Evangélium Szent Márk írása szerint
capítulo 10
verso 1
és mikoron az helyről felkelt volna, Zsidóországnak határába mene az tartomány által, mely az Jordán elve vagyon, és az sereg nép ismét őhozzá gyűle, és miképpen szokta vala, ismét tanítja vala őket.
verso 2
és mikoron őhozzá mentenek volna az farizeusok, azon kérdik vala őtet, hogy ha engedtetik az férfiúnak az ő feleségét tőle elbocsátani kísértvén őtet.
verso 3
és Jézus felelvén mondá őnekik. mit parancsolt tinektek az Mózes?
verso 4
és mondanak őneki. Mózes megengedte, hogy mivel az ember az ő feleségének az elválásról levelet írhasson, és őtőle elbocsáthassa.
verso 5
és az Jézus felelvén mondá őnekik: az ti szíveteknek keménységéért írta tinektek Mózes ez parancsolatot,
verso 6
de az teremtésnek kezdete után úgy teremté az embereket, hogy egyik férfiú volna, és az másik asszony ember.
verso 7
ez okért el fogja hagyni az ember az ő atyját és az ő anyját, és az feleséghez fogja foglalni őmagát,
verso 8
és ez két emberi állat egy testként leszen. annak okáért az férfiú és az asszonyi állat immáron nem két test, hanem egy.
verso 9
annak okáért az mit az Isten egybe foglalt, azt az ember egymástól el ne válassza.
verso 10
és az házban az ő tanítványai ismét megkérdék őtet ugyanezen dologról,
verso 11
és mondá őnekik: valaki elválandik az ő feleségétől, és más feleséget veend, házasságtörésnek bűnébe esik az ő feleségének ellene.
verso 12
és ha az asszonyi állat elválik az ő férjétől, és máshoz menend házasságra, házasságtörésnek bűnébe esik.
verso 13
és gyermekeket hozának őneki, hogy kezeit azokra tenné. az tanítványok kediglen feddének vala azokra, az kik hozzák vala.
verso 14
látván kediglen az Jézus ezt, megindula, mint egy méltatlan dolgon, és mondá őnekik: hagyjátok énhozzám jönni az gyermekeket, és meg ne tiltsátok őket, mert ez ilyeténekké az mennyeknek országa.
verso 15
bizony mondom tinektek, valaki az Istennek országát úgy nem veendi, mint egy gyermek, semmiképpen nem fog bemehetni abba.
verso 16
és mikoron karjára vette volna azokat, az ő kezeit őrájuk tevé, és megáldá őket.
verso 17
és mikoron útra indult volna, egynémely ember őhozzá folyamék, és térdet hajta őneki, és kérdi vala őtet ezt mondván: jó mester, mit tegyek, hogy az örök életet örökségül vehessem jövendőre?
verso 18
az Jézus kediglen mondá őneki: miért mondasz engemet jónak? csak az egy Isten jó, senki nem egyéb.
verso 19
az parancsolatot tudod: házasságtörésnek bűnében ne leleddzél, gyilkos ne légy, ne orozz, hamis tanúságot ne mondj. mást meg ne csalj, tiszteljed az te atyádat és az te anyádat.
verso 20
és az felelvén mondá őneki: mester, mind ezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
verso 21
az Jézus kediglen őrá tekintvén megszereté őtet, és mondá őneki: egy dologban vagyon még fogyatkozásod teneked: menj el, add el mind, valamit bírsz, és add az szegényeknek, és rejtek marhád leszen az mennyországban, és jöjj el, kövess engemet keresztfádat felvévén.
verso 22
megháborodván az ifjú ez beszéden nagy keserűséggel szenvedvén megyen vala el, mert sok öröke vala.
verso 23
és mikoron körül elnézett volna, mondá az ő tanítványainak: ó mely nehezen mennek be az Istennek országába azok, az kiknek sok jószáguk vagyon.
verso 24
az tanítványok kediglen elrémülének az ő beszédén. és az Jézus ismét felelvén mondá őnekik: fiaim, vaj mely igen nehéz azoknak az Istennek országába menniük, az kik jószágokban vetették bizodalmukat.
verso 25
könnyebb dolog az tevének egy tűfokon általmenni, hogy nem mint az gazdagnak az Istennek országába bemenni.
verso 26
az tanítványok kediglen felette igen elcsodálkozának, és őmagukban ezt mondák: tehát kicsoda üdvözülhet?
verso 27
az Jézus kediglen tekintvén őket mondá: ez az embereknél lehetetlen dolog, de az Istennél nem lehetetlen, mert az Istennél minden dolgok lehetségesek.
verso 28
és az Péter ezt kezdé őneki mondani: íme mindeneket elhagyánk, és tégedet követénk.
verso 29
felelvén kediglen az Jézus mondá. bizony mondom tinektek, senki nincsen, ki elhagyta énértem és az Evangéliumért házát avagy atyjafiát avagy Húgait avagy atyját avagy anyját avagy feleségét avagy gyermekét avagy földjeit,
verso 30
hogy ki száz annyit, ne vegyen érette mostan ez világ szerint való időben sok házat, sok atyafiat, sok húgot, sok anyát, sok fiat, sok földet háborúság szenvedéssel, és az jövendő világon örök életet.
verso 31
sokan lesznek kediglen utolsók, kik elsők voltanak, és elsők, kik utolsók voltanak.
verso 32
valának kediglen útjukban Jeruzsálembe felmenvén, és őelőttük megyen vala az Jézus, és megrémültenek vala, és az Jézust követvén félnek vala. és az Jézus ismét őhozzá vevén az tizenkét tanítványt, megkezdé őnekik mondani azokat, az melyek őrá jövendők valának:
verso 33
íme felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia kézbe adattatik az papoknak fejedelmének, és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őtet, és az pogány népeknek kezeikbe adák őtet,
verso 34
és megcsúfolják és megostorozzák őtet, és őrá köpdösnek, és megölik őtet, és harmad napon feltámad.
verso 35
és őhozzá mene az Jakab és az János és az Zebedeusnak fiai, és ezt mondák: mester, azt akarjuk, hogy megadjad minekünk, valamire kérünk tégedet.
verso 36
az Jézus kediglen mondá őnekik. mit akartok, hogy tegyek tiveletek?
verso 37
mondának őneki. tedd azt mivelünk, hogy egyikünk az te dicsőségedben jobb felől üljön teneked, és az másikunk bal felől.
verso 38
mondá az Jézus őnekik. nem tudjátok, mit kérétek. vagyon-e tehetségetek erre, hogy meg megigyátok az pohárbeli italt, az melyet én jövendőre megiszom, és vagyon-e tehetségetek erre, hogy megkeresztelkedjetek az keresztséggel, az mellyel én meg fogok keresztelkednem?
verso 39
és azok mondának őneki: tehetségünk vagyon. az Jézus kediglen mondá őnekik. bizony az, hogy meg fogjátok inni az pohárbeli italt, az melyet én megiszom, és az keresztséggel meg fogtok keresztelkedni, az mellyel én jövendőre megkeresztelkedem,
verso 40
de ez dolog nem én adhatom, hogy valaki énnekem jobb kezem felől avagy bal kezem felől üljön, hanem azoké, az kiknek meg vagyon szereztetvén.
verso 41
és mikoron ezt hallotta volna az tíz tanítvány, meg kezde indulni az Jakabnak és az Jánosnak méltatlan dolgán.
verso 42
az Jézus kediglen mondá őnekik: tudjátok, hogy az kik láttatnak parancsolni ez világi népeknek, uraságukat jelentik őrajtuk, és az kik fő emberek ez világi népeknek közötte, hatalmas voltukat jelentik őrajtuk.
verso 43
de tiközöttetek ekképpen ne legyen, hanem valaki tiközületek nagy akar lenni, szolgátok legyen tinektek,
verso 44
és valaki tiközületek első akar lenni, mindeneknek szolgája legyen.
verso 45
mert az embernek Fia is nem azért jöve, hogy őneki szolgáljanak, hanem inkább, hogy ő szolgálna, és hogy az ő lelkét váltságul adná sokakért.
verso 46
és Jerikóba menének. mikoron kediglen kimenne Jerikóból az Jézus és az ő tanítványai, és nagy sok sereg nép, az Timeusnak fia, kinek Bartimeus vala neve, vak lévén az útfélen ül vala, és koldul vala.
verso 47
és mikoron hallotta volna, hogy az názáretbeli Jézus volna az, az ki onnan menne, kiáltani kezde, és ezt fogá mondani: Dávidnak fia Jézus, könyörülj énrajtam.
verso 48
és sokan feddének vala őrá, és intik vala, hogy veszteg hallgatna. de az annál inkább ezt kiáltá vala: Dávidnak fia, könyörülj énrajtam,
verso 49
és megálla az Jézus, és parancsola, hogy őhozzá hívnák, és őhozzá hívák az vakot, és mondának őneki: bátorságod legyen, kelj fel, odahíva tégedet. és az elvetvén felső ruháját felkele, és az Jézushoz mene.
verso 51
és az Jézus felelvén mondá őneki: mit akarsz, hogy tegyek teveled? mondá őneki az vak:. rabbi, hogy ismét szemem világosságát vegyem.
verso 52
az Jézus kediglen mondá őneki: menj el, az te hited gyógyított meg tégedet. és legottan megvevé szemeinek világosságát, és követi vala őtet az ő útjában.
Libros
