Az apostoloknak cselekedeti
capítulo 7
verso 1
mondá kediglen az papoknak fejedelme. így vannak-e ezek?
verso 2
és az István mondá. atyámfiai, férfiak és atyáim, hallgassatok meg. az dicsőségnek Istene megjelenék az mi atyánknak Ábrahámnak, mikoron Mezopotámiában volna, minek előtte Háránban lakoznék,
verso 3
és mondá őneki. menj ki az te földedből, és az te rokonságidnak közüle, és menj az földre, valamelyet én teneked megmutatandok.
verso 4
legottan kimene az káldeusoknak földiből, és Háránban lakozék. és onnan, minekutána meghala az ő atyja, ez földre hozá őtet, melyen ti mostan lakoztok.
verso 5
és nem ada örökséget őneki az földön, csak egy láb nyomdoknyit is. és ígéretet tőn őneki, hogymivel jövendőre őneki adná az földet bírni, és őutána az ő magzatának, mikoron őneki fia nem volna.
verso 6
ekképpen szóla kediglen őneki az Isten, hogymivel az ő magzata jövendőre zsellérképpen lenne az idegen földön, és hogy őtet szolgálat alá vetnék, és gonoszul tartanák négyszáz esztendeiglen.
verso 7
és ezt mondá az Isten. megítélem én az népet, valakinek szolgálandanak. és ezeknek utána kijőnek, és szolgálnak énnekem ez helyen,
verso 8
és testamentumot tőn őneki az körülmetélésben, és az Izsákot nemzé, és környülmetélé őtet az nyolcad napon, és az Izsák is nemzé az Jákobot, és az Jákob az tizenkét pátriárkát.
verso 9
és az pátriárkák irigységnek miatta felindulván áron eladák az Józsefet Egyiptomba. és az Isten ővele vala,
verso 10
és kiszabadítá őtet minden ő háborúságiból, és az fáraónak, Egyiptom királyának előtte kedvessé tevé őtet, és bölcsességet ada őneki, és az fáraó főemberré tevé őtet Egyiptomban, és mind az ő egész házában.
verso 11
nagy szűk idő jöve kediglen Egyiptomnak és Kánaánnak mind egész földire, és az szűk időben vala nagy nyomorúság, és nem találnak vala eledelt az mi atyáink.
verso 12
mikoron kediglen meghallotta volna Jákob, hogy gabona volna Egyiptomban, elbocsátá először az mi atyáinkat.
verso 13
és mikoron ismét elbocsátta volna őket, megesmérék Józsefet az ő atyjafiai, és tudására lőn az fáraónak az Józsefnek nemzetsége.
verso 14
elbocsátván kediglen József hozzája hívatá Jákobot, az ő atyját, és minden ő rokonságát, kik szám szerint hetvenöten valának.
verso 15
és az Jákob Egyiptomba méne, és ott ő meghala, és az mi atyáink is meghalának,
verso 16
és onnan Szichembe vitetének, és az temetőhelyen temeték őket el, melyet Ábrahám pénzen vőn az Hámornak fiaitól, mely Szichemnek fia vala.
verso 17
mikoron kedig elközelgetne az ígéretnek ideje, mely időről megesküdött vala az Isten az Ábrahámnak, megszaporodék az nép, és megsokasodék Egyiptomban mindaddig,
verso 18
mígnem más király támada, ki nem esméri vala Józsefet.
verso 19
az király az mi nemzetségünket csalárdsággal tartván az mi atyáinkat megsanyargatá, hogy elvetnék az ő szülötteit, és hogy élő fiú magzatuk ne lenne.
verso 20
azon időben születék Mózes, és kedves vala az Istennél, ki három holdnapiglan tartaték az ő atyjának házánál.
verso 21
mikoron kediglen őtet elvetették volna, felvevé őtet az fáraónak leánya, és feltartá őtet ő magának, mintha fia volna.
verso 22
és taníttaték az Mózes az egyiptombelieknek minden bölcsességére, hatalmas vala kedig cselekedésiben és mondásiban.
verso 23
minekutána kedig betölt volna őneki negyven esztendeinek ideje, szívébe esék, hogy az ő atyjafiait meglátná, az Izraelnek fiait.
verso 24
és mikoron látta volna, hogy egynémely az ő atyjafiai közül méltatlan nyomorgattatnék, megoltalmazá őtet, és ő helyén bosszút álla azon, az ki azt bántja vala, megvervén az egyiptombeli embert.
verso 25
mert állítja vala, hogy az ő atyjafiai értenék ezt, hogymivel az Isten az ő kezének általa adná őnekik az ínségből való kiszabadulást. de az ő atyjafiai nem értik vala,
verso 26
és az után következő napon, mikoron az ő atyjafiai háborognának, láták őtet azok, és megbékélteté őket ezt mondván. ti férfiak, atyafiak vagytok, és mire sértitek meg egymást?
verso 27
de az ki méltatlan nyomorgatta vala az ő atyjafiát, az Mózesnek intését meg nem fogadá, hanem ezt mondá.
verso 28
kicsoda tett tégedet fejedelemmé és bíróvá mirajtunk? meg akarsz-e ölni engemet, miképpen tegnapon megöléd az egyiptombeli embert.
verso 29
elfuta az Mózes, mikoron ez mondást hallotta volna, és az Midiánnak földjén jövevény lőn, holott két fiat nemze.
verso 30
és mikoron negyven esztendő telt volna be, az Istennek angyala megjelenék őneki az Sína hegyének pusztájában, egy csipkebokornak lángoló tüzében.
verso 31
az Mózes kediglen minekutána ezt látá, csodálkozék ez látáson. mikoron kediglen oda közel menne, hogy megértené, szó adaték őneki az Istentől ez igékkel.
verso 32
én vagyok az te atyáidnak Istene, az Ábrahámnak Istene, az Izsáknak Istene és az Jákobnak Istene. megrettenvén kediglen az Mózes nem meré vala megérteni.
verso 33
mondá kediglen az Úristen őneki. vesd le az te lábaidnak öltözőit. mert szent föld, az mely helyen állsz.
verso 34
látva láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Egyiptomban vagyon, és az ő fohászkodásukat meghallám, és leszállék, hogy kimentsem őket. jőj ide azért mostan, és én Egyiptomba bocsátalak tégedet.
verso 35
ez Mózest, kit megtagadának ezt mondván. kicsoda tett tégedet fejedelemmé és bíróvá? ez Mózest mondom, az Isten fejedelemül és kiváltóul bocsátott vala el az angyalnak kezének általa, ki őneki megjelent vala az bokorban.
verso 36
ez hozá ki, csodákat és jelenségeket tévén Egyiptomban, és az Vörös tengerben és az pusztában, negyven esztendeiglen.
verso 37
ez az Mózes, ki ezt mondá az Izraelnek fiainak. prófétát támaszt tinektek az ti Istenetek az ti atyátok fiai közül, énhozzám hasonlatost, azt hallgassátok.
verso 38
ez az, ki az egybegyűlt nép között vala az pusztában az angyallal, ki szól vala az Sínának hegyén, és az mi atyáinkkal, ki élő igét vőn el, hogy minekünk adná.
verso 39
és nem akarának őneki engedni az mi atyáink, hanem elveték tőlük őtet, és szívük szerint Egyiptomba fordulának,
verso 40
ezt mondván az Áronnak. alkoss isteneket minekünk, kik előttünk járjanak minekünk. mert nem tudjuk, mi történt legyen az Mózesnek, ki kihoza minket Egyiptomnak földiből.
verso 41
és borjú képet alkotának az időkben, és áldozatot tőnek az bálványnak, és örvendeznek vala az ő kezükkel csinált művükben.
verso 42
elfordula kediglen az Isten, és tévelygésbe engedé őket esni, hogy az égen való teremtett állatoknak seregét imádnák, miképpen meg vagyon írván az prófétáknak könyvében. te Izraelnek háza népe, igaz áldozattal áldozátok-e énnekem az pusztában negyven esztendeiglen?
verso 43
és hozzátok vőtök az Molochnak hajlékát, és az ti Isteneteknek csillagát, az Refánt, az képeket, melyet alkotátok, hogy azokat imádnátok. és az Babilontól vitetlek titeket.
verso 44
az mi atyáink az bizonyságnak hajlékával élének az pusztában, miképpen az Isten megszerzette vala őnekik, szólván az Mózesnek, hogy az formára csinálná, az mely formát látott vala.
verso 45
mely bizonyságnak hajlékát be is vivék az pogányoknak földibe, kiknek helyükbe szállának az mi atyáink Jézussal, kiket kiűze az Isten az mi atyáinknak előle, mind az Dávidnak idejéiglen,
verso 46
ki kedvet lele az Istennek előtte, és ezt kéré őtőle, hogy hajlékot szerezne az Jákobnak Istenének.
verso 47
Salamon kediglen rakata őneki házat.
verso 48
de az felséges Isten nem kézzel rakott templomban lakik, miképpen az próféta mondja.
verso 49
az mennyország énnekem székem, az föld kediglen az én lábaimnak zsámolya. micsoda házat raktok énnekem, az Úristen mondja, avagy micsoda helye az én nyugodalmamnak?
verso 50
nem az én kezem teremtette-e mindezeket?
verso 51
ti kemény nyakú, és környülmetéletlen szívű és fülű népek, ti mindenkoron ellent tartotok az Szentléleknek, mint az ti atyáitok, azonképpen ti is.
verso 52
mely prófétát nem háborgattanak az ti atyáitok? és megölék azokat, kik hirdetést tesznek vala az igaz Istennek eljöveteléről, kinek ti mostan árulói és gyilkosi lőtök,
verso 53
kik törvényt vőtök az angyaloknak szerzésének általa, és meg nem tartátok.
verso 54
mikoron ezeket hallották volna, megfakadnak vala mérgükben, és fogaik csikorgatják vala őrá.
verso 55
mikoron kediglen teljes volna Szentlélekkel, szemeit mennyországba felemelvén látá az Istennek dicsőségét, és hogy az Jézus az Istennek jobb felől állana, és mondá.
verso 56
ím, látom az mennyeket, hogy megnyíltanak, és hogy az embernek fia az Istennek jobb felől áll.
verso 57
felkiáltának kediglen azok nagy felszóval, és az ő fülüket megtartóztaták az ő beszédinek hallgatásától, és egyenlő akarattal őrá rohanának.
verso 58
és az városból őtet kivervén kövezik vala őtet, és az tanúk letevék az ő ruhájukat az ifjúnak lábánál, kinek Saul vala neve.
verso 59
és kövezik vala az Istvánt, ki az Istent segítségül híja vala, és ezt mondja vala. én Uram Jézus, vedd el az én lelkemet,
verso 60
és térdre esvén, nagy felszóval ezt kiáltá. Uram Isten, ne vessed ezt őnekik bűnné, és mikoron ezt mondotta volna, elnyugovék.
Libros
