Evangélium Szent Lukács írása szerint

chapter 9


Chapters:


verse #1

mikoron kediglen egybehívta volna az tizenkét tanítványt, birodalmat és szabad hatalmat ada őnekik minden ördögökön, és hogy betegségeket gyógyítanának.


verse #2

és elbocsátá őket, hogy prédikálnák az Istennek országát, és betegeket gyógyítanának,


verse #3

és mondá őnekik: valamit az útra ne vigyetek, se vesszőszálat se zsákocskát se kenyeret se pénzt se két köntösötök ne legyen.


verse #4

és valamely házba bementek, ott megmaradjatok, és onnan menjetek máshova.


verse #5

és valakik be nem fogadandnak titeket, mikoron az városból kimentek, még az port is le lerázzátok az ti lábaitokról őellenük való tanúbizonyságért.


verse #6

elmenvén kediglen körüljárnak vala városok szerte evangéliumot hirdetvén és kórokat gyógyítván mindenütt.


verse #7

meghallá kediglen az Heródes, ki országának negyed részét bírja vala, az melyeket az Jézus cselekedik vala, és magában vélekedik vala azért, hogy azt mondják vala nékik, hogy János támadott fel halottaiból,


verse #8

nékik kediglen, hogy Illés jelent volna meg, egyebek kediglen, hogy az régi prófétáknak közüle valamely támadott volna fel.


verse #9

és mondá Heródes: Jánosnak én vétetém fejét, kicsoda kediglen ez, ki felől én ennyi dolgokat hallok? és igyekszik vala rajta, hogy az Jézust láthatná.


verse #10

és mikoron megtértenek volna az apostolok, megbeszélék őneki mind, valamit tettenek vala. és mikoron azokat őhozzá vette volna, fél fele mene csak önmagának, az városnak egy puszta helyére, mely városnak Betszaida neve. mely dolgot,


verse #11

mikoron az sereg népek megtudtanak volna, őutána menének. és szeretettel fogadá őket. és szól vala őnekik az Istennek országáról, és azokat meggyógyítja vala, az kiknek gyógyításra szükségük vala.


verse #12

az nap kediglen elkezdett vala hanyatlani, és őhozzá mene az tizenkét tanítvány, és monda őneki: BOCSÁSD el az népnek seregét, hogy menjenek el emez környékben való városkákba és falukba, és ott szállásra menvén leljenek eledelt, mert itt puszta helyen vagyunk.


verse #13

mondá Jézus őnekik: ti adjatok őnekik enniük valót. és azok mondának: nincsen minekünk öt kenyerünknél és két halunknál több, hanemha mi magunk el elmegyünk, és mind ez egész népre eledelt viszünk.


verse #14

valának kediglen férfiak közel ötször való ezren. mondá kediglen az ő tanítványainak: ültessétek le őket minden telepedéseknek helyén ötvenet ötvenet,


verse #15

és úgy tőnek, és mind leülteték őket.


verse #16

kezébe vevé kediglen Jézus az öt kenyeret, és az két halat, és az szemeit mennybe felemelvén, megáldá azokat, és megszegdelé, és az ő tanítványainak elosztá, hogy az sereg népnek eleibe tennék, és őnek mind, és megelégedének, és tizenkét kosárt szedének tele az el elszegdelt kenyereknek maradékaiból, mely az megelégedésnek felette vala őnekik.


verse #18

és lőn ez, mikor ő maga volna, és imádkoznék, ővele valának az tanítványok is, és megkérdé őket ezt mondván: az sereg népek kinek mondanak engemet?


verse #19

és azok felelének, és mondának: János baptistának, nékik kediglen Illésnek, nékik kediglen azt mondják, hogy az régi prófétáknak közüle némely támadott fel.


verse #20

mondá őnekik: ti kediglen kinek mondotok engemet? felelvén Simon Péter mondá: az Istennek Krisztusának,


verse #21

és Jézus megfenyíté őket, és azt parancsola, hogy ezt valakinek ne mondanák,


verse #22

ezt mondván. az embernek Fiának sokat kell szenvedni, és gonosznak ítéltetni az vénektől, és az főpapoktól, és az írástudó mesterektől, és meg kell öletni, és harmad napon feltámadni.


verse #23

ezt mondja vala kediglen mindenkinek. ha ki énutánam akar jönni, tagadja meg önmagát, és felvegye az ő keresztfáját minden napon, és engemet kövessen.


verse #24

mert az ki az ő lelkét meg akarandja menteni, elveszti azt. az ki kediglen elvesztendi az ő lelkét énértem, ez megmenti azt.


verse #25

mert mi hasznát veszi ember, ha igaz szinte mind ez egész világot megnyeri is, ha ő maga elvész, avagy az önmaga veszedelmének kárvallásába esik?


verse #26

mert az, ki engemet és az én beszédemet szégyenlendi, az embernek Fia is szégyenleni fogja azt, mikoron el fog jönni az ő felséges voltában, és az ő atyjának és az szent angyaloknak felséges voltában.


verse #27

mondom kediglen tinektek bizonyával. vannak nékik itt, kik itt állanak, kik halált nem kóstolnak, mígnem meg fogják látni az Istennek országát.


verse #28

lőn kediglen ez beszédeknek utána közel nyolcad napon, és őhozzá vivé az Pétert és Jánost és Jakabot, és egy hegyre felmene, hogy imádkoznék.


verse #29

és mikoron imádkoznék, az ő orcájának színe más lőn, és az ő ruházatja fehér és tündöklő.


verse #30

és íme két férfiú szól vala ővele, kik valának Mózes és Illés,


verse #31

kiket láták nagy felséges állapotban, és szólnak vala az ő ez világból való kimúlásáról, melyet jövendőre betölt vala Jeruzsálemben.


verse #32

Péter kediglen, és az kik ővele valának, álomnak miatta megnehezültenek vala, és felserkentetvén láták az Istennek nagy felségben való állapotát, és látának két férfiút, kik ővele állanak vala.


verse #33

és lőn ez, mikoron azok eltávoznának őtőle, mondá az Péter az Jézusnak: nagy uram, jó nekünk itt lennünk, vonjunk itt három sátort, egyiket teneked és egyiket Mózesnek és egyiket Illésnek, nem tudván, mit mondana.


verse #34

mikoron még ezt mondaná, köd támada, és őket árnyékkal befogá, megfélemlének kediglen, mikoron ők az ködbe bemennének.


verse #35

és szózat lőn az ködből ez igékkel: ez az én szerelmes fiam, őtet hallgassátok.


verse #36

és mikor szózat lenne, az Jézust csak egyedül lelék, és azok vesztegségen tarták az dolgot, és az napokban senkinek semmit nem szólának az dolgokról, az melyeket láttanak vala.


verse #37

lőn kedig ez azután következendő napon, mikoron ők az hegyről leszállanának, sok sereg nép mene őneki eleibe.


verse #38

és íme egy férfiú az sereg nép közül felkiálta, és mondá: mester, kérlek tégedet, tekints rá az én fiamra mert én énnekem egyetlen egy szülöttem,


verse #39

és íme az gonosz szellet megragadja őtet, és hirtelenséggel kiáltást teszen, és testében nagyon töri őtet, és tajtékot túr, és igen nehezen távozik el őtőle, minden testét elszaggatván.


verse #40

és kérém az te tanítványaidat, hogy kiűzzék azt, és nem teheték.


verse #41

felelvén kediglen Jézus mondá: ó hitetlen és visszafordult fajú nép, vajon meddiglen fogok lenni én tiközöttetek, és meddiglen fogom tűrni az ti mivoltotokat? hozd ide az te fiadat!


verse #42

mikor kediglen míglen mentiben volna, minden testét elszaggatá az ördög, és ide és tova hányá. megfeddé kediglen az Jézus az fertelmes szelletet, és meggyógyítá az gyermeket, és az ő atyjának épen megadá.


verse #43

csodálkoznak vala kediglen mind az Istennek nagyságos voltán. de mikoron mind csodálkoznának mindezeken, melyeket teszen vala, mondá az ő tanítványainak:


verse #44

az ti füleitekbe behelyheztessétek ez beszédeket. mert következik ez, hogy az embernek Fia az embereknek kezeibe adattassék.


verse #45

és azok nem értik vala ez beszédet, és eltitkolván vala őtőlük, hogy ezt meg ne értenék, és nem merik vala őtet megkérdeni ez beszédről.


verse #46

gondolat esék kediglen szívükbe őközöttük, melyik volna őközülük nagyobb.


verse #47

és az Jézus látván az ő szívüknek gondolatját, egy gyermeket kézen foga, és őmellé állatá őtet,


verse #48

és mondá őnekik. valaki őhozzá fogadandja ez gyermeket én nevembe, engemet fogad az őhozzá, és minden, valaki engemet őhozzá fogadand, azt fogadja őhozzá, az ki engemet elbocsátott. mert az ki kisebb mind tiközöttetek, az leszen nagy.


verse #49

felelvén kedig az János mondá: nagy uram, egynémely embert látánk, ki te nevedbe ördögöket űz vala, és megtiltók őtet, mert nem követ mivelünk.


verse #50

és mondá őneki az Jézus. meg ne tiltsátok, mert az ki mi ellenünk nincsen, mi mellettünk vagyon.


verse #51

lőn kediglen, mikoron beteljesednének az ő felmenésének napjai, és ő az ő orcáját megerősítette vala, hogy Jeruzsálembe menne,


verse #52

és követeket bocsáta az ő személyének előtte. és mikoron elmentenek volna, bemenének szamáriabelieknek városába, hogy őneki szállást szereznének,


verse #53

és be nem fogadák őtet, mert az ő orcája Jeruzsálembe mutat vala utat.


verse #54

mikoron kediglen láták volna az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram akarod-e, hogy azt mondjuk, hogy tűz szálljon le az mennyországból, és őket megeméssze, miképpen Illés is tett?


verse #55

megfordulván kedig az Jézus megfeddé őket ezt mondván: nem tudjátok, minemű lelkű az, kik ti vagytok,


verse #56

mert az embernek Fia nem azért jött, hogy embereknek lelkét elveszesse, hanem azért, hogy megtartsa. és más városkába menének.


verse #57

lőn kedig, mikor az úton mennének, mondá egy ember őneki. akarlak követni tégedet, valahova menendesz.


verse #58

mondá őneki az Jézus: az rókáknak lyukuk vagyon, és az égi madaraknak fészkük vagyon, az embernek Fiának kediglen nincsen, holott fejét lehajtsa.


verse #59

mondá kediglen másnak. kövess engemet! és az mondá: Uram, engedd meg énnekem, hogy először menjek el, és temessem el az én atyámat.


verse #60

mondá őneki az Jézus, hadd temessék az holtak el az ő halottait. te kedig menj el, és hirdesd az Istennek országát.


verse #61

más is mondá: akarlak követni tégedet, de engedd meg énnekem először, hogy vegyek búcsút az én házambeliektől.


verse #62

mondá őneki az Jézus: senki nem alkalmas az Istennek országára, ki az ő kezét az ekére tévén hátra nézend.

Chapters:


Books