Az apostoloknak cselekedeti
25. fejezet
1. vers
annak okáért Fesztusz az tartománynak tisztjét felvevén harmad napnak utána felmene Jeruzsálembe Cezáreának városából.
2. vers
az főpapok kediglen és az zsidóknak fő emberi jelentést tőnek az Fesztusznak az Pál felől,
3. vers
és kérik vala őtet, hogy az Pált Jeruzsálembe hívatná, kívánván, hogy ebben kedvüket tenné Pál ellen, kik lest vetettenek vala, hogy megölnék őtet az úton.
4. vers
Fesztusz kediglen megfelelé őnekik, hogy Pált bátran Cezáreában tartanák, mert ő is rövid időben oda menendő volna.
5. vers
annak okáért az kik tiközöttetek hatalmasak, jőjenek le oda énvelem egyetembe, és ha valami bűn vagyon ez férfiúban, feleljenek hozzá.
6. vers
mikoron kediglen őközöttük tíz napnál többön ott volt volna, Cezáreába lemene, és másod napon ítélő székébe üle, és parancsolá, hogy az Pált előhozzák.
7. vers
kit mikor előhoztanak volna, környülállák őtet az zsidók, kik Jeruzsálemből lementenek vala, sok és nehéz bűnökkel vádolván őtet, melyeket meg nem bizonyíthatnak vala,
8. vers
feleletben magát mentvén az Pál, hogy sem az zsidóknak törvénye ellen, sem az templom ellen, sem az császár ellen valamit nem vétkezett volna.
9. vers
Fesztusz kediglen akarván kedvüket tenni az zsidóknak, felelvén mondá Pálnak. akarsz-e Jeruzsálembe felmenni, és ott állani törvényt ezekről énelőttem?
10. vers
mondá kediglen az Pál. az császár ítélőszéke előtt állok, holott énrólam törvényt kell tenni. az zsidóknak semmi hamis dolgot nem tettem, miképpen te is igen jól tudod.
11. vers
mert ha ártottam őnekik, avagy valami dolgot olyat tettem, kiért halált érdemlek, kész vagyok meghalni. ha kediglen semmi nincs ezekben, kikben engemet vádolnak ezek, senki nem adhat ajándékon engemet őnekik, császárra viszem ügyemet.
12. vers
legottan Fesztusz az tanáccsal szólván ezt felelé. császárra vőd-e ügyedet? az császárhoz fogsz menni.
13. vers
és mikoron egynéhány nap múlt volna el, Agrippa király és Berniké Cezáreába lejövének, hogy Fesztuszt meglátogassák, és ővele szeretettel nyájaskodjanak.
14. vers
és mikoron sok ideig lakoznának ott, Fesztusz eleibe veté az királynak az Pál dolgát ezt mondván. egy némi férfiút hagyott itt Félix fogva,
15. vers
kiről mikoron Jeruzsálembe mentem volna, jelentést tőnek énnekem az főpapok és az zsidóknak véni, szentenciát kívánván éntőlem őellene.
16. vers
kiknek ezt felelém. nem szokásuk az rómabelieknek kedvért veszedelemre adni valamely embert addig, míg nem szembe legyenek az felperesek az emberrel, az kihez felelnek, és helyt vegyen az bűnből való maga mentésre.
17. vers
annak okáért mikoron ide gyűltenek volna minden haladék nélkül, az következendő napon ítélőszékembe ülvén, parancsolván, hogy az férfit előhozzák.
18. vers
kiről mikoron előállottanak volna az felperesek, semmi bűnt nem vehetnek vala elő az dolgok felől, melyeket én vélek vala,
19. vers
hanem vala őnekik vetekedésük az ellen néminemű kérdés szerint való dolgokról, melyeket indítottanak volt az ő hiábavaló isteni tisztelésükről és egynémely meghalt Jézusról, kit az Pál erősen bizonyít vala, hogy élne.
20. vers
mikoron kediglen kételkedvén én ez ilyen nehéz dolgok felől, kérdem vala őtet, hogyha Jeruzsálembe akarna menni, és ha ott akarna törvényt állani azok felől.
21. vers
az Pál kediglen mikoron az császárra vitte volna ügyét, és kívánta volna, hogy az császár látna törvényt az ő ügyében, meghagyám, hogy megtartsák őtet addiglan, míg az császárhoz bocsátanám őtet.
22. vers
Agrippa kediglen mondá Fesztusznak. Akarom vala én is ez embernek beszédit hallanom. mondá. holnapon meghallhatod.
23. vers
másod napon kedig, mikoron az Agrippa és Bereniké sok készülettel eljöttenek volna, és mikoron bementenek volna az házba, melyben őtet meg akarák hallgatni az ezer ember előtt járó fejedelemmel és az városnak főemberivel, Fesztusznak parancsolatából előhozák Pált, és mondá Fesztusz.
24. vers
Agrippa király és mind ti férfiak, kik egyetembe mivelünk itt vagytok, látjátok ez embert, kiről mind az zsidóknak sokasága szóla énvelem, mind Jeruzsálemben és mind itt, kiáltván, hogy nem kellene őneki továbbá élni.
25. vers
én kediglen semmi dolgot nem találék, hogy ő tett volna, kiért halált érdemlene. mikoron kediglen ez ember császárra vitte volna ügyét, azt végezém, hogy őtet az császárnak küldjem,
26. vers
kiről nincsen mi bizony dolgot írjak az úrnak. annak okáért ím kihoztam őtet tielétekbe és jelesben teelédbe, Agrippa király, hogy értelmet vevén belőle, legyen mit írnom.
27. vers
mert hamis dolognak láttatik énnekem kötözve bocsátanom őtet az császárhoz, és meg nem jelentenem az bűnöket, az melyekből vádoltatik.
Könyvek
