Evangélium Szent Lukács írása szerint
capítulo 16
verso 1
az ő tanítványainak is kedig ezt mondja vala: egy gazdag ember vala, kinek egy házi dolgosa vala, és ez be bevádoltaték őnála, mint ki eltékozlaná az ő jószágait,
verso 2
és előhívá őtet, és mondá őneki: micsoda ez, az mit tefelőled hallok? adj számot az te házi dolgosságodról, mert ennek utána házi dolgos nem lehetsz.
verso 3
mondá kediglen az dolgos önmagában. mit tegyek, mert az én uram el elveszi éntőlem az dolgosságot? nem kapálhatok, az koldulást szégyenlem.
verso 4
tudom, mit teszek, ezt teszem, hogy mikoron az dolgosságot elveszik éntőlem, az emberek házukba fogadjanak engemet.
verso 5
őhozzá híván annak okáért az ő urának minden adósait, mondá az elsőnek: mennyivel tartozol az én uramnak?
verso 6
és az mondá: száz bat olajjal. és mondá őneki: vedd elő az te menedékleveledet, és ülj le hamar, és írj ötvenet.
verso 7
annak utána az másodiknak mondá: te kediglen mennyivel tartozol? és az mondá: száz kor búzával. mondá őneki: vedd elő az te menedékleveledet, és írj nyolcvanat.
verso 8
és dicséré az úr az álnok dolgost, hogy eszesen cselekedett volna. mert ez világnak fiai eszesebbek az ő fajuk szerint az világosságnak fiainál.
verso 9
én is azt mondom tinektek: szerezzetek barátokat ti magatoknak az hamis gazdagságból, hogy mikoron megfogyatkozandotok, örök hajlékba fogadjanak be titeket.
verso 10
az ki az kisdedben hiú, az sokban is hiú, és az, ki az kisdedben hamis, az hamis az sokban is.
verso 11
ha annak okáért az hamis gazdagságban hívők nem voltatok, azt, az mi igaz, ki bízza tirátok?
verso 12
és ha az idegen marhában hívek nem voltatok, az mi tietek, kicsoda adja tinektek?
verso 13
egy szolga sem kötelezheti magát két úrnak szolgálatjára, mert avagy egyiket meg fogja gyűlölni, és az másikat meg fogja szeretni, avagy egyikhez fog állani, és az másikat meg fogja utálni. nem szolgálhattok az Istennek és az Mammonnak.
verso 14
hallják vala kediglen mindezeket az farizeusok is, kik fösvények valának, és megnevetik vala őtet.
verso 15
és mondá őnekik: ti vagytok azok, kik igazaknak mutatjátok ti magatokat az embereknek előtte, az Isten kediglen tudja az ti szíveteket. mert az, mi az embereknél felséges dolog, az Istennél utálatos.
verso 16
az ó törvény és az prófétáknak írása az János baptistának ideiglen volt, az időtől fogva hirdettetik az Istennek országa, és minden erővel igyekszik arra.
verso 17
könnyebb kediglen az égnek és az földnek elmúlni, hogynem az törvénynek mentől kisebb punktját elesni.
verso 18
valaki az ő feleségétől elválik, és mást viszen házasságra, házasságtörésnek bűnébe esik. és ki oly feleséget viszen házasságra, mely az ő urától elvált, házasságtörésnek bűnébe esik.
verso 19
vala kediglen egy gazdag ember, ki bársonyba és bíborba öltözik vala, és minden napon nagyon vígad vala, és nagy jól lakik vala.
verso 20
vala kediglen egynémely koldus, kinek Lázár vala neve, ki fekélyes lévén az gazdag kapujának előtte nyújtva fekszik vala.
verso 21
és kíván vala megelégedni az hulladékokból, kik az gazdagnak asztaláról lehullanak vala. de az bestiák is őhozzá mennek vala, és az ő sebeit nyalják vala.
verso 22
történék kediglen, hogy az koldus meghalna, és az angyaloktól az Ábrahámnak kebelébe vitetnék be. meghala kediglen az gazdag is, és eltemetteték.
verso 23
és az pokolban az ő szemeit felemelvén, mikoron az kínokban volna, látá az Ábrahámot távol és az Lázárt az ő kebelében,
verso 24
és ő kiáltván mondá: Ábrahám atyám, irgalmazz énnekem, és bocsásd el az Lázárt, hogy az ő ujjának utolsó végét vízbe bemártsa, és hidegítse meg az én nyelvemet, mert ez tűznek lángjában igen gyötretem.
verso 25
mondá kediglen az Ábrahám: fiam, emlékezzél meg, hogy te az te javaidat elvetted az te életedben, és Lázár is azonképpen az ő gonoszát. mostan kediglen ez Lázár vigasztalással él, te kediglen gyötretel.
verso 26
és mindezeknek felette miközöttünk és tiközöttetek földnek nagy erős kétfelé való nyílása vagyon, hogy azok, az kik akarnak innen tihozzátok menni, ne mehessenek, sem kediglen onnan titőletek ide fel ne jöhessenek.
verso 27
mondá továbbá az gazdag ember: kérlek tehát tégedet én Atyám, hogy bocsásd el őtet az én atyámnak házához,
verso 28
mert öt atyámfia vagyon, hogy tegyen tanúbizonyságot énrólam őnekik, hogy ők is ez kínnak helyére ne jöjjenek.
verso 29
mondá őneki Ábrahám: vagyon Mózesük és prófétájuk, azoknak beszédeit hallgassák.
verso 30
és ő mondá: nem, atyám Ábrahám, hanem ha valaki az halottaknak közüle őhozzájuk menend, kitérnek bűnükből.
verso 31
mondá ismét őneki: ha az Mózesnek és az prófétáknak beszédét nem hallgatják, ha igaz feltámadand is valaki az halottaknak közüle, nem fogják hinni.
Libros
