Evangélium Szent Márk írása szerint
7. fejezet
1. vers
és őhozzá gyűlnek az farizeusok, és nékik az írástudók közül, kik Jeruzsálemből jöttenek vala,
2. vers
és mikoron látták volna, hogy az Jézusnak tanítványai közül némelyek közkézzel ennének kenyeret, azaz mosdatlanul, feddik vala őket.
3. vers
mert az farizeusok és mind az zsidók, nem esznek, hanemha gyakorta megmosandják az ő kezeiket, megtartván az ő eleiknek emberi szerzését,
4. vers
és mikoron az vásárról megjőnek, nem esznek, hanemha megmosódandnak, és sok egyéb dolog vagyon, kit felvettenek, hogy megtartsanak, tudniillik ivópoharaknak és vízmerő edényeknek és ércedényeknek és ágyaknak megmosását.
5. vers
annak okáért megkérdék őtet az farizeusok és az írástudók. mire nem járnak az te tanítványaid az régiektől szerzett szokás szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
6. vers
és Jézus felelvén mondá őnekik. jól prófétált az Ézsaiás próféta tirólatok, kik tettetős szentségűek vagytok, miként meg vagyon írván: ez nép az ő ajakjával tisztel engemet, az ő szívük kediglen távol vagyon éntőlem,
7. vers
hiába tisztelnek engemet azok, az kik oly tanúságokra tanítanak mást, melyek embereknek parancsolatai.
8. vers
mert ti elhagyván az Istennek parancsolatját, emberektől szerzett dolgokat tartotok, vízmerő edényeknek és ivópoharaknak mosását, és egyebeket ezekhez hasonlatosakat nagy sokakat tesztek.
9. vers
és ezt mondja vala őnekik: jól vagyon, hátravettetitek az Istennek parancsolatját, hogy az ti emberi szerzéseteket megtartsátok.
10. vers
mert az Mózes ezt mondotta: tiszteljed az te atyádat és az te anyádat. és valaki gonoszt mondand az ő atyjának avagy anyjának, halállal halljon meg.
11. vers
ti kediglen ezt mondjátok: ha az ember ezt mondandja az ő atyjának avagy anyjának: Korbán, azaz akármi Isten tisztességére való ajándék te hasznodra vagyon, mely éntőlem máshoz jut,
12. vers
és ennek felette nem hagyjátok őtet valami jót tenni, az ő atyjának avagy az ő anyjának,
13. vers
és erőtlenné teszitek az Istennek beszédét, az ti szerzésetekkel, melyet szerzettetek, és nagy sok ilyen dolgot tesztek.
14. vers
és mikoron őhozzá hívta volna egész az népnek seregét, ezt mondja vala őnekik. hallgassátok meg az én beszédemet mind, és értsétek meg!
15. vers
semmi nincsen az embernek kívüle, ki őbele megyen, hogy mi fertelmessé tehesse őtet, hanem azok teszik fertelmessé az embert, az melyek az emberből kijőnek.
16. vers
ha kinek füle vagyon az hallásra, hallgassa meg.
17. vers
és mikoron házba ment volna az sereg néptől eltávozván, kérdik vala őtet az ő tanítványai az hasonlatos beszédről,
18. vers
és mondá őnekik: ugye hogy ti is értelem nélkül vagytok? nem értitek-e méglen, hogy semmi állat, valami kívül bemegyen az emberbe, fertelmessé nem teheti őtet,
19. vers
mert nem az ő szívébe megyen be, hanem az ő hasába, és az, árnyékszékbe megyen ki, hova minden étek tisztul?
20. vers
ezt mondja vala továbbá: az mi emberből jő ki, az teszi fertelmessé az embert.
21. vers
mert az embereknek belső részéből, az szívből gonosz gondolatok jőnek ki, házasságtörésnek bűnei, paráznaságok, gyilkosságok,
22. vers
orvságok fösvénységek, csalárdságok, álnokságok, fertelmességek, gonosz szem, szidalmas beszédek, kevélység, esztelenség.
23. vers
mind ez gonosz bűnök embereknek belső részéből jőnek ki, és fertelmessé teszik az embert.
24. vers
és onnan felkelvén Tírusznak és Szidónnak szomszéd határába mene. és mikoron házba ment volna, akará, hogy senki ne tudja, demaga titkon nem lehete.
25. vers
mert egy asszonyi állat, kinek leányában ördög vala, legottan, mihelyen őneki hírét hallá, hozzá jöve, és lábaihoz esék.
26. vers
mert ez asszony görög asszonyi állat vala, és Szíriának és Föníciának tartományából nemzettetett vala, és kéri vala őtet, hogy az ördögöt kiűzné az ő leányából.
27. vers
az Jézus kediglen mondá őneki: hadd elégedjenek meg először az fiak. mert nem illik az fiaknak kenyerét kézbe venni, és az kölyköknek vetni.
28. vers
és az asszonyi állat felele, és mondá őneki: bizony az uram. mert az kölykök is az asztal alatt az fiaknak kenyerének hulladékaiban esznek.
29. vers
és mondá őneki, ez te beszédedért menj el, kiment az ördög az te leányodból.
30. vers
és mikoron az ő házához ment volna, úgy találá, tehát az ördög az ő leányából kiment, és az ő leánya az ágyon fekszik.
31. vers
és ismét kimenvén Tírusznak és Szidónnak határából az Galileának tengerére mene az Dekapolisznak középhatárán,
32. vers
és egy embert hozának őneki, ki siket és nehezen szóló vala, és kérik vala őtet, hogy kezét arra tenné,
33. vers
és mikoron az sereg nép közül megfogván félfele vitte volna az embert, az ő ujjait az ő fülébe bocsátá, és az ő szájának tajtékával illeté az ő nyelvét,
34. vers
és az mennybe feltekintvén fohászkodást tőn, és mondá őneki,, azaz nyilatkozzál meg!
35. vers
és legottan megnyilatkozának az ő fülei, és megszabadula az ő nyelvének megkötelezése, és éppen szól vala,
36. vers
és parancsola őnekik, hogy valakinek meg ne mondanák. de mennyivel inkább parancsolta vala az Jézus őnekik, annyival inkább nagyobban hirdetik vala,
37. vers
és felette igen elcsodálkozának, és ezt mondják vala. mindeneket jól tett, mind az siketeknek hallani ad, és mind az némáknak szólni.
Könyvek
