Az apostoloknak cselekedeti
18. fejezet
1. vers
annak utána az Pál Athénból kimenvén Korintusba mene,
2. vers
és talála ott egy némi zsidót, kinek Aquila vala neve, ki nemzetség szerint Pontuszból való vala, ki ez mi napon jött vala oda Olaszországból, és találá az ő feleségét, kinek Priszcilla vala neve, annak okáért, hogy Klaudiusz azt parancsolta volna, hogy az zsidók kimennének Rómából,
3. vers
őhozzájuk mene, és mivelhogy ővelük egy mesterséget tud vala, őnáluk lakik vala, és munkálódik vala. az ő mesterségük kediglen sátorkötés vala.
4. vers
vetekedik vala kediglen az zsinagógában minden szombaton, és inti vala mind az zsidókat és mind az görögöket.
5. vers
mikoron kedig megjött volna Macedóniából az Szilás és az Timóteus, lelkében mindenfelől megszorult vala. az Pál vallást tévén az zsidóknak, hogy az Jézus volna az Messiás.
6. vers
mikoron kediglen azok ellene mondanának, és Istennek ellene való szidalmas beszédeket szólnának, az ő ruháit megrázván mondá őnekik. az ti véretek az ti fejeteken. én tiszta lévén ennek utána az pogányokhoz megyek.
7. vers
és onnan elmenvén egy némi embernek házába mene, kinek Jusztusz vala neve, ki ájtatos ember vala, és kinek háza szinte az zsinagóga mellett vala.
8. vers
az Kriszpusz kediglen, az zsinagógának fejedelme, hín az Istenben mind egész házabeli népével, és az korintusbeliek közül nagy sokan ezt hallgatván hitre fordulnak vala, és megkeresztelkednek vala.
9. vers
mondá kediglen az Úristen éjjeli látásnak általa az Pálnak. ne félj, hanem szólj, és veszteg ne hallgass,
10. vers
annak okáért, hogy én teveled vagyok, és senki terád nem indul, hogy gonoszt tegyen teneked, mert sok népem vagyon énnekem ez városban.
11. vers
helyén lőn kediglen ott esztendeig és hat holdnapig, és tanítja vala őket az Istennek beszédire.
12. vers
mikoron kediglen az Gallió Achájának tiszttartója volna, feltámadának az zsidók egy akarattal az Pálnak ellene, és az ítélőszéknek eleibe vivék őtet ezt mondván.
13. vers
ez az törvénynek ellene tanítja az embereket, hogy az Istent tiszteljék.
14. vers
mikoron kediglen az Pál immáron azon volna, hogy száját megnyissa, mondá az Gallió az zsidóknak. ó ti zsidók, ha esmérném, hogy valami hamis dolog avagy gonosz vétek volna ez dologban, méltó volna, hogy eltűrnélek titeket.
15. vers
ha kediglen kérdésetek vagyon valami beszédről, és nevekről és az ti törvényetekről, ti magatok lássátok meg azt. mert én efféle dolgokban nem akarok bíró lennem.
16. vers
és elűzé őket az ítélőszéknek előle.
17. vers
mikoron kediglen megfogták volna mind az görögök az Szosztenészt, az zsinagógának fejedelmét, verik vala az ítélőszéknek előtte, és Gallió ezekkel semmit nem gondol vala,
18. vers
Pál kediglen annak utána sok napon lakék ott, elbúcsúzván az atyafiaktól onnan Szíriába mene vízen. követén őtet Priszcilla és Aquila, minekutána megnyírta volna fejét Kenkreában. mert fogadása vala.
19. vers
és Efezusba juta, és őket otthagyá. ő kediglen beméne az zsinagógába, és ott vetekedik vala az zsidókkal.
20. vers
mikoron kediglen azok kérnék, hogy több ideig lakoznék őnáluk, rá nem hajla,
21. vers
hanem elbúcsúzék őtőlük ezt mondván. mindenestől fogván ez közel való ünnepen Jeruzsálemben kell lakoznom énnekem, de esméglen megtérek tihozzátok Isten akaratából. és Efezusból vízre szálla.
22. vers
mikoron kediglen Cezáreába jutott volna, és felment volna, és meglátogatta volna az egyházbeli népet, Antióchiába lejöve.
23. vers
és ott lakozván valami ideiglen elméne, és szerrel eljárá Galíciának és Frígiának tartományát, és az hitben megerősíti vala mind az tanítványokat.
24. vers
egy zsidó kediglen, kinek Apolló vala neve, és nemzetség szerint Alexandriából támadott vala, ki ékesen szóló ember vala és az írásban hatalmas, Efezusba juta.
25. vers
ez az Istennek útjára megtaníttatott vala, és buzgó lelkű lévén szól vala, és szerelmetesen tanít vala egyebeket az isteni dolgokra, ki csak az Jánosnak keresztségét tudja vala.
26. vers
ez és nagy szabadon kezde szólni az zsinagógában, kinek szavát mikoron meghallották volna Priszcilla és Aquila, őhozzájuk vivék őtet, és jobban eleibe adák őneki az Istennek útját.
27. vers
és mikoron Achájába akarna menni, az atyafiak intetvén írának az tanítványoknak, hogy közikbe vennék őtet. ki mikoron oda jutott volna, sokat használa azoknak, kik az hitre fordultanak vala, az Istennek ajándékának általa.
28. vers
mert nagy erősen győzedelmet veszen vala az zsidóknak ellene ővelük nyilván vetekedvén, és megmutatván az írásoknak általa, hogy az Jézus volna az Messiás.
Könyvek
