Evangélium Szent Lukács írása szerint
11. fejezet
1. vers
és lőn, mikoron imádkoznék némely helyen, minek utána megszűnék, mondá némely őneki az ő tanítványainak közüle: Uram, taníts minket imádkozni, miképpen János is tanította az ő tanítványait.
2. vers
és mondá őnekik. mikor imádkoztok, ezt mondjátok: mi Atyánk, ki az mennyekben vagy, szenteltessék az te neved, jöjjön el az te országod, legyen az te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen az földön is.
3. vers
az mi kenyerünket, az minden napit, adjad nekünk ma. és bocsásd meg minekünk az mi bűneinket, mert mi is meg megbocsátunk mindennek, ki minekünk tartozik. és ne juttass minket kísértetbe, de szabadíts meg minket az gonosztól.
5. vers
és mondá azoknak: kicsoda tiközületek az, kinek barátja fog lenni, és éjfélbe őhozzá megyen, és ezt mondja őneki: barátom adj énnekem kölcsön három kenyeret,
6. vers
mert egy barátom tért útjából énhozzám, és nincsen mit tennem eleibe.
7. vers
és az belül felelvén ezt mondja. ne tégy munkát énnekem, immáron az ajtó be vagyon zárolván, és az én gyermekeim énvelem vannak az háló házban, nem kelhetek fel, hogy teneked adjak.
8. vers
mondom tinektek, ha igaz, nem fogott volna adni is azért, hogy barátja legyen őneki, demaga csak az ő kérésben való nagy untatásáért is felkel, és igaz annyit ád, az mennyire szüksége vagyon.
9. vers
én és ezt mondom tinektek. kérjetek, és az mit kértek, megadattatik tinektek. keressetek, és az mit kerestek, megtaláljátok. zörgessetek, és ajtó nyittatik tinektek.
10. vers
mert minden, az ki kér, az mit kér, megnyeri, és az ki keres, az mit keres, megleli, és az zörgetőnek ajtó nyittatik jövendőre.
11. vers
kicsoda kediglen tiközületek az atya, melytől ha az fiú kenyeret kérend, nemde követ ad-e őneki? avagy ha halat kér, nemde az halért kígyót ad-e őneki?
12. vers
avagy ha tyúkmonyát kér, nemde skorpiót ad-e őneki?
13. vers
annak okáért ha ti gonoszok lévén jó ajándékokat tudtok adni az ti fiaitoknak, mennyivel inkább az ti mennyei atyátok Szentlelket ad azoknak, az kik kérik őtet.
14. vers
és ördögöt űz vala, és az ördög néma vala. és mikoron kiűzte volna az ördögöt, megszólala az néma, és az sereg népek elcsodálkozának.
15. vers
nékik kediglen őközülük ezt mondják vala. az Belzebulnak az ördögöknek fejedelmének erejével űz ördögöt.
16. vers
és egyebek kísértvén az égből csodát kívánnak vala látni őtőle.
17. vers
ő kediglen, mikoron tudná az ő gondolatukat, mondá őnekik: minden ország elpusztul, az mely önmagának ellene meghasonlott, és egyik ház az másik házra esik.
18. vers
hogyha az sátán is önmagának ellene meghasonlott, miképpen marad meg az ő országa? mert azt mondjátok, hogy én az Belzebulnak erejével űzök ördögöket,
19. vers
hogyha én Belzebulnak erejével űzök ördögöket, az ti fiaitok ki erejével űznek? azért ők ti ítélőitek lesznek.
20. vers
ha kediglen Istennek ujjával űzök ördögöket, bizonyával az Istennek országa tirátok jutott.
21. vers
mikoron az erős fegyveres őrizi az ő palotáját, békességen vannak azok, az melyeket bír,
22. vers
mihelyen kediglen őnálánál erősebb jutand oda, és meggyőzendi őtet, minden ő fegyverét elviszi, kikben bízik vala, és az ő zsákmányolt marháit elosztá.
23. vers
az ki énvelem nincsen, énellenem vagyon, és az ki énvelem nem gyűjt, tékozlást teszen.
24. vers
mikoron az fertelmes szellet kimenend az emberből, száraz helyeken jár, és nyugodalmat keres, és mikoron nem találand, ezt mondja. megtérek az én házamba, honnan kijövék.
25. vers
és mikoron eljövend, seperve és ékesítve találja.
26. vers
legottan elmegyen, és hét egyéb szelletet viszen fel ővele, kik őnálánál ártalmasabbak, és bemenvén ott lakoznak, és az embernek végső dolgai gonoszbak lesznek az ő első dolgainál. lőn kediglen, mikoron ezt mondaná, némely asszonyi állat felemelvén az ő szavát az sereg nép közül mondá őneki: boldog az méh, az mely tégedet viselt, és boldogok az emlők, az melyeket szoptál.
28. vers
és az Jézus mondá: sok inkább boldogok, az kik az Istennek beszédét hallgatják, és azt megőrizik.
29. vers
az sereg népeknek kediglen, kik nagy sűrűséggel körülvették vala őtet, kezde ezeket mondani: ez gonosz fajú nép csodát kíván látni, és egyéb csoda nem adatik őneki, hanem csak az Jónás próféta csodája.
30. vers
mert miképpen az Jónás csoda lőn az Ninive városbelieknek, azonképpen leszen az embernek Fia is ez fajú népnek.
31. vers
az dél szélről való királyné asszony feltámad az ítéletkoron ez fajú népnek férfiaival, és elkárhoztatja őket, mert az földnek végső részéről jöve el, hogy az Salamonnak bölcsességét hallaná, és íme nagyobb vagyon itt ez helyen, hogynemmint az Salamon volna.
32. vers
az ninivebeli férfiak feltámadnak az ittlétkoron ez gonosz fajú néppel egyetembe, és elkárhoztatták azt, mert penitenciára tértenek az Jónásnak prédikálása miatt. és íme nagyobb vagyon itt ez helyen, hogynemmint az Jónás volna.
33. vers
senki rejtekhelyre nem teszi az szövétneket, az melyet meggyújt, sem az köböl alá, hanem az világtartóra, hogy az kik bemennek, lássanak az világnál.
34. vers
az testnek szövétneke az szem. azért mikoron az te szemed együgyű leend, mind az egész tested világos leszen, hogy ha gonosz leend, az te tested is sötétes leszen.
35. vers
azért meglásd, hogy az világosság, az mely tebenned vagyon, sötétség ne legyen.
36. vers
ha azért mind az te egész tested világos leend, és valamely részében sötétes nem leend, ekképpen egész tested világos leszen, miképpen mikoron az szövétnek az ő világosságával tégedet meg megvilágosít.
37. vers
és mikoron szólna, kéré őtet némely farizeus, hogy őnála ebédelnék. az Jézus kediglen bemenvén asztalhoz üle.
38. vers
az farizeus kediglen mikoron látta volna, csodálkozék rajta, hogy az ebédnek előtte meg nem mosdott volna.
39. vers
és mondá az Úristen őneki. mostan ti farizeusok az pohárnak és az tálnak külső részét megtisztítjátok, és az mi tibennetek belül vagyon teljes ragadozással, és gonoszsággal.
40. vers
ti esztelenek, nemde az, ki azt teremtette, az mi kívül vagyon, azt is az teremtette-e, az mi belül vagyon?
41. vers
demaga az mi marhátoknak felette vagyon, adjátok alamizsnába, és mindenek tisztán vannak tinektek.
42. vers
de jaj tinektek farizeusoknak, mert kiadjátok az dézsmát az mintából, és az rutából, és mindennemű kerti veteményből, és az igaz ítéletet, és az isteni szeretetet elmúlatjátok. ezeket meg kell vala tenni, amazokat is nem kell vala elhagyni.
43. vers
jaj tinektek farizeusoknak, kik fő székeket szerettek az zsinagógában, és az vásárt köszöneteket.
44. vers
jaj tinektek írástudók, és farizeusok, tettetes szentségűek, mert olyaténok vagytok, mint az koporsók, kik meg nem tetszenek, és az emberek mikoron rajtuk járnak, nem tudják,
45. vers
felelvén kediglen némely az törvénytudók közül mondá őneki. mester, mikoron ezeket mondod, minket is bosszúsággal illetsz.
46. vers
és az Jézus mondá: jaj tinektek is törvénytudók, mert embereket terhekkel megterheltek, melyeket el nem viselhetnek, és ti csak egy ujjatokkal sem illetitek az terheket.
47. vers
jaj tinektek, mert épülést tesztek az prófétáknak koporsóin, az ti atyáitok ölték kediglen meg őket.
48. vers
bizonyával tanúbizonyságot tesztek róla, hogy ti is rá hagyjátok az ti atyáitoknak cselekedetét. mert bizony az, hogy azok ölték meg őket, ti kediglen építést tesztek az ő koporsóikon.
49. vers
annak okáért az Istennek bölcsessége is ezt mondotta: prófétákat és apostolokat bocsátok őhozzájuk, és azok közül meg fognak ölni, és háborgatni fogják őket,
50. vers
hogy megkerestessék ez ilyen fajú népen minden prófétáknak vére, ki ez világnak teremtésétől fogva kiöntetik,
51. vers
az Ábelnek vére ontásától fogva, mind az Zakariásnak vére ontásáiglan, kit az szent egyháznak, és az oltárnak közötte vesztének el. bizony mondom tinektek, meg megkerestetik ez gonosz fajú népen.
52. vers
jaj tinektek törvénytudóknak, mert hozzátok vőtök az tudománynak kulcsát, ti be nem mentetek, és azokat is megtiltjátok, az kik bemennek vala.
53. vers
mikoron kediglen ezeket mondaná őnekik. az törvénytudók és az farizeusok erősen kezdének őrá állani, és fogásképpen sok dolgokról kezdék őtet kérdezni
54. vers
lest vetvén őneki, és igyekezvén valamit az ő szájából kivenni, hogy őtet bevádolnák.
Könyvek
