Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az Timóteusnak írt

chapter 4


Chapters:

1 2 3 4


verse #1

annak okáért igen kérlek én tégedet az Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak előtte, ki megítéli jövendőre az élőket és az holtakat az ő megjelenésében és az ő országában.


verse #2

prédikáljad az Istennek beszédét, ezen légy alkalmas időben, ezen légy alkalmatlan időben, ints jóra minden engedelmességgel és tanítással!


verse #3

mert leszen oly idő, hogy az igaz tanúságot el nem szenvedik, hanem az ő kívánságuk szerint doktorokat gyűjtenek ő maguknak azok, kiknek az ő fülük viszket.


verse #4

és bizony az igazságról elfordítják az ő fülüket, és hamis beszédre térnek.


verse #5

te kediglen vigyázz mindenekben, keményíts meg magadat az sanyarúságokban, azt tegyed, amely dolog prédikátorhoz illendő, az te szolgálatodat teljességgel jóvá tegyed.


verse #6

mert immár engemet megáldoznak, és az én testtől való elszakadásomnak ideje közel vagyon.


verse #7

nemes bajvívással vívám az bajt, az futást elvégezém, az hitet megtartám.


verse #8

végezetre meg vagyon szerezve énnekem az megigazulásnak koronája, melyet megad énnekem az Úristen az utolsó napon, ki igaz bíró, nemcsak énnekem kedig, hanem mindeneknek, kik szeretik az ő eljövését.


verse #9

igyekezzél erre, hogy hamar énhozzám jöjj!


verse #10

mert az Démász elhagya engemet ez világhoz ragaszkodván, és Tesszalonikába mene, Kreszcensz Galáciába, Titusz Dalmáciába.


verse #11

csak az Lukács vagyon velem. az Márkot vedd melléd, és hozd el veled egyetembe, mert énnekem igen hasznos az szolgálatra.


verse #12

az Tichikuszt kediglen Efezusba küldém.


verse #13

az esőpalástot, melyet Troászban hagyék Karpusznál, mikoron eljössz, elhozd veled, és az könyveket, jelesben kediglen azokat, melyeket hártyára írtanak.


verse #14

az Alexander, ki ércműves, sok nyomorúsággal illete engemet. fizessen meg az Úristen őneki az ő cselekedeti szerint.


verse #15

kit te is eltávoztass, mert felette igen ellent tarta az isteni beszédeknek, melyet mi tőnk.


verse #16

az első magam oltalmában senki énnekem segítséggel nem lőn, hanem mind elhagyának engemet. az bűnné ne vettessék őnekik!


verse #17

de az Úristen el nem hagya engemet, hanem megerősíte engemet, hogy az ő nevének hirdetése énáltalam beteljesednék, és minden pogányok hallanák. és kimenekedém az oroszlánnak szájából.


verse #18

és kiszabadít jövendőre is engemet az Úristen minden gonosz cselekedetből, és megtart az ő mennyei országába, kinek dicsőség adassék mindörökkön örökké! ámen.


verse #19

köszönj az Priszkának és Aquilának és az Oneziforusznak házabeli népinek!


verse #20

az Erasztusz Korintusban marada, Trofimuszt kediglen Milétuszban betegen hagyám.


verse #21

igyekezzél, hogy télnek előtte jöjj el! köszön teneked az Eubulusz és Pudensz és Linusz és Klaudia és az atyafiak mindnyájan.


verse #22

az Úr Jézus legyen az te lelkeddel! az Istennek kedve legyen tiveletek! ámen. Rómából írá, mikoron másodszor vinnék az Néró császárnak ítélőszékének eleibe.

Chapters:


Books