Evangélium Szent Lukács írása szerint
capítulo 5
verso 1
lőn kediglen, mikoron az sereg nép őrá omolna, hogy az Istennek igéjét hallaná. és az Jézus áll vala az Genezáret nevű tenger szakadék mellett.
verso 2
és két veszteg álló hajót láta az tenger szakadék mellett. az halászok kediglen kiszállottanak vala az hajókból, és az ő hálójukat mossák vala.
verso 3
mikoron kediglen bement volna az Jézus az hajóknak egyikbe, mely az Simoné vala, kéré őtet, hogy egy kevéssé az földtől bevinné, és leülvén tanítja vala az hajóból az népnek seregét.
verso 4
minek utána kediglen megszűnék az szólástól, mondá az Simonnak, vígy az mélyre, és vessétek meg az ti hálótokat hal fogni.
verso 5
és felelvén Simon mondá őneki. Nagy uram, mind ez egész éjjel munkát tőnk, és semmit nem foghatánk, de mind az által és az te parancsolatodra ím megvetem az hálót.
verso 6
és mikoron ezt tették volna, nagy sok halat kerítének be az hálókba. megszakad vala kediglen az ő hálójuk,
verso 7
és intének az ő társuknak, kik az más hajóban valának, hogy hozzájuk jönnének, és segítenének őnekik, és eljövének, és mind az két hajót betölték, úgy, hogy elmerülnek vala.
verso 8
mely dolgot mikoron látna Simon Péter, az Jézusnak térdeihez esék, és mondá. váljál el éntőlem, Uram! mert én bűnös ember vagyok.
verso 9
mert nagy álmélkodás foglalta vala meg őtet és mind azokat, kik ővele valának az halfogásban, melyet fogtanak vala.
verso 10
azonképpen Jakabot és Jánost az Zebedeusnak fiait, kik Simonnak társai valának. és mondá az Simonnak az Jézus: ne félj, ennek utána embereket fogsz.
verso 11
és mikoron az hajókat az földre kivonák, mindeneket elhagyván őutána menének.
verso 12
és történék, mikoron egynémely városban volna, és íme vala ott egy férfiú, ki tele vala poklos varral. és mikoron látta volna az Jézust, orcájára leborula, és kéré őtet, és mondá: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engemet.
verso 13
és kezét kinyújtván illeté őtet, és mondá: akarom, tisztulj meg. és legottan elvesze őróla az poklos var.
verso 14
és az Jézus parancsola őneki ezt mondván: senkinek ne mondjad, hanem menj el, mutasd meg tenmagadat az egyházi embernek, és vígy ajándékot az te megtisztulásodért, miképpen Mózes megparancsolta tanúbizonyságul őnekik.
verso 15
nagyobban kiterjed vala kediglen az ő híre, és sok sereg nép gyűl vala egybe, hogy hallanák az ő beszédét, és hogy az ő betegségükből meggyógyíttatnának.
verso 16
ő kediglen felfele való puszta helyeken ül vala, és imádkozik vala.
verso 17
és lőn, egy napon prédikál vala ő, és az farizeusok és az törvénytudó doktorok ott ülnek vala, kik Galileának és Zsidóországnak és Jeruzsálemnek minden városkáiból mentenek vala oda. és az Úristennek ereje vala őnála azoknak meggyógyítására.
verso 18
és íme valának ott némi férfiak, kik viselnek vala egy ágyban egy embert, kinek inai megszakadtanak vala, és helyekről elindultanak vala. és azon igyekeznek vala, hogy őtet bevinnék, és Jézusnak előtte letennék.
verso 19
és mikoron az népnek sokaságától helyet nem találtanak volna, honnan vinnék be őtet, az háznak felébe hágának, és az fedélen bocsáták alá őtet az ágyacskával egyetembe az nép közébe, az Jézusnak eleibe.
verso 20
és látván az ő hitüket monda őneki: ember, megbocsáttassanak teneked az te bűneid.
verso 21
és kezdének gondolkodni az írástudók és az farizeusok ezt mondván: kicsoda ez, ki Isten ellen való szidalmas beszédeket szól? kicsoda bocsáthatja meg az bűnt, hanem csak ő maga az Isten?
verso 22
minek utána kediglen megismere az Jézus az ő gondolatukat, felelvén mondá őnekik: mit gondolkodtok az ti szívetekben?
verso 23
ez kettő közül melyiket könnyebb mondani, ezt-e, megbocsáttassanak teneked az te bűneid, avagy ezt mondani: kelj fel, és járj?
verso 24
hogy kediglen megtudjátok, hogy az embernek Fiának hatalma vagyon ez földön bűnöket megbocsátani, mondá az kór embernek: teneked szólok: kelj fel, vedd fel az te ágyadat, és menj el az te házadhoz.
verso 25
és az legottan őelőttük felkele, és felemeli vala, az miben feküdt vala, és az ő házához mene dicsérvén az Istent.
verso 26
és nagy álmélkodás foglalá meg őket mind, és dicsérik vala az Istent, és nagy félelem szálla szívükbe, és ezt mondják vala: vélhetetlen dolgokat látánk ma.
verso 27
és ezeknek utána ki kimene, és láta egy fukart, kinek Lévi vala neve, ki az fukaroknak asztalánál ül vala, és mondá őneki: kövess engemet!
verso 28
és ez mindeneket elhagya, és felkele, és őtet követé.
verso 29
és az Lévi nagy lakodalmat szerze őneki az ő házában, és vala ott fukaroknak sok serege és egyebeknek, és kik ővele egyetembe asztalhoz ültenek vala.
verso 30
és zúgódnak vala az írástudók és az farizeusok az ő tanítványainak ellene, és ezt mondják vala: mire esztek, és isztok az fukarokkal és az bűnösökkel?
verso 31
és felelvén az Jézus mondá őnekik: nincsen szükségük orvos nélkül azoknak, az kik egészségben vannak, hanem azoknak, az kik betegségben vannak.
verso 32
nem azért jöttem, hogy azokat hívjam az életnek megjobbítására, az kik igazaknak ítélik magukat, hanem azokat, az kik bűnösöknek.
verso 33
és azok mondának őneki: mire, hogy az Jánosnak tanítványai gyakorta böjtölnek, és imádságot tesznek, azonképpen az farizeusoké is, az te tanítványaid kediglen esznek, és isznak?
verso 34
Jézus kediglen mondá azoknak. tehetitek-e ezt, hogy az ágyas háznak fiai böjtöljenek, míglen ővelük vagyon az vőlegény?
verso 35
de eljőnek az napok mikoron elvitetik őtőlük az vőlegény, akkoron az napokban böjtölnek.
verso 36
mondja vala kediglen őnekik, ez hasonlatos beszédet is: az új ruhának foltját senki nem ereszti az ó ruhába, ha különben leszen, az új ruhafolt is szakasztást teszen, és az ó ruhához nem illik az új ruhából való be beeresztett toldalék,
verso 37
és senki nem tölt új bort ó tömlőkbe, ha különben leszen, az új bor meg fogja szakasztani az tömlőket, és az bor elomol, és az tömlők is el fognak veszni.
verso 38
de az must bort új edényekbe kell tölteni, és mind az kettő éppen megáll,
verso 39
és senki új bort nem kíván legottan, az ki ó bort ivandik. mert ezt mondja: az ó bor jobb.
Libros
