Evangélium Szent Lukács írása szerint
capítulo 10
verso 1
ennek utána kediglen az Úristen egyéb hetven tanítványt is jegyeze ki. és elbocsátá őket az ő színének előtte, kettőnként minden városba és minden helyre, hová ő menendő vala.
verso 2
ezt mondja vala annak okáért őnekik: az aratni való élet bizony, hogy sok, de az művesek kevesen vannak. kérjétek annak okáért az aratni való életnek urát, hogy toljon műveseket ki az ő aratójába.
verso 3
menjetek el, íme én elbocsátalak titeket, miképpen az bárányokat az farkasoknak közibe. se zsákot ne hordozzatok veletek, se táskát se sarut, és mikoron útban vagytok, senkihez be ne térjetek, hogy meglátogassátok.
verso 5
valamely házba bemenendetek, először ezt mondjátok: békessége legyen ez háznak,
verso 6
és ha békességnek fia leend, ott azon fog megnyugodni az békesség, mellyel ti őket üdvözlöttétek, hanem leend tirátok tér.
verso 7
ugyanazon házban maradjatok kedig meg, egyetek és igyatok, az mit azok adnak. mert méltó az műves az ő bérére. házról házra ne járjatok,
verso 8
és valamely városba bemenendetek, és titeket befogadandanak, egyetek azokban, az melyeket előtökbe tesznek,
verso 9
és az betegeket meggyógyítsátok, melyek az városban vannak, és ezt mondjátok azoknak: rátok közelített az Istennek országa.
verso 10
valamely városba kediglen bemenendetek, és be nem fogadandanak titeket, kimenvén az városnak utcájára ezt mondjátok:
verso 11
még az port is, mely mihozzánk ragadott ez ti várostokban, leverjük tirátok, demaga ezt tudjátok, hogy tirátok közelített az Istennek országa,
verso 12
mondom tinektek, hogy az Sodoma városbelieknek könnyebben leszen dolguk az napon, hogynemmint az városnak.
verso 13
jaj teneked Korozain, jaj teneked Betszaida, mert ha Tíruszban és Szidonban tétettenek volna ez isteni erővel való dolgok, melyek tibennetek tétettenek, régen penitenciát tartottanak volna ciliciumban és hamuban ülvén.
verso 14
demaga Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbben leszen dolga az ítéletben, hogynemmint tinektek.
verso 15
és te Kafarnaum, ki mind az égiglen felemelkedtél, mind pokoliglan le fogsz süllyedni.
verso 16
az ki titeket megutál, engemet utál meg, és az, ki engemet megutál, megutálja azt, az ki engemet elbocsátott
verso 17
megtére kediglen az hetven tanítvány örömmel, ezt mondván. Uram, még az ördögök is hatalmunk alá vettetnek minekünk az te nevednek általa.
verso 18
és mondá őnekik: látom vala az sátánt, miként egy villámlást, hogy az mennyországból leesik vala.
verso 19
ím hatalmat adok tinektek, hogy az kígyókon és az skorpiókon járjatok, és az ellenségnek minden erején, és tinektek semmi nem árt.
verso 20
de ezen ne örüljetek, hogy az gonosz szelleteken birodalmatok vagyon, hanem inkább azon örüljetek, hogy az ti neveitek az mennyekben írván vannak.
verso 21
azon órában örvendeze az Jézus az Szentlélekkel, és mondá: hálát adok és dicséretet mondok teneked, én atyám, mennynek és földnek ura, hogy eltitkoltad ezeket azoktól, kik bölcseknek nevét viselik, és megjelentetted azoknak, kik bölcsességért nagy embereknek nem ítéltetnek. úgy atyám, mert így volt az te jó akaratod tenálad.
verso 22
mindenek az én atyámtól adattanak énnekem, és senki nem tudja, kicsoda legyen az Fiú, hanem csak az Atya, és ki legyen az Atya, hanem csak az Fiú, és az kinek az Fiú meg akarja jelenteni.
verso 23
és az ő tanítványaihoz fordulván csak őmaguknak mondá: boldog szemek, az kik látták azokat, az melyeket ti láttok,
verso 24
mert mondom ti tinektek, hogy sok próféták, és királyok akarták látni, az melyeket ti láttok, és nem látták, és hallani, az melyeket hallotok, és nem hallották.
verso 25
és íme némely törvénytudó felkele kísértvén őtet és ezt mondván: mester, mi cselekedettel nyerhetem az örök ítéletnek örökségét?
verso 26
és Jézus mondá őneki: az ó törvényben mi vagyon megírva? miképpen olvasod?
verso 27
az felelvén mondá: szeressed az te Uradat Istenedet az te teljes szívedből és az te teljes lelkedből, és az te teljes erőidből és az te teljes lelki igyekezetedből és az te közel való emberedet, mint te magadat.
verso 28
és mondá őneki: igazán felelél. ezt tedd, és életed leszen.
verso 29
az törvénytudó akarván önmagát igaznak mutatni mondá az Jézusnak: kicsoda az én közel való emberem?
verso 30
rá felelvén az Jézus mondá: némely ember Jeruzsálemből Jerikóba megyen vala, és tolvajoknak közébe esék, kik meg is foszták őtet, és sebeket tévén rajta elmenének azt félig meghalt számban hagyván.
verso 31
történék kediglen, hogy egy pap menne azon úton, és az sebest látván elmúlék mellőle.
verso 32
azonképpen egy levita, mikoron nem messze menne az helytől, mikoron közel ment volna őhozzá, és látta volna őtet, elmúlék mellőle.
verso 33
némely szamáriabeli ember kediglen az úton menvén őhozzá mene, és látván őtet könyörüle őrajta,
verso 34
és őhozzá járulván bekötözé az ő sebeit olajat és bort öntvén bele és feltévén őtet az ő barmára, vendégfogadó házba vivé őtet, és gondját viselé.
verso 35
és az utána való napon elindulván onnan két dénár pénzt vőn ki, és az vendégfogadónak adá, és mondá őneki. viseld gondját annak, és valamit ennek felette őrá költendesz, mikoron megtérendek, én megfizetem teneked.
verso 36
annak okáért ez három közül melyik láttatik teneked közel való emberinek lett lenni annak, az ki az tolvajoknak közibe esett vala?
verso 37
és az mondá. az, az ki irgalmasságot tőn ővele. annak okáért mondá őneki az Jézus: menj el és te is azonképpen tégy.
verso 38
lőn kediglen, mikoron utukban volnának, hogy Jézus menne egynémely városkába. és egynémely asszonyi állat, kinek Márta vala neve, házába fogadá az Jézust,
verso 39
és az Mártának egy húga vala, kinek Mária vala neve, ki is az Jézusnak lábánál ül vala, és hallgatja vala az ő beszédét.
verso 40
az Márta kediglen az sok szolgálatban töri vala fejét, mely előállván mondá: Uram, nem gondolsz-e vele, hogy az én húgom csak énrám hagyta az szolgálatot. mondjad annak okáért őneki, hogy segítsen énnekem.
verso 41
és felelvén mondá őneki az Jézus: Márta, Márta, nagy szorgalmatosságot viselsz. és sokra veszett eszed, mely nyugodnod nem hagy,
verso 42
de csak egy az haszonra való dolog. Mária az jó részt választotta, mely el nem vétetik őtőle.
Libros
