chapter 14
vala kediglen Húsvét napja, és valának az napok két napnak utána, melyeken pogácsákkal ülnek vala, és az papoknak fejedelmei és az írástudók azon igyekeznek vala, mi módon az Jézust csalárdsággal megfognák és megölnék.
és ezt mondják vala: nem kell ünnepnapon, hogy az nép fel ne induljon.
és mikoron Betániában az poklos Simonnak házában volna, és letelepedett volna, eljöve egy asszonyi állat, kinél egy kenetnek való pohár vala, melyet betöltött vala nárdusból híven csinált drága nemes kenettel. és az kenetnek való pohárt részre eltörvén az Jézusnak fejére kiönté.
valának kediglen nékik, kik őmagukban haragusznak vala, mint egy méltatlan dolgon, és ezt mondják vala: mire lőn ez kenetnek elvesztése?
mert eladattathatik vala ez kenet többen, hogynemmint háromszáz pénzen, mely dénárnak mondatik, és az szegényeknek adattatik vala. és felette igen megzendülének az asszonyi állat ellen.
és az Jézus ezt mondá: hagyjátok el őtet, miért vagytok bántására őneki? jó dolgot cselekedett énvelem.
mert az szegények mindenkoron tiveletek vannak, és valamikoron akarandotok, jól tehettek ővelük, én kediglen nem mindenkoron vagyok tiveletek.
ez asszonyi állat azt tette énvelem, amit tehetett, elöl eljött az temetésre, hogy az én testemet megkenné.
bizony mondom tinektek, hogy vala, holott ez evangéliumot hirdetik ez széles világon, ez, és az, mit ez asszonyi állat tőn, őneki emlékezetére kihirdettetik.
és az Júdás Iskariot, ki az tizenkettőnek közüle egy vala, elmene az papoknak fejedelmeihez, hogy őnekik elárulná őtet.
mely dolgot mikoron azok meghallottanak volna, megörülének, és azt fogadák, hogy őneki ez üst pénzzel fizetnének. és azon igyekezik vala, mi módon alkalmas időben adhatná kézbe őtet.
és az ünnepeknek első napján, melyeken pogácsákkal ülnek vala, és mikoron az húsvéti áldozatot szokták vala tenni, mondának őneki az ő tanítványai: holott akarod, hogy elmenjünk, és étket készítsünk, hogy húsvéti vacsorát egyél.
és elbocsáta kettőt az ő tanítványaiban, és mondá őnekik: menjetek az városba, és tinektek előtökbe jő egy ember, ki egy korsó vizet viszen, menjetek az ember után,
és valahová bemenend, mondjátok meg az háznak urának. az mester parancsol, és ezt mondja, hol vagyon az ebédlőház, holott az én tanítványaimmal az húsvéti vacsorát megegyem?
és az egy nagy vacsoráló felházat mutat, melyet bevontanak, és készen tartanak, ott készítsétek minekünk.
és kiindulának az ő tanítványai, és az városba menének, és azonképpen találák, miképpen megmondotta vala őnekik, és megkészíték az húsvéti vacsorát.
és mikoron immáron este volna, eljöve az tizenkét tanítvánnyal,
és mikoron letelepedtenek volna, és ennének, mondá az Jézus: bizony mondom tinektek, egy tiközületek, ki énvelem iszik, el fog árulni engemet.
és azok meg kezdének szomorodni, és egyenként ezt kezdék őneki mondani: nemde én vagyok-e? és más, nemde én-e?
az Jézus kediglen felelvén mondá őnekik: egy ez tizenkettő közül, ki énvelem márt be az tálba.
az embernek Fia bizony az, hogy elmegyen, miképpen meg vagyon őróla írva. de jaj az embernek, az ki miatt az embernek fia elárultatik. jobb vala annak, ha nem született volna az ember.
és mikoron ennének, az Jézus az kenyeret kezébe vevé, és mikoron hálát adott volna, elszegdelé, és őnekik adá, és ezt mondá. vegyétek el, egyétek meg, ez az én testem.
az poharat is kezébe vévén mikoron hálát adott volna őnekik adá, és ivának belőle mindnyájan,
és mondá őnekik: ez az én új testamentumbeli vérem, mely sokakért kiontatik.
bizony mondom tinektek, ennek utána nem fogok inni az szőlőtőnek terméséből mind az napiglan is, mikoron új bort ivandom az Istennek országában. és mikoron isteni dicséretet mondottanak volna, kimenének az Olajfáknak hegyére,
és mondá őnekik az Jézus: mind ti megbotránkoztok énértem ez éjjel, mert meg vagyon írván: elverem jövendőre az pásztort, és az juhok ide és tova fognak szakadozni,
de minek utána feltámadandok előttetek megyek az Galileába.
az Péter kediglen mondá őneki. még ha mindnyájan megbotránkoznak is terajtad, de én meg nem botránkozom.
és mondá őneki az Jézus: bizony mondom teneked, hogy ma ez éjjel, minek előtte az tyúk kétszer szól, háromszor tagadsz meg engemet,
és ő annál inkább ezt mondja vala. sőt ha teveled egyetembe kell meghalnom is meg nem tagadlak tégedet. az főbb tanítványok is mind azonképpen mondanak vala,
és az helyre menének, melynek Gecsemáné neve. és mondá az ő tanítványainak: üljetek le itt, míglen felfelé menvén imádságot teendek,
és őhozzá vivé az Pétert és Jakabot és Jánost, és nagyon kezde rettegni, és nagy keserűségben lenni.
és mondá őnekik: bánat foglalta meg az én lelkemet mind haláliglan, legyetek veszteg itt, és vigyázzatok!
és mikoron egy kevéssé elébb ment volna, az földre leborula, és imádságot tőn. hogy, ha lehetséges volna, múlnék el őróla az óra.
és ezt mondja vala: ó Atyám, mindenek lehetségesek teneked, vedd el éntőlem ez pohárt. demaga ne az legyen, az mit én akarnék, hanem az, mit te.
és eljöve, és úgy találá őket, hogy aludnának, és mondá az Péternek: Simon, alszol-e? nem vigyázhattál-e egy óráiglan?
vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok. bizony az, hogy az lélek kész és gyors állat, de az test nehéz és erőtlen.
és ismét onnan elmenvén imádkozik vala, és az imádságnak ugyanazon beszédét mondá.
és őhozzájuk térvén ismét úgy találá őket, hogy aludnának. mert megnehezedett vala az ő szemük, és nem tudják vala, mit felelnének őneki.
és harmadszor is őhozzájuk mene, és mondá őnekik. aludjatok ennek utána és nyugodjatok, igaz elég, eljött az óra. íme az embernek Fia az bűnösöknek kezébe adattatik.
kelljetek fel, menjünk elő, íme elközelgett az ki engemet kézbe ad.
és legottan még mikoron ezt mondaná az Jézus, előjöve az Judás, ki az tizenkét tanítvány közül egy vala, és ővele népeknek nagy serege vala, kik felkészülvén valának tőrökkel, és fabotokkal, melyeket az papoknak fejedelmei és az írástudók és az vének bocsáttanak vala.
az Júdás kediglen, ki őtet kézbe adja vala, köz jelt adott vala őnekik ezt mondván: valakit én megcsókolandok az az, azt fogjátok meg, és okosan vigyétek el.
és mikoron eljutott volna, legottan ő az Jézushoz járula, és mondá őneki: rabbi, rabbi, és megcsókolá őtet.
az sereg nép kediglen az Jézust kézzel megragadá és megfogá őtet.
egynémely kediglen azok közül, kik az Jézus körül állanak vala, az ő tőrét kivonván az fő papnak szolgájához csapá, és elvágá az ő fülét.
és felelvén az Jézus mondá őnekik: úgy jöttetek ki tőrötökkel és fabotokkal, hogy engemet megfogjatok, mint egy latorra.
naponként tiközöttetek valék az templomban tanítván, és ott meg nem fogátok engemet. de hadd teljesedjenek be az írások.
és az tanítványok őtet elhagyván mind elfutának.
és egynémely ifjacska követi vala őtet, ki az ő mezítelen testére egy gyolcsot takarított vala, és megfogák azt az ifjacskát, és az őnekik eresztvén az gyolcsot mezítelen futa ki markukból.
és az Jézust az főpaphoz vivék, és őhozzá begyűlének mind az főpapok és az vének és az írástudók.
és az Péter távol követi vala őtet mindaddiglan, mígnem az főpapnak házához jutott volna, és ott ül vala az szolgákkal, és az tűzvilágnál fűtőzik vala.
az főpapok kediglen és mind az egész tanács az Jézusnak ellene tanúbizonyságot keresnek vala, hogy őtet megölnék, és nem találnak vala.
sokan kediglen hamis tanúbizonyságot mondottanak vala őellene, és az ő tanúbizonyságuk egybe nem illene vala.
és nékik felkelnek vala, és hamis tanúbizonyságot mondanak vala őellene, és ezt mondják vala:
mi halljuk, hogy ezt mondja vala: én lerontom ez templomot, melyet kézzel raktanak, és három napon mást rakok helyébe, mely nem kézzel rakott leszen.
és még ekképpen is az ő tanúbizonyságuk egybe nem illenek vala.
és az főpap az gyülekezetnek közébe felkelvén kérdi vala az Jézust ezt mondván: semmit nem felelsz-e, miért mondanak ezek tanúbizonyságot teellened?
és az Jézus veszteg hallgat vala, és semmit nem felel vala. és míglen az főpap megkérdé, és mondá őneki: te vagy-e az Krisztus, az boldog Istennek Fia?
az Jézus kediglen mondá: én vagyok, és meglátjátok az embernek Fiát, hogy az isteni erőnek jobb keze felől ül, és eljő az égnek ködében.
az főpap kediglen az ő ruháit megszakasztván mondá: mi szükségünk vagyon még is tanúbizonyságokra?
ti magatok halljátok az Isten ellen való szidalmas beszédet. mi láttatik tinektek? azok kediglen mindnyájan kárhoztaták őtet azt mondván, hogy halált érdemlene.
és nékik őrá kezdének pökdösni és az ő orcáját befedezni és őtet ököllel verni és ezt mondani őneki: találd meg. és az szolgák arcul verik vala őtet.
és mikoron az Péter alatt az palotában volna, odamene egy az főpapnak szolgálói közül,
és mikoron látta volna az Pétert, hogy fűtőznek őrá nézvén mondá. te is az názáretbeli Jézussal voltál.
az kediglen megtagadá, és ezt mondá: nem ismerem, és ingyen sem tudom, mit mondasz. és el kimene az Péter az palotának eleibe, és tyúk szóla.
és mikoron az szolgáló ismét látta volna őtet, ismét ezt kezde mondani azoknak, az kik ott állanak vala: ez azok közül való.
és az ismét tagadást teszen vala. és egy kevéssé annak utána ismét az, kik ott állanak vala, ezt mondják vala az Péternek: bizony azok közül való vagy, mert galileabeli vagy, és szokásod is olyan.
és az Péter kezde átkozódni, és igen esküdni, hogy nem ismerné az embert, az kiről szólnának.
és ismét tyúk szóla. és meg megemlékezék az Péter az beszédről, melyet az Jézus mondott vala őneki, hogy minek előtte az tyúk kétszer szólna, háromszor tagadná meg őtet, és sírni kezde.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly