Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az Timóteusnak írt

capitolul 4


Capitole:

1 2 3 4


versetul 1

annak okáért igen kérlek én tégedet az Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak előtte, ki megítéli jövendőre az élőket és az holtakat az ő megjelenésében és az ő országában.


versetul 2

prédikáljad az Istennek beszédét, ezen légy alkalmas időben, ezen légy alkalmatlan időben, ints jóra minden engedelmességgel és tanítással!


versetul 3

mert leszen oly idő, hogy az igaz tanúságot el nem szenvedik, hanem az ő kívánságuk szerint doktorokat gyűjtenek ő maguknak azok, kiknek az ő fülük viszket.


versetul 4

és bizony az igazságról elfordítják az ő fülüket, és hamis beszédre térnek.


versetul 5

te kediglen vigyázz mindenekben, keményíts meg magadat az sanyarúságokban, azt tegyed, amely dolog prédikátorhoz illendő, az te szolgálatodat teljességgel jóvá tegyed.


versetul 6

mert immár engemet megáldoznak, és az én testtől való elszakadásomnak ideje közel vagyon.


versetul 7

nemes bajvívással vívám az bajt, az futást elvégezém, az hitet megtartám.


versetul 8

végezetre meg vagyon szerezve énnekem az megigazulásnak koronája, melyet megad énnekem az Úristen az utolsó napon, ki igaz bíró, nemcsak énnekem kedig, hanem mindeneknek, kik szeretik az ő eljövését.


versetul 9

igyekezzél erre, hogy hamar énhozzám jöjj!


versetul 10

mert az Démász elhagya engemet ez világhoz ragaszkodván, és Tesszalonikába mene, Kreszcensz Galáciába, Titusz Dalmáciába.


versetul 11

csak az Lukács vagyon velem. az Márkot vedd melléd, és hozd el veled egyetembe, mert énnekem igen hasznos az szolgálatra.


versetul 12

az Tichikuszt kediglen Efezusba küldém.


versetul 13

az esőpalástot, melyet Troászban hagyék Karpusznál, mikoron eljössz, elhozd veled, és az könyveket, jelesben kediglen azokat, melyeket hártyára írtanak.


versetul 14

az Alexander, ki ércműves, sok nyomorúsággal illete engemet. fizessen meg az Úristen őneki az ő cselekedeti szerint.


versetul 15

kit te is eltávoztass, mert felette igen ellent tarta az isteni beszédeknek, melyet mi tőnk.


versetul 16

az első magam oltalmában senki énnekem segítséggel nem lőn, hanem mind elhagyának engemet. az bűnné ne vettessék őnekik!


versetul 17

de az Úristen el nem hagya engemet, hanem megerősíte engemet, hogy az ő nevének hirdetése énáltalam beteljesednék, és minden pogányok hallanák. és kimenekedém az oroszlánnak szájából.


versetul 18

és kiszabadít jövendőre is engemet az Úristen minden gonosz cselekedetből, és megtart az ő mennyei országába, kinek dicsőség adassék mindörökkön örökké! ámen.


versetul 19

köszönj az Priszkának és Aquilának és az Oneziforusznak házabeli népinek!


versetul 20

az Erasztusz Korintusban marada, Trofimuszt kediglen Milétuszban betegen hagyám.


versetul 21

igyekezzél, hogy télnek előtte jöjj el! köszön teneked az Eubulusz és Pudensz és Linusz és Klaudia és az atyafiak mindnyájan.


versetul 22

az Úr Jézus legyen az te lelkeddel! az Istennek kedve legyen tiveletek! ámen. Rómából írá, mikoron másodszor vinnék az Néró császárnak ítélőszékének eleibe.

Capitole:


Cărți