Evangélium Szent Lukács írása szerint
capítulo 4
verso 1
Jézus kediglen Szentlélek Istennel teljes lévén megtére az Jordán vizéből, és Szentlélek Istentől az pusztába viteték,
verso 2
és negyven napiglan kísértetik vala az ördögtől, és semmit nem ivék az napokba, és végre az negyven nap betelvén megéhezék.
verso 3
mondá kediglen őneki az ördög: ha fia vagy az Istennek, mondjad emez kőnek, hogy legyen kenyérre.
verso 4
és felelvén az Jézus őneki mondá: meg vagyon írva. nem csak kenyérrel él ember, hanem Istennek minden igéjével.
verso 5
és vele felvivé őtet az ördög egy magas hegyre, és megmutatá őneki ez földnek kerekségének minden országait egy punktnyi időben,
verso 6
és monda őneki az ördög: teneked adom mindez hatalmasságot, és ezeknek dicsőségét, mert énnekem vannak adva, és valakinek akarom, annak adom azt.
verso 7
annak okáért, ha te leesvén én énelőttem imádandasz engemet, mind tieid lesznek.
verso 8
és felelvén az Jézus mondá őneki: eredj hátam megette sátán, mert meg vagyon írva: imádjad az te uradat istenedet, és csak őtet szolgáld.
verso 9
és Jeruzsálembe vivé őtet, és az templomnak levegőjére áltatá őtet, és mondá őneki. ha fia vagy az Istennek, bocsásd alá tenmagadat.
verso 10
mert meg vagyon írván, hogy az ő angyalainak parancsol jövendőre tefelőled, hogy megtartsanak tégedet,
verso 11
és kezekbe felvesznek tégedet, hogy az kőbe az te lábadat meg ne sértsed.
verso 12
és felelvén Jézus mondá őneki: meg vagyon mondva, ne kísértsed az te Uradat Istenedet.
verso 13
és mikor minden kísértés elvégeztetett volna, el méne őtőle az ördög egy ideig.
verso 14
és megtére az Jézus az Szentlélek erejével Galileába, és híre lőn őneki mind az egész tartományban,
verso 15
és ő tanít vala az ő zsinagógájukban, és mindenektől dicsértetik vala.
verso 16
és Názáretbe mene, holott ő feltartatott vala, és az ő szokása szerint bemene az szombatnak ünnepnek napján az zsinagógába, és felkele írás olvasni,
verso 17
és kezébe adák őneki az Ézsaiás prófétának könyvét, és mikor kiteríté az könyvet, az helyre talála, holott ez vala megírva:
verso 18
az Úr Istennek lelke énrajtam vagyon azért, hogy kenettel megkene engemet, elbocsáta engemet, hogy az szegényeknek evangéliumot hirdessek, hogy meggyógyítsam az töredelmes szívüket. hogy foglyoknak elszabadulást prédikáljak, és vakoknak látást, hogy megrontottakat eleresszek megszabadításnak általa,
verso 19
hogy prédikáljam az Úristennek foganatos esztendejét.
verso 20
és az könyvet egybehajtogatván az szolgának megadá, és ismét leüle. és az zsinagógában mindenek őrá néznek vala, és szemüket el nem veszik vala róla.
verso 21
kezde kediglen mondani őnekik: ma telt be ez írás az ti füleitekben.
verso 22
és mind tanúbizonysággal valának őneki, és csodálkoznak vala az ő beszédének kedves voltán, melyek az ő szájából kiszármaznak vala, és ezt mondják vala. nem ez-e az Józsefnek fia?
verso 23
és mondá őnekik: mindenestül fogván emez hasonlatos beszédet fogjátok mondani énnekem: orvos, gyógyítsd meg tenmagadat. valamennyi dolgokat hallottunk, hogy Kapernaumban cselekedtél, tedd meg itt is az te hazádban.
verso 24
mondá kediglen. bizony mondom tinektek, hogy egy prófétának is nincsen becsülete az ő hazájában.
verso 25
de igazsággal mondom tinektek. az Illésnek idejében sok özvegyek valának Zsidóországban, mikoron bezárattaték az mennyország három esztendeiglen és hat hónapiglan, mikoron nagy éhség lett volna mind ez egész földön,
verso 26
és Illés azokhoz egyikhez sem bocsáttaték, hanem csak szidón tartománybeli Sarepta nevű városba az egy özvegyasszonyhoz.
verso 27
és sok poklosok valának Zsidóországban Elizeus prófétának idejében, és senki őközülük meg nem tisztula, hanem csak az szíriabeli Naamán.
verso 28
és mind betelének haraggal az zsinagógában ezeket hallván,
verso 29
és feltámadának, és kiverék őtet az városból és vivék őtet mind az hegynek tetejéiglen, mely hegyen az ő városuk rakatott vala, hogy az meredeken alávetnék őtet.
verso 30
ő kedig mentében őközöttük megyen vala által.
verso 31
és alámene Kapernaumba, Galileának városába, és ott tanítja vala őket az ünnepnapokon, és nagyon csodálkoznak vala az ő tudományán, mert az ő beszéde hatalommal vala egybefoglalván.
verso 33
és vala ott az zsinagógában egy ember, kiben förtelmes ördögnek szellete vala, és felkiálta nagy felszóval, és mondá:
verso 34
no te názáretbeli Jézus, mi dolgod vagyon teneked mivelünk? azért jöttél-e, hogy minket el elveszejts? tudom, ki vagy te, az Istennek amaz szentje vagy.
verso 35
és megfeddé az ördögöt az Jézus ezt mondván: némulj meg, és menj ki belőle. és mikoron közöttük leverte volna őtet az ördög, kimene őbelőle, és semmit nem árta őneki.
verso 36
és mind megfélemlének, és szólnak vala őköztük, és ezt mondják vala. micsoda beszéd ez? hogy önnön hatalmával és tehetségével parancsol az fertelmes szelleteknek is, és kimennek?
verso 37
és az ő híre kiterjed vala az tartománynak mindenfelől való helyére.
verso 38
mikoron kediglen felkölt volna Jézus az zsinagógából, bemene az Simonnak házába, az Simonnak kediglen napát erősen leli vala az hideg. és kérék az Jézust őérte.
verso 39
és az Jézus megállván annak feje felett, megfeddé az hideglelésnek betegségét, és az elhagyá az asszony embert. és legottan felkelvén őnekik szolgál vala.
verso 40
mikoron kediglen az nap elnyugodnék, mindenek, kiknek különb-különb féle betegségbeli kóruk vala, az Jézushoz viszik vala őket. és ő mindenikre kezeit tévén meggyógyítja vala őket.
verso 41
sokakból kediglen ördögök is kimennek vala, kik kiáltanak vala, és ezt mondják vala. te vagy az Krisztus, az Istennek fia. és megfeddvén nem hagyja vala őnekik azt mondani, hogy tudnák, hogy ő volna az Krisztus.
verso 42
mikoron kediglen nappalra költenek volna, kieredvén puszta helyre megyen vala, és az népeknek seregei keresik vala őtet. és elindulván szinte odamenének, az holott Jézus vala, és megtartóztatták vala őtet, hogy el ne távoznék őtőlük.
verso 43
az Jézus kediglen mondá őnekik. egyéb városokban is kell énnekem az Istennek országát prédikálanom, mert ezért bocsáttattam el,
verso 44
és prédikál vala Galileának zsinagógáiban.
Libros
