Evangélium Szent Lukács írása szerint
16. fejezet
1. vers
az ő tanítványainak is kedig ezt mondja vala: egy gazdag ember vala, kinek egy házi dolgosa vala, és ez be bevádoltaték őnála, mint ki eltékozlaná az ő jószágait,
2. vers
és előhívá őtet, és mondá őneki: micsoda ez, az mit tefelőled hallok? adj számot az te házi dolgosságodról, mert ennek utána házi dolgos nem lehetsz.
3. vers
mondá kediglen az dolgos önmagában. mit tegyek, mert az én uram el elveszi éntőlem az dolgosságot? nem kapálhatok, az koldulást szégyenlem.
4. vers
tudom, mit teszek, ezt teszem, hogy mikoron az dolgosságot elveszik éntőlem, az emberek házukba fogadjanak engemet.
5. vers
őhozzá híván annak okáért az ő urának minden adósait, mondá az elsőnek: mennyivel tartozol az én uramnak?
6. vers
és az mondá: száz bat olajjal. és mondá őneki: vedd elő az te menedékleveledet, és ülj le hamar, és írj ötvenet.
7. vers
annak utána az másodiknak mondá: te kediglen mennyivel tartozol? és az mondá: száz kor búzával. mondá őneki: vedd elő az te menedékleveledet, és írj nyolcvanat.
8. vers
és dicséré az úr az álnok dolgost, hogy eszesen cselekedett volna. mert ez világnak fiai eszesebbek az ő fajuk szerint az világosságnak fiainál.
9. vers
én is azt mondom tinektek: szerezzetek barátokat ti magatoknak az hamis gazdagságból, hogy mikoron megfogyatkozandotok, örök hajlékba fogadjanak be titeket.
10. vers
az ki az kisdedben hiú, az sokban is hiú, és az, ki az kisdedben hamis, az hamis az sokban is.
11. vers
ha annak okáért az hamis gazdagságban hívők nem voltatok, azt, az mi igaz, ki bízza tirátok?
12. vers
és ha az idegen marhában hívek nem voltatok, az mi tietek, kicsoda adja tinektek?
13. vers
egy szolga sem kötelezheti magát két úrnak szolgálatjára, mert avagy egyiket meg fogja gyűlölni, és az másikat meg fogja szeretni, avagy egyikhez fog állani, és az másikat meg fogja utálni. nem szolgálhattok az Istennek és az Mammonnak.
14. vers
hallják vala kediglen mindezeket az farizeusok is, kik fösvények valának, és megnevetik vala őtet.
15. vers
és mondá őnekik: ti vagytok azok, kik igazaknak mutatjátok ti magatokat az embereknek előtte, az Isten kediglen tudja az ti szíveteket. mert az, mi az embereknél felséges dolog, az Istennél utálatos.
16. vers
az ó törvény és az prófétáknak írása az János baptistának ideiglen volt, az időtől fogva hirdettetik az Istennek országa, és minden erővel igyekszik arra.
17. vers
könnyebb kediglen az égnek és az földnek elmúlni, hogynem az törvénynek mentől kisebb punktját elesni.
18. vers
valaki az ő feleségétől elválik, és mást viszen házasságra, házasságtörésnek bűnébe esik. és ki oly feleséget viszen házasságra, mely az ő urától elvált, házasságtörésnek bűnébe esik.
19. vers
vala kediglen egy gazdag ember, ki bársonyba és bíborba öltözik vala, és minden napon nagyon vígad vala, és nagy jól lakik vala.
20. vers
vala kediglen egynémely koldus, kinek Lázár vala neve, ki fekélyes lévén az gazdag kapujának előtte nyújtva fekszik vala.
21. vers
és kíván vala megelégedni az hulladékokból, kik az gazdagnak asztaláról lehullanak vala. de az bestiák is őhozzá mennek vala, és az ő sebeit nyalják vala.
22. vers
történék kediglen, hogy az koldus meghalna, és az angyaloktól az Ábrahámnak kebelébe vitetnék be. meghala kediglen az gazdag is, és eltemetteték.
23. vers
és az pokolban az ő szemeit felemelvén, mikoron az kínokban volna, látá az Ábrahámot távol és az Lázárt az ő kebelében,
24. vers
és ő kiáltván mondá: Ábrahám atyám, irgalmazz énnekem, és bocsásd el az Lázárt, hogy az ő ujjának utolsó végét vízbe bemártsa, és hidegítse meg az én nyelvemet, mert ez tűznek lángjában igen gyötretem.
25. vers
mondá kediglen az Ábrahám: fiam, emlékezzél meg, hogy te az te javaidat elvetted az te életedben, és Lázár is azonképpen az ő gonoszát. mostan kediglen ez Lázár vigasztalással él, te kediglen gyötretel.
26. vers
és mindezeknek felette miközöttünk és tiközöttetek földnek nagy erős kétfelé való nyílása vagyon, hogy azok, az kik akarnak innen tihozzátok menni, ne mehessenek, sem kediglen onnan titőletek ide fel ne jöhessenek.
27. vers
mondá továbbá az gazdag ember: kérlek tehát tégedet én Atyám, hogy bocsásd el őtet az én atyámnak házához,
28. vers
mert öt atyámfia vagyon, hogy tegyen tanúbizonyságot énrólam őnekik, hogy ők is ez kínnak helyére ne jöjjenek.
29. vers
mondá őneki Ábrahám: vagyon Mózesük és prófétájuk, azoknak beszédeit hallgassák.
30. vers
és ő mondá: nem, atyám Ábrahám, hanem ha valaki az halottaknak közüle őhozzájuk menend, kitérnek bűnükből.
31. vers
mondá ismét őneki: ha az Mózesnek és az prófétáknak beszédét nem hallgatják, ha igaz feltámadand is valaki az halottaknak közüle, nem fogják hinni.
Könyvek
