Evangélium Szent Lukács írása szerint
capítulo 9
verso 1
mikoron kediglen egybehívta volna az tizenkét tanítványt, birodalmat és szabad hatalmat ada őnekik minden ördögökön, és hogy betegségeket gyógyítanának.
verso 2
és elbocsátá őket, hogy prédikálnák az Istennek országát, és betegeket gyógyítanának,
verso 3
és mondá őnekik: valamit az útra ne vigyetek, se vesszőszálat se zsákocskát se kenyeret se pénzt se két köntösötök ne legyen.
verso 4
és valamely házba bementek, ott megmaradjatok, és onnan menjetek máshova.
verso 5
és valakik be nem fogadandnak titeket, mikoron az városból kimentek, még az port is le lerázzátok az ti lábaitokról őellenük való tanúbizonyságért.
verso 6
elmenvén kediglen körüljárnak vala városok szerte evangéliumot hirdetvén és kórokat gyógyítván mindenütt.
verso 7
meghallá kediglen az Heródes, ki országának negyed részét bírja vala, az melyeket az Jézus cselekedik vala, és magában vélekedik vala azért, hogy azt mondják vala nékik, hogy János támadott fel halottaiból,
verso 8
nékik kediglen, hogy Illés jelent volna meg, egyebek kediglen, hogy az régi prófétáknak közüle valamely támadott volna fel.
verso 9
és mondá Heródes: Jánosnak én vétetém fejét, kicsoda kediglen ez, ki felől én ennyi dolgokat hallok? és igyekszik vala rajta, hogy az Jézust láthatná.
verso 10
és mikoron megtértenek volna az apostolok, megbeszélék őneki mind, valamit tettenek vala. és mikoron azokat őhozzá vette volna, fél fele mene csak önmagának, az városnak egy puszta helyére, mely városnak Betszaida neve. mely dolgot,
verso 11
mikoron az sereg népek megtudtanak volna, őutána menének. és szeretettel fogadá őket. és szól vala őnekik az Istennek országáról, és azokat meggyógyítja vala, az kiknek gyógyításra szükségük vala.
verso 12
az nap kediglen elkezdett vala hanyatlani, és őhozzá mene az tizenkét tanítvány, és monda őneki: BOCSÁSD el az népnek seregét, hogy menjenek el emez környékben való városkákba és falukba, és ott szállásra menvén leljenek eledelt, mert itt puszta helyen vagyunk.
verso 13
mondá Jézus őnekik: ti adjatok őnekik enniük valót. és azok mondának: nincsen minekünk öt kenyerünknél és két halunknál több, hanemha mi magunk el elmegyünk, és mind ez egész népre eledelt viszünk.
verso 14
valának kediglen férfiak közel ötször való ezren. mondá kediglen az ő tanítványainak: ültessétek le őket minden telepedéseknek helyén ötvenet ötvenet,
verso 15
és úgy tőnek, és mind leülteték őket.
verso 16
kezébe vevé kediglen Jézus az öt kenyeret, és az két halat, és az szemeit mennybe felemelvén, megáldá azokat, és megszegdelé, és az ő tanítványainak elosztá, hogy az sereg népnek eleibe tennék, és őnek mind, és megelégedének, és tizenkét kosárt szedének tele az el elszegdelt kenyereknek maradékaiból, mely az megelégedésnek felette vala őnekik.
verso 18
és lőn ez, mikor ő maga volna, és imádkoznék, ővele valának az tanítványok is, és megkérdé őket ezt mondván: az sereg népek kinek mondanak engemet?
verso 19
és azok felelének, és mondának: János baptistának, nékik kediglen Illésnek, nékik kediglen azt mondják, hogy az régi prófétáknak közüle némely támadott fel.
verso 20
mondá őnekik: ti kediglen kinek mondotok engemet? felelvén Simon Péter mondá: az Istennek Krisztusának,
verso 21
és Jézus megfenyíté őket, és azt parancsola, hogy ezt valakinek ne mondanák,
verso 22
ezt mondván. az embernek Fiának sokat kell szenvedni, és gonosznak ítéltetni az vénektől, és az főpapoktól, és az írástudó mesterektől, és meg kell öletni, és harmad napon feltámadni.
verso 23
ezt mondja vala kediglen mindenkinek. ha ki énutánam akar jönni, tagadja meg önmagát, és felvegye az ő keresztfáját minden napon, és engemet kövessen.
verso 24
mert az ki az ő lelkét meg akarandja menteni, elveszti azt. az ki kediglen elvesztendi az ő lelkét énértem, ez megmenti azt.
verso 25
mert mi hasznát veszi ember, ha igaz szinte mind ez egész világot megnyeri is, ha ő maga elvész, avagy az önmaga veszedelmének kárvallásába esik?
verso 26
mert az, ki engemet és az én beszédemet szégyenlendi, az embernek Fia is szégyenleni fogja azt, mikoron el fog jönni az ő felséges voltában, és az ő atyjának és az szent angyaloknak felséges voltában.
verso 27
mondom kediglen tinektek bizonyával. vannak nékik itt, kik itt állanak, kik halált nem kóstolnak, mígnem meg fogják látni az Istennek országát.
verso 28
lőn kediglen ez beszédeknek utána közel nyolcad napon, és őhozzá vivé az Pétert és Jánost és Jakabot, és egy hegyre felmene, hogy imádkoznék.
verso 29
és mikoron imádkoznék, az ő orcájának színe más lőn, és az ő ruházatja fehér és tündöklő.
verso 30
és íme két férfiú szól vala ővele, kik valának Mózes és Illés,
verso 31
kiket láták nagy felséges állapotban, és szólnak vala az ő ez világból való kimúlásáról, melyet jövendőre betölt vala Jeruzsálemben.
verso 32
Péter kediglen, és az kik ővele valának, álomnak miatta megnehezültenek vala, és felserkentetvén láták az Istennek nagy felségben való állapotát, és látának két férfiút, kik ővele állanak vala.
verso 33
és lőn ez, mikoron azok eltávoznának őtőle, mondá az Péter az Jézusnak: nagy uram, jó nekünk itt lennünk, vonjunk itt három sátort, egyiket teneked és egyiket Mózesnek és egyiket Illésnek, nem tudván, mit mondana.
verso 34
mikoron még ezt mondaná, köd támada, és őket árnyékkal befogá, megfélemlének kediglen, mikoron ők az ködbe bemennének.
verso 35
és szózat lőn az ködből ez igékkel: ez az én szerelmes fiam, őtet hallgassátok.
verso 36
és mikor szózat lenne, az Jézust csak egyedül lelék, és azok vesztegségen tarták az dolgot, és az napokban senkinek semmit nem szólának az dolgokról, az melyeket láttanak vala.
verso 37
lőn kedig ez azután következendő napon, mikoron ők az hegyről leszállanának, sok sereg nép mene őneki eleibe.
verso 38
és íme egy férfiú az sereg nép közül felkiálta, és mondá: mester, kérlek tégedet, tekints rá az én fiamra mert én énnekem egyetlen egy szülöttem,
verso 39
és íme az gonosz szellet megragadja őtet, és hirtelenséggel kiáltást teszen, és testében nagyon töri őtet, és tajtékot túr, és igen nehezen távozik el őtőle, minden testét elszaggatván.
verso 40
és kérém az te tanítványaidat, hogy kiűzzék azt, és nem teheték.
verso 41
felelvén kediglen Jézus mondá: ó hitetlen és visszafordult fajú nép, vajon meddiglen fogok lenni én tiközöttetek, és meddiglen fogom tűrni az ti mivoltotokat? hozd ide az te fiadat!
verso 42
mikor kediglen míglen mentiben volna, minden testét elszaggatá az ördög, és ide és tova hányá. megfeddé kediglen az Jézus az fertelmes szelletet, és meggyógyítá az gyermeket, és az ő atyjának épen megadá.
verso 43
csodálkoznak vala kediglen mind az Istennek nagyságos voltán. de mikoron mind csodálkoznának mindezeken, melyeket teszen vala, mondá az ő tanítványainak:
verso 44
az ti füleitekbe behelyheztessétek ez beszédeket. mert következik ez, hogy az embernek Fia az embereknek kezeibe adattassék.
verso 45
és azok nem értik vala ez beszédet, és eltitkolván vala őtőlük, hogy ezt meg ne értenék, és nem merik vala őtet megkérdeni ez beszédről.
verso 46
gondolat esék kediglen szívükbe őközöttük, melyik volna őközülük nagyobb.
verso 47
és az Jézus látván az ő szívüknek gondolatját, egy gyermeket kézen foga, és őmellé állatá őtet,
verso 48
és mondá őnekik. valaki őhozzá fogadandja ez gyermeket én nevembe, engemet fogad az őhozzá, és minden, valaki engemet őhozzá fogadand, azt fogadja őhozzá, az ki engemet elbocsátott. mert az ki kisebb mind tiközöttetek, az leszen nagy.
verso 49
felelvén kedig az János mondá: nagy uram, egynémely embert látánk, ki te nevedbe ördögöket űz vala, és megtiltók őtet, mert nem követ mivelünk.
verso 50
és mondá őneki az Jézus. meg ne tiltsátok, mert az ki mi ellenünk nincsen, mi mellettünk vagyon.
verso 51
lőn kediglen, mikoron beteljesednének az ő felmenésének napjai, és ő az ő orcáját megerősítette vala, hogy Jeruzsálembe menne,
verso 52
és követeket bocsáta az ő személyének előtte. és mikoron elmentenek volna, bemenének szamáriabelieknek városába, hogy őneki szállást szereznének,
verso 53
és be nem fogadák őtet, mert az ő orcája Jeruzsálembe mutat vala utat.
verso 54
mikoron kediglen láták volna az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram akarod-e, hogy azt mondjuk, hogy tűz szálljon le az mennyországból, és őket megeméssze, miképpen Illés is tett?
verso 55
megfordulván kedig az Jézus megfeddé őket ezt mondván: nem tudjátok, minemű lelkű az, kik ti vagytok,
verso 56
mert az embernek Fia nem azért jött, hogy embereknek lelkét elveszesse, hanem azért, hogy megtartsa. és más városkába menének.
verso 57
lőn kedig, mikor az úton mennének, mondá egy ember őneki. akarlak követni tégedet, valahova menendesz.
verso 58
mondá őneki az Jézus: az rókáknak lyukuk vagyon, és az égi madaraknak fészkük vagyon, az embernek Fiának kediglen nincsen, holott fejét lehajtsa.
verso 59
mondá kediglen másnak. kövess engemet! és az mondá: Uram, engedd meg énnekem, hogy először menjek el, és temessem el az én atyámat.
verso 60
mondá őneki az Jézus, hadd temessék az holtak el az ő halottait. te kedig menj el, és hirdesd az Istennek országát.
verso 61
más is mondá: akarlak követni tégedet, de engedd meg énnekem először, hogy vegyek búcsút az én házambeliektől.
verso 62
mondá őneki az Jézus: senki nem alkalmas az Istennek országára, ki az ő kezét az ekére tévén hátra nézend.
Libros
