Az apostoloknak cselekedeti
capítulo 19
verso 1
lőn kediglen ez mikoron Apolló Korintusban volna, hogy Pál eljárván az tartományoknak felső részit, Efezusba menne, és ott találván egynéhány tanítványokat,
verso 2
mondá őnekik. vettetek-e Szentlelket, minekutána az hitre fordultatok? és azok mondának őneki. de ingyen sem hallottuk, ha Szentlélek vagyon.
verso 3
és mondá őnekik. tehát mivel keresztelkedtetek meg? és azok mondának. az János keresztségével.
verso 4
mondá kediglen Pál. az János az életnek megjobbításának keresztségével keresztelt, prédikálván az népnek az felől, ki őutána eljövendő volna, hogy hitre fordulnának, azaz az Krisztus Jézusnál.
verso 5
ezeket hallván megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevébe.
verso 6
és mikoron az Pál az ő kezeit őrájuk tette volna, őrájuk jöve az Szentlélek, és sok nyelveken szólnak vala és prófétálnak vala.
verso 7
valának kediglen mind az férfiak közel tizenketten.
verso 8
bemenvén kediglen az zsinagógába szabadon szól vala három holdnapiglan vetekedvén, és szólván őnekik az Istennek országáról.
verso 9
mikoron kediglen nékik megkeményedtenek volna, és nem akarának az hitre fordulni, gonoszul szólván az Úristennek útjáról az sokaságnak előtte, kimenvén őközülük választá azoktól az tanítványokat, minden napon tanúságot adván egynémely fejedelemnek mulató helyén.
verso 10
tevé kediglen ezt két esztendeiglen, úgyhogy mindazok, kik Ázsiában lakoznak vala, hallanák az Úr Jézusnak beszédit, mind zsidók és mind görögök.
verso 11
és jeles tehetséget teszen vala az Isten az Pálnak kezeinek általa,
verso 12
úgyhogy az kórokra is elvinnék az kézi keszkenőket és az korcovátokat, melyek az Pálnak testét illették vala, és eltávoznak vala az kórokról az betegségek, és az ördögök is kimennek vala belőlük.
verso 13
nékik kediglen az zsidóknak közüle, kik ide és tova járnak vala és ördögöt űznek vala, megkísérték, hogyha az Jézusnak nevébe ördögöt űzhetnének, és hívák az Úr Jézusnak nevét azokra, kikben pokolbeli ördögök valának, és ezt mondák. parancsolunk tinektek az Jézusra, kit az Pál prédikál.
verso 14
valának kediglen azok, kik ezt teszik vala, Szkéuasz nevű zsidónak némi hét fiai, ki főpap vala.
verso 15
felelvén kediglen az gonosz szellet mondá. az Jézust esmérem, és az Pált is tudom, ti kediglen kik vagytok?
verso 16
és őrájuk szökvén az ember, kiben az gonosz szellet vala, és őrajtuk uralkodván erőt vőn őellenük, úgyhogy mezítelen és sebesen futának ki az házból.
verso 17
ez dolog kediglen tudásukra lőn mindeneknek, mind zsidóknak és mind görögöknek, kik Efezusban laknak vala, és félelembe esének mindazok, és felmagasztalják vala az Úr Jézusnak nevét.
verso 18
és azoknak közüle, kik hitre fordultanak vala, sokan Pálhoz mennek vala, vallást tévén és kihirdetvén az ő cselekedetüket.
verso 19
sokan kedig azoknak közüle, kik hiábavaló tudománnyal éltenek vala, könyveit egybehordván minden embereknek láttára megégeték, és mikoron árát megvetették volna azoknak, ötvenezer pénz árának találák.
verso 20
ekképpen az Úristennek beszéde erősen növekedik vala, és erőt veszen vala.
verso 21
mikoron ezek beteltenek volna, elvégezé lelkében Pál, Macedóniát és Acháját eljárván, hogy Jeruzsálembe menne, ezt mondván. minekutána ott leendek, meg kell énnekem Rómát is látnom.
verso 22
mikoron kediglen azoknak közüle, kik őnekik szolgálnak vala, kettőt Macedóniába bocsáttanak volna, tudniillik Timóteust és Erasztoszt, ő maga egy ideig Ázsiában marada.
verso 23
azon időben nagy háborúság támada az keresztyén hitért.
verso 24
mert egynémely Demeter nevű ötvös, ki az Diánának ezüst templomot csinál vala, és ez féle keresetben nem kicsiny nyereséget ad vala azoknak, kik azon mesterségbeliek valának,
verso 25
kiket mikoron egybehívott volna, egybehívá azokat is, kik az ő mesterségéhez hasonlatos művesek valának, és mondá. ti férfiak tudjátok, hogy ez mesterségbeli műből vagyon minekünk keresetünk,
verso 26
mind látjátok és mind halljátok, hogy nem csak Efezusnak városában, hanem közel mind egész Ázsiában ez Pál az népnek azt mondotta, hogy nem istenek azok, kiket emberi kezekkel csinálnak, és azt tette, hogy az ő beszédit elhinnék, és nagy sok népet fordított el.
verso 27
nemcsak az mi mesterségünkbeli keresztben vallunk kedig kárt, ha becsülete elvész, hanem annak felette az nagy Diánának temploma is semmivé tudatik, és jövendőre az Diánának felséges volta is elvész, kit egész Ázsia és ez világ tisztel.
verso 28
mikoron ezeket hallották volna, haraggal betelének, és felkiáltának ezt mondván. nagy az efezusbelieknek istenasszonya, az Diána.
verso 29
és betelék mind az egész város az felindult népnek összegyűlésével, és egy akarattal az piacra rohanának, és megfogák az Gájuszt és az Arisztarchuszt, kik macedóniabeliek valának, és az Pálnak társai.
verso 30
az Pál kediglen mikoron be akarna menni az népeknek közibe, nem hagyák az tanítványok.
verso 31
nékik kediglen Ázsiának főemberi közül és kik őneki baráti valának, őhozzá küldének, és kérik vala őtet, hogy az piacra ne menne.
verso 32
annak okáért egyebek egyebet kiáltanak vala. mert az egybegyűlt népnek sokasága összeelegyült vala, és sokan közülük nem tudják vala, mi okért gyűltenek volna össze.
verso 33
az sűrű népnek közüle kediglen elővonának egy Sándor nevű embert, kit az zsidók előtolnak vala, hogy beszédével az felindult népet leszállítaná. az Sándor kediglen mikoron kezével intett volna, hogy veszteglenének, az népnek beszédével eleget akar vala tenni,
verso 34
kit mikoron megesmérték volna, hogy zsidó volna, nagy felszó támada egyetembe mind az népnek közötte, közel két óráiglan, és ezt kiáltják vala. nagy az efezusbelieknek istenasszonya, az Diána.
verso 35
mikoron kediglen az írástudó leszállította volna az népnek sokaságát, mondá. efezusbeli férfiak, mert kicsoda az ember, ki nem tudja, hogy az Efezus nevű város az nagy Diána istenasszonyt tiszteli, és az kifaragott képet, mely az Jupiter istentől szállott le?
verso 36
annak okáért mikoron ezeknek senki ellene ne mondjon, nem kell tinektek háborúságot indítanotok, és valamit hirtelenséggel cselekednetek.
verso 37
mert ez embereket idehoztátok, kik sem egyháztörők, sem bosszúságot nem tettenek az ti istenasszonyotoknak ellene.
verso 38
hogyha Demeternek és az ő társainak, kik azon mesterségbeliek, vagyon valami ügyük, törvénybeli gyűlések lesznek, és tiszttartók vannak, feleljenek össze, és vádolják szembe egymást.
verso 39
ha kediglen valamit egyéb dolgokból kívántok, elvégezik tiközöttetek az törvény szerint való gyülekezetben.
verso 40
mert félek rajta, hogy ez mai felindulásért meg ne büntessenek minket, mikoron semmi dolog ne legyen, honnan okát adhassuk ez mai népnek felindulásának. és mikoron ezeket mondotta volna, elbocsátá az népeknek gyülekezetét.
Libros
