóországból némi próféta jöve oda, kinek Agabusz vala neve.
verso 11
és mikoron mihozzánk jött volna, elvevé az Pálnak övét, és őneki lábait és kezeit megkötözvén mondá. ezt mondja az Szentlélek. ezenképpen kötözik meg az zsidók Jeruzsálemben az férfit, az kié ez öv, és az pogány népeknek kezükbe adják.
verso 12
mikoron kediglen ezeket hallottuk volna, kérjük vala mi is és az egyéb tanítványok is, kik ott az helyen lakoznak vala, hogymivel Jeruzsálembe fel ne menne.
verso 13
legottan felele az Pál, és ezt mondá. mit műveltek, hogy sírtok, és kesergetitek az én szívemet? kész vagyok én az Úr Jézus nevéért Jeruzsálemben nemcsak fogságra, hanem halálra is.
verso 14
mikoron kediglen őtet arra nem bírhattuk volna, mi is rá hajlánk ezt mondván. ám legyen úgy, mint az Úristen akarta.
verso 15
ez napok után kedig terheinket felvevén Jeruzsálembe megyünk vala fel.
verso 16
eljövének kediglen mivelünk egyetembe némelyek az tanítványok közül Cezáreából, és ővelük hoznak vala egy ciprusbeli embert, kinek Mnázon vala neve, hogy őnála lenne szállásunk, ki régi tanítvány vala.
verso 17
és mikoron Jeruzsálembe mentünk volna, örömest fogadának minket az atyafiak.
verso 18
másod napon kediglen bemene az Pál mivelünk egyetembe az Jakabhoz, és mind begyűlének az egyházi népek,
verso 19
kiket mikoron szeretteivel látott volna, megbeszélé mindazokat rend szerint, melyeket az Úristen az pogány népek között tett vala az ő szolgálatának általa.
verso 20
és mikoron hallották volna azok, dicséretet tesznek vala az Istennek, és mondának őneki. látod atyámfia, hány ezer zsidó vagyon itt, kik az hitre fordultanak, és mindezek az Mózesnek törvényit szorgalmatosan követik.
verso 21
hallották kediglen ezt tefelőled, hogy azt prédikálók, hogy az Mózesnek törvényitől is szakadjanak mind az zsidók, kik az pogány népeknek közötte vannak, ezt mondván, hogy ők nem tartoznak környülmetélni az ő fiukat, sem emberi szerzés szerint élni.
verso 22
mit kell azért tennünk? mindenestől fogva be kell gyűlni az sokaságnak. mert meghallják, hogy te ide jöttél.
verso 23
azért tedd ezt, az mit teneked mondunk. négy emberünk vagyon minekünk, kiknek fogadásuk vagyon,
verso 24
vedd hozzád ezeket, és végy tisztulást magadban azokkal egyetembe, és tégy költséget azokra, hogy az ő fejüket megnyírassák, és mindenek megtudják, hogy semmi legyen, az mit tefelőled hallottanak, hanem te is az törvényben jársz, és azt őrized.
verso 25
az dolognak felőle kediglen íránk mi azoknak, kik az pogány népnek közüle fordulának az hitre, elvégezvén, hogy effélét valamit meg ne tartanának, hanem csak hogy magukat megtartóztatnák azoktól, melyeket bálványoknak áldoztanak, és az vértől, és megfojtott lelkes állattól és paráznaságtól.
verso 26
legottan az Pál az férfiakat őhozzá vevén másod napon tisztulást vőn ővelük, és az templomba bemene, hirdetvén, hogy az tisztulásnak napjai beteltenek legyen, mindaddig, mígnem őértük mindenikért ajándékot vinnének fel az Istennek.
verso 27
mikoron kediglen az hét nap immáron közel betelt volna, az zsidók, kik Ázsiából valók valának, mikoron az templomban meglátták volna őtet, mind az egész népet felindíták, és megragadák őtet azt kiáltván.
verso 28
Izraelnek nemzetségiből való férfiak, legyetek segítséggel. ez az ember, ki az mi népünknek, és az törvénynek és ez helynek ellene mindeneket mindenütt tanít. annak felette az görögöket is az templomba hozta, és köz helyre tette ez szent helyet.
verso 29
mert látták vala az efezusbeli Trofimuszt az városban ővele, melyet azt állítják, hogy az Pál az templomba bevitt volna.
verso 30
és felindula mind az egész város, és az nép egybe kezde futni. és az Pált megragadván az templomból kivonsszák vala, és az templomnak ajtait legottan bezárják.
verso 31
mikoron kediglen azon igyekeznének, hogy őtet megöljék, megüzenék az fejedelemnek, ki az seregben ezer ember előtt jár vala, hogy egész Jeruzsálem felindult volna.
verso 32
és az legottan vitézeket és századosokat vőn őmellé, és őhozzájuk folyamék. és azok mikoron látták volna az ezer ember előtt járó fejedelmet és az vitézeket, elhagyák verni az Pált.
verso 33
az ezer ember előtt járó fejedelem kediglen odajárulván megfogá őtet, és parancsolá, hogy két lánccal megkötöznék, és kérdi vala, kicsoda volna, és mit tett volna.
verso 34
egyebek kediglen egyebet kiáltanak vala az nép között. és mikoron nyilván meg nem érthetné ez dolgot az népnek nagy kiáltásáért, parancsolá, hogy az táborba vinnék.
verso 35
és mikoron az grádicsra jutott volna, történék ez, hogy az vitézek kezdék vinni őtet azért, hogy az nép erőt teszen vala rajta.
verso 36
mert népnek nagy sokasága megyen vala őutána ezt kiáltván. öld meg őtet.
verso 37
és mikor az táborba kezdették volna vinni az Pált, mondá az ezer ember előtt járó fejedelemnek. engeded-e, hogy én teneked szóljak? mondá az fejedelem. tudsz-e görögül?
verso 38
te vagy-e amaz egyiptombeli ember, ki minap nagy háborúságot indítál, és négyezer fegyveres embert vől ki az pusztába.
verso 39
mondá kediglen az Pál. én zsidó nemből való ember vagyok, tarzuszbeli népnek egyik, mely Kilikiának tartományában nem alá való város, kérlek kediglen tégedet, engedd meg énnekem, hogy szóljak az népnek.
verso 40
és mikoron az megengedte volna, fenn állván az Pál az grádicson intést tőn az ő kezével az népnek, és mikoron nagy csendesség lett volna, szóla azoknak zsidó nyelven, és ezt mondá.
Libros
