Evangélium Szent Lukács írása szerint
23. fejezet
1. vers
és felkelvén azoknak minden sokasága, az Pilátushoz vivé őtet. kezdék kediglen őtet vádolni ezt mondván. ez embert úgy találónk, hogy az népet elfordítaná, és megtiltaná, hogy az császárnak adót ne adna, és önmagát Krisztus királynak mondaná lenni.
3. vers
az Pilátus kediglen megkérdé őtet ezt mondván. te vagy-e az zsidóknak királya? és az felelvén mondá őneki: te mondod.
4. vers
mondá kediglen az Pilátus az papoknak fejedelmének és az sereg népnek. semmi bűnt nem találok ez emberben.
5. vers
és azok ráerősödnek vala ezt mondván: felindítja az népet, egész Zsidóország szerte tanítván elkezdvén az Galileától fogva mind ez helyiglen.
6. vers
az Pilátus kediglen hallván, hogy az Galileát említették volna, megkérdé, hogy ha Galileabeli ember volna.
7. vers
és minek utána megérté, hogy az Heródesnek birodalma alá tartoznék, Heródeshez küldé őtet, ki ő is Jeruzsálemben vala az időben.
8. vers
az Heródes kediglen látván az Jézust igen megörüle. mert sok időtől fogva nagy kívánatossága vala erre, hogy őtet láthatná, azért hogy sok dolgot hallana őfelőle, és reméli vala, hogy valami csudát láthatna őtőle, hogy tenne.
9. vers
kérdezi vala kediglen őtet sok beszéddel. és ő semmit nem felel vala őneki.
10. vers
ott állanak vala kediglen az papoknak fejedelmei, és az írástudók nagy felszóval vádolván őtet.
11. vers
megutálá kediglen őtet az Heródes az ő seregével, és mikoron megcsúfolta volna, és tündöklő ruhába őtet öltöztette volna, hátraküldé az Pilátusnak.
12. vers
és őköztük megbékélének azon napon Pilátus és Heródes. mert annak előtte őközöttük ellenségesek valának.
13. vers
Pilátus kediglen egybehíván az papoknak fejedelmeit, és az fő embereket, és az köznépet
14. vers
monda azoknak. énnekem hozátok ez embert, mint ki az népet elfordítaná, és íme tielőttetek megkérdvén semmi bűnt nem találok ez emberben azok közül, az melyekben vádoljátok őtet.
15. vers
de még Heródes sem talált, mert őhozzá bocsátalak titeket, és semmi halálra méltó dolgot nem tétetett őrajta.
16. vers
annak okáért megfeddem őtet, és eleresztem.
17. vers
el kell vala kediglen az ünnepen ereszteni az foglyok közül egyet azoknak akaratjukra.
18. vers
felkiálta kediglen egyetembe mind az egész népnek serege ezt mondván: tégy véget dolgában ennek, és ereszd el minekünk az Barabbást,
19. vers
kit azért vettenek vala az tömlöcbe, hogy az városban háborúságot indított vala, és gyilkosságot tett vala.
20. vers
Pilátus kediglen ismét szóla őnekik akarván elereszteni az Jézust.
21. vers
és azok kiáltanak vala ezt mondván: feszítsd meg, feszítsd meg őtet.
22. vers
Pilátus kediglen harmadszor mondá őnekik. maga mi gonoszt tett ez? semmi halálra való bűnt nem találok őbenne. megfeddem azért, és eleresztem őtet.
23. vers
és azok erőltetik vala őtet nagy felszóval ezt kívánván tőle, hogy megfeszíttetnék, és nagy erőt veszen vala az ő szavuk és az főpapok szava.
24. vers
és Pilátus szentenciát ada őrá, hogy meglenne az, mit azok kívánnak vala őtőle.
25. vers
elbocsátá azért őnekik azt, az ki háborúságindításért és gyilkosságért vettetett vala az tömlöcbe, kit megkértenek vala, az Jézust kediglen kézbe adá az ő akaratjukra.
26. vers
és mikoron kivinnék őtet, egynémely Simon nevű embert fogának meg ki Cirene nevű városból való vala, ki az ő örökségéből jő vala, és hátára adák az keresztfát, hogy az Jézus után vinné.
27. vers
követi vala kediglen őket népnek sok serege, és asszonyoknak serege, mely asszonyok jajgatják vala őtet, és siratják vala.
28. vers
az Jézus kediglen őrájuk fordulván mondá: Jeruzsálemnek leányai, ne sírjatok énrajtam, de ti magatokon sírjatok, és az ti fiaitokon.
29. vers
mert íme eljőnek az napok, melyekben ezt fogják mondani: boldogok az meddő asszonyi állatok, és melyek gyermeket nem szültenek, és az emlők, melyek nem szoptattanak.
30. vers
akkoron ezt kezdik mondani az nagy hegyeknek: essetek miránk, és az kis hegyeknek: fedezzetek be minket.
31. vers
mert ha az nyers fán ezt teszik, az aszú fán mi leszen?
32. vers
visznek vala kediglen két egyéb gonosztevő embert is ővele, hogy őket megölnék.
33. vers
és minek utána az helyre jutának, mely Főkoponyának hívattatik, ott őtet megfeszíték, és az két gonosztevő embert is, egyiket jobb felől, és az másikat bal felől.
34. vers
az Jézus kedig ezt mondja vala. Atyám bocsásd meg őnekik, mert nem tudják, mit tesznek. mikoron kediglen megosztották volna az ő ruháit, nyilat vonának rajta.
35. vers
és az nép ott áll vala, és nézi vala. és nevetik vala őtet az fejedelmek azokkal egyetembe, és ezt mondják vala: egyebeket megtartott veszedelemtől, tartsa meg ő magát, ha ez az Krisztus az Istennek amaz választott fia.
36. vers
csúfolják vala továbbá őtet az vitézek is, őhozzá járulván, és ecetet visznek vala őneki,
37. vers
és ezt mondják vala. ha te vagy amaz zsidóknak királya, tartsd meg magadat veszedelemtől.
38. vers
vala kediglen írás is őfelette megírván görög betűkkel és római betűkkel és zsidó betűkkel. ez az zsidóknak királya.
39. vers
egyik kediglen az gonosztevőknek közüle, kiket felfeszíttetnek vala, szidalmas beszédet mond vala őellene, és ezt mondja vala. ha te vagy az Krisztus, tartsd meg veszedelemtől tenmagadat, és minket is.
40. vers
felelvén kediglen az másik feddi vala őtet ezt mondván. ingyen nem félsz-e te az Istentől, hogy mivel az halálnak ugyanazon kárhozatában vagy?
41. vers
bizony az hogy mi igazán, mert cselekedeteinkhez méltó dolgokat fizetnek minekünk, ez kediglen semmi gonoszt nem tett.
42. vers
és ezt mondja vala az Jézusnak. Uram, emlékezzél meg énrólam, mikoron az te országodba menendesz.
43. vers
és mondá annak az Jézus: bizony mondom teneked, ma énvelem lész az paradicsomban.
44. vers
vala kediglen közel hat óra, és sötétség lőn mind ez egész földön kilenc óráiglan.
45. vers
és az nap megsötétüle. és az templomnak vitorlája középben kettészakada.
46. vers
és mikoron felszóval kiáltott volna az Jézus, ezt mondá. Atyám, az te kezeidbe adom tartanod az én lelkemet. és mikoron ezt mondotta volna, lelkét kibocsátá.
47. vers
mikoron kediglen látta volna a százados, az mi történék, dicséré az Istent, és ezt mondá: bizony igaz volt ez ember.
48. vers
és mindazoknak seregei, kik egyetembe odamentenek vala, hogy ez dolgot néznék, és látták vala azokat, az melyek történnek vala, verik vala az ő mellüket, és hátra térnek vala.
49. vers
az Jézusnak kediglen ismerői mind távol állanak vala. és az asszonyi állatok is, kik Galileából jöttenek vala utána, és ezeket látták vala.
50. vers
és íme egy férfiú, kinek József vala neve, ki tanács egyik vala, és igaz ember,
51. vers
ez az zsidóknak tanácsára és téteményére nem hajlott vala, ki az zsidóknak egy városából Arimátiából támadott vala, ki ő is várja vala az Istennek országát.
52. vers
és az Pilátushoz mene, és megkéré az Jézusnak testét,
53. vers
és az az keresztfáról levevé, és gyolcsba takará, és koporsóba helyhezteté, mely kőben vala kivágván, melybe még senki nem tétetett vala.
54. vers
és Paraszkeué napja vala, és szombatra virrad vala.
55. vers
az asszonyi állatok kediglen odamenének, kik ővele jöttenek vala Galileából, és megláták az koporsót, és miképpen tétetett vala az ő teste.
56. vers
megtérének kediglen, és drága szereket és kenetet szerzének, és azon szombaton veszteg lőnek az parancsolat szerint.
Könyvek
