Az apostoloknak cselekedeti
28. fejezet
1. vers
és mikoron kimenekedtenek volna, legottan megesmérék, hogy az szigetnek Málta volna neve.
2. vers
az idegen népek kediglen nagy emberi szeretettel tartanak vala minket. mert nagy rakás tüzet tőnek, és befogadnak vala minket mindnyájan, annak okáért, hogy eső jő vala ránk, és hideg vala.
3. vers
mikoron kediglen az Pál nagy sok venyigét gyűjtött volna, és az tűzre tette volna, egy vipera kígyó az hevet megérezvén őrá szökék, és megragadá az ő kezét.
4. vers
minekutána kedig látták volna az szigetbeli idegen népek, hogy az kígyó az ő kezén függ le, őközöttük ezt mondják vala. szinte gyilkos ez ember, mely mikoron az tengeri veszedelemből kimenekedett volna, az bűn nem hagyja élni.
5. vers
és az Pál az vipera kígyót az tűzbe lerázá, és semmi dolga nem lőn.
6. vers
és azok azt állítják vala, hogy ez következnék, hogy meggyúlna, avagy hirtelenséggel leesnék, és meghalna. mikoron kediglen azok sok ideig vártak volna, és őrá néztenek volna, és látták volna, hogy semmi dolga nem történnék őneki, viselkedésüket elváltoztatván azt mondják vala, hogy ő isten volna.
7. vers
valának kediglen ott az helyeken az szigetnek fejedelmének örökségi, kinek Publiusz vala neve, ki szállásra fogadván minket, nagy kegyesen tarta az ő szállásán.
8. vers
történék kediglen ez, hogy az Publiusznak atyja feküdni esék hideglelésnek, és béli fájásnak betegségében gyötrődvén, kihez Pál beméne, és mikoron imádságot tett volna, és kezeit őrá tette volna, meggyógyítá őtet.
9. vers
mikoron ezt tette volna, egyebek is, kik az szigetben betegek valának, az Pálhoz mennek vala, és meggyógyulnak vala,
10. vers
kik is sok tisztességet tőnek minekünk. és mikoron vízre szállottunk volna, szükségünkre valókat szerzének minekünk az hajóba.
11. vers
három holnapnak utána kediglen alexandriabeli hajón járánk, mely az szigetben telelt vala, melynek Castor és Pollux vala jele.
12. vers
és mikoron Szirakuzába mentünk volna, harmad napiglan lakánk ott.
13. vers
onnan is eleredvén Régiumba menénk, és egy napnak utána, mikoron dél szél volna, az után való napon Puteoliba menénk,
14. vers
holott mikoron atyafiakat találtunk volna, kérének, hogy őnáluk maradnánk hét napon, és ekképpen jutánk Rómába.
15. vers
és onnan mikoron mifelőlünk hallottanak volna az atyafiak, előnkbe jövének igaz az Appius vásáráiglan és az három tavernákiglan. kiket mikor az Pál látott volna, hálát adván az Istennek bátorságot vőn.
16. vers
mikoron kediglen Rómába jutottunk volna, az százados az foglyokat az seregnek fejedelmének kezébe adá. megengedék kediglen az Pálnak, hogy egyedül laknék az vitézzel, ki őtet őrizi vala.
17. vers
harmad napnak utána kediglen egybehívá az Pál az zsidóknak fő emberit. és mikoron őhozzá jöttenek volna, ezt mondja vala őnekik. ó férfiak, atyámfiai, mikoron én semmit nem tettem legyen az népnek ellene avagy az mi eleinknek szerzésinek ellene, az jeruzsálembeliek engemet megfogának, és az rómabelieknek kezükbe adának.
18. vers
kik mikoron engemet jól megkérdeztenek volna, el akarának engemet bocsátni, annak okáért, hogy semmi ok énbennem nem volna, kiért halált érdemlenék.
19. vers
de mikoron az zsidók ebben ellent tartanának, kényszeríttetém én, hogy az császárra vinném ügyemet, nem azért, mintha volna énnekem valami dolgom, kiből az én nemzetségemet büntessem.
20. vers
annak okáért ez okért híválak ide titeket, hogy látnálak, és tiveletek szólnék. mert az Izraelnek népének reménységéért kötöztenek meg engemet ez lánccal.
21. vers
és mondának azok őneki. minekünk sem levelet nem küldöttenek Zsidóországból tefelőled, sem az atyafiak közül, ki mihozzánk jött, valaki valami gonosz dolgot nem beszélt, sem szólt tefelőled.
22. vers
akarjuk kediglen tetőled meghallanunk, mi értelemben vagy. mert nyilván vagyon minekünk, hogy ez hitnek, mint egy eretnekségnek, mindenütt ellene mondanak.
23. vers
mikoron kediglen napot hagytanak volna őneki, sokan jövének őhozzá az szállásra, kiknek az írást magyarázza vala, tanúbizonyságot tévén az Istennek országáról, és szólván őnekik az Jézusról, az Mózesnek törvényéből és az prófétáknak írásiból, holvaltól fogva mind estéiglen.
24. vers
és nékik hisznek vala az beszédeknek, melyeket az Pál mond vala, nékik kediglen nem hisznek vala.
25. vers
és mikoron őközöttük meg nem egyenesülhetnének, eloszolnak vala, minekutána az Pál ez egy következendő szót mondotta volna. az Szentlélek az Izajás prófétának általa jól szólt az mi eleinknek,
26. vers
ezt mondván. menj el emez néphez, és mondd ezt. füleitekkel fogtok hallani, és meg nem értitek, és nézvén nézni fogtok, és meg nem látjátok.
27. vers
mert nagyon megtelék ez népnek az ő szíve, és fülükkel nehezen hallanak, és szemüket erősen beszoríták, hogy valaha szemükkel ne lássanak, és fülükkel ne halljanak, és szívükkel ne érezzenek, és hogy meg ne forduljanak, és meg ne gyógyítsam őket.
28. vers
annak okáért tudásotokra legyen tinektek, hogy az Isten az pogány népeknek bocsátja az ő üdvözítő fiát, és azok meg fogják hallgatni.
29. vers
és mikoron ezt mondotta volna, kimenének őtőle az zsidók, kiknek sok vetekedésük vala önnönközöttük.
30. vers
az Pál kediglen egész két esztendeig lakozék az ő fogadott szállásán, és mindeneket befogad vala, kik őhozzá bemennek vala,
31. vers
hirdetvén őnekik az Istennek országát minden bátorsággal, és azokra tanítván, kik az Úr Jézusról vannak, és senki őtet meg nem tiltja vala.
Könyvek
