Evangélium Szent Márk írása szerint
capítulo 11
verso 1
és mikoron Jeruzsálemhez elközelítettenek volna Betfagéba és Betániába az Olajfáknak hegye mellé, elbocsáta az ő tanítványainak közül kettőt,
verso 2
és mondá őnekik. menjetek emez ti ellenetekbe való városkába, és le legottan, mihelyen az városkába bementek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, melyen egy ember sem ült, oldjátok el azt, és hozzátok ide énnekem.
verso 3
és ha valaki tinektek ezt mondja: mire teszitek ezt? mondjátok meg őneki, hogy az úrnak dolga vagyon vele, és legottan idebocsátja azt.
verso 4
elmenének az tanítványok, és megtalálák az megkötött szamárcsikót az ajtón kívül, oly helyen, holott két út vala,
verso 5
és eloldák azt. és nékik azok közül, kik ott állanak vala, ezt mondják vala őnekik: mit műveltek, hogy eloldjátok az szamárcsikót?
verso 6
és az tanítványok azonképpen felelének őnekik, miképpen az Jézus parancsolta vala, és elhagyják vala azokat vinni.
verso 7
és az Jézushoz vivék az szamárcsikót, és az ő ruhájukat az szamárra hányák. és az Jézus felül ráüle.
verso 8
sokan kediglen ruhájukat az útra terítik vala, nékik kediglen az fákról ágakat vágnak vala, és az úton eltérítik vala.
verso 9
és mindazok, az kik elöl mennek vala, és mindazok, az kik utol mennek vala, kiáltanak vala ezt mondván: hozsanna! áldott, az ki az Úristennek nevébe jő el.
verso 10
áldott az ország, mely az Úrnak, az mi atyánknak, az Dávidnak nevébe jő el. hozsanna az magasságokban.
verso 11
és bemene az Jézus Jeruzsálembe, és az templomba. és mikoron mindeneket körül mind elnézett volna, és mikoron immáron este volna, kimene onnan Betániába az tizenkét tanítvánnyal,
verso 12
és másod napon, mikoron Betániából kijöttenek volna, megéhezék.
verso 13
és mikoron egy leveles fügefát látott volna távol, odamene, ha valamit találhatna rajta. és mikoron odament volna, semmit nem talála rajta, hanem csak az fának leveleit, mert még az fügeérésnek ideje nem vala.
verso 14
és felelvén az Jézus mondá az fügefának. ennek utána senki terólad örökké gyümölcsöt ne egyék. és hallák vala ezt az ő tanítványai,
verso 15
és Jeruzsálembe menének, és bemenvén az Jézus az templomba kezdé kiűzni az templomból azokat, az kik ott árulnak, és visznek vala, és az pénzváltóknak asztalait, és az galambárusoknak székét is, egymás után mind eldönté,
verso 16
és nem engedé, hogy valaki az templom által valami edényt hordozna.
verso 17
és prédikált vala ezt mondván őnekik: nemde megvagyon-e írván: az én házam imádságnak házának hívattatik minden népeknek. ti kediglen az latroknak barlanggá tettétek azt.
verso 18
és meghallák ezt az írástudók és az papoknak fejedelmei, és alkalmatosságot keresnek vala, miképpen veszthetnék el őtet.
verso 19
mert félnek vala őtőle, hogy mivel egész az népeknek serege csodálja vala az ő tudományát. és mikoron immáron este volna, kimene az Jézus az városból,
verso 20
és reggel elmúlván az fügefa mellől láták, tehát gyökerétől fogva megaszott.
verso 21
és megemlékezvén az Péter ez dologról mondá az Jézusnak: rabbi, megaszott az fügefa, az melyet megátkozál.
verso 22
felelvén az Jézus mondá őnekik: hitetek legyen Istenben.
verso 23
bizony mondom tinektek, hogy valaki emez hegynek ezt mondandja: emelkedjél fel, és bocsásd az tengerbe magadat, és nem kételkedendik az ő szívében, de erősen hiendi, hogy az melyeket mond, meglesznek, valamit mondand, megleszen őneki.
verso 24
annak okáért mondom tinektek. valamit imádkozván kértek, higgyétek, hogy az mit kértek, megnyeritek, és megleszen tinektek.
verso 25
és mikoron imádságban foglaljátok magatokat, megbocsássátok, ha valami nehézségetek vagyon valaki ellen, hogy az ti atyátok is, ki az mennyben vagyon, megbocsássa tinektek az ti bűneiteket.
verso 27
és ismét Jeruzsálembe térének, és mikoron az templomban járna, őhozzá menének az papoknak fejedelmei és az írástudók és az vének,
verso 28
és mondának őneki: mi szabad hatalommal teszed te ezeket, és ki adta teneked ez szabad hatalmat, hogy ezeket tegyed?
verso 29
az Jézus kediglen felelvén mondá őnekik: én is kérdek ti titőletek egy némi dolgot, és feleljetek meg énnekem rá, és megmondom mi szabad hatalommal tegyem én ezt.
verso 30
az Jánosnak keresztelése mennyországból vala-e, avagy emberek közül? feleljetek meg énnekem.
verso 31
és gondolkodnak vala őmagukban, és ezt mondják vala. ha ezt mondandjuk: mennyországból, ezt fogja mondani: tehát mire nem hittetek őneki?
verso 32
ha kediglen ezt mondták volna: emberektől, félnek vala az néptől. mert mind úgy tartják vala az Jánost, hogy igaz próféta volt volna,
verso 33
és felelvén mondanak az Jézusnak: nem tudjuk. az Jézus is felelvén mondá azoknak: én sem mondom meg tinektek, mi szabad hatalommal tegyem ezeket.
Libros
