Evangélium Szent Lukács írása szerint

chapter 19


Chapters:


verse #1

és bemenvén Jerikóba, az városban jár vala.


verse #2

és íme egy férfiú, kinek Zákeus vala neve, és ki az fukaroknak fejedelme vala, és ugyanezen gazdag ember vala,


verse #3

és azon igyekezik vala, hogy az Jézust megláthatná, ki volna, és nem láthatja vala az sereg néptől, hogy mivel ember korbeli állapatjában kicsiny ember vala.


verse #4

és elöl elsietvén felhága egy vadfügefára, hogy őtet megláthatná, mert azon vala útja.


verse #5

és mikoron az Jézus az helyre jutott volna, feltekintvén meglátá őtet, és mondá őneki: Zákeus, siess, szállj le, mert ma énnekem az te házadnál kell megmaradnom.


verse #6

és sietvén leszálla, és örömben lévén házába befogadá őtet.


verse #7

és mikoron látnák ezt mindenek, zúgódnak vala ezt mondván, hogy az bűnös emberhez ment volna be szállásra.


verse #8

állván kediglen Zákeus mondá az Úristennek: Uram, ím az én jószágaimnak felét az szegényeknek adom, és ha valamiben valakit megcsaltam, négy annyit adok érette.


verse #9

mondá Jézus őneki. ez háznak ma történék megmaradása, azért hogy ez is Ábrahámnak leánya legyen,


verse #10

mert az embernek fia azért jött, hogy megkeresse, és megtartsa, az mi elveszett volt.


verse #11

mikoron azok ezeket hallanák, ilyen hasonlatos beszédet is monda ezekhez, azért hogy Jeruzsálemhez közel volna, és hogy azt alítják vala, hogy az Istennek országa mindjárást megjelentetnék.


verse #12

mondá annak okáért: egy nagy nemből támadott ember messze való tartományba mene, hogy országot venne magának és megtérne.


verse #13

előhívá kediglen az ő tíz szolgáját, és tíz mina pénzt ada őnekik, és mondá azoknak: kereskedjetek, míg megjövök.


verse #14

az ő városbeli népei kediglen meggyűlölték vala őtet, és követséget bocsátának uruk után ezt mondván: nem akartuk, hogy ez mirajtunk uralkodjék.


verse #15

és lőn ez, hogy megtérne az országot megvévén, és parancsola, hogy az ő szolgáit őhozzá hívnák, kiknek az ő pénzét adta vala, hogy megtudná mindegyik mennyit nyert volna kereskedvén.


verse #16

eljőve kedig az első ezt mondván. Uram, az te derék pénzed, tíz mina pénz nyereséget hozott.


verse #17

és mondá őneki: jó, jó szolgám, mivel hogy ez kicsinyben hiú voltál, legyen tíz városon birodalmad.


verse #18

az másik is eljöve ezt mondván: Uram, az te derék pénzed öt mina pénzt teremte.


verse #19

ennek is mondá: te is légy öt városon fő ember.


verse #20

más is el eljöve ezt mondván: Uram, ihon vagyon az te mina derék pénzed, melyet kézi keszkenőben töltve tartottam,


verse #21

mert félék tetőled, hogy mivel kemény ember vagy, felveszed azt, az mit le nem tettél, és megaratod azt, az mit földbe nem vetettél.


verse #22

mondá őneki. az tennen szádból ítéllek tégedet te gonosz szolga. tudod volt, hogy én kemény ember vagyok, és hogy felvegyem azt, az mit le nem tettem, és hogy megarassam azt, az mit földbe nem vetettem,


verse #23

tehát mire nem adtad az én pénzemet az bankra, és én megjővén nyilván uzsorával szedtem volna ki azt.


verse #24

és mondá azoknak, kik ott állanak vala: vegyétek el attól az egy mina pénzt, és adjátok annak, az kinél tíz mina pénz vagyon.


verse #25

és mondának őneki: Uram, tíz mina pénze vagyon.


verse #26

mert mondom tinektek, hogy többre több adatik annak, az ki az adatott ajándékkal él. attól kediglen, az ki vele nem él, az is elvétetik őtőle, az mivel bír.


verse #27

sőt az én ellenségemet is hozzátok ide, kik nem akarák, hogy én őrajtuk uralkodjam, és öljétek meg én énelőttem.


verse #28

és mikoron ezeket megmondotta volna, úton megyen vala, azon lévén, hogy Jeruzsálembe felmenjen.


verse #29

és lőn ez, mikoron Betfagéhoz, és Betániához el elközelgett volna, az hegyhez nem messze, mely Olajfáknak hegyének hívattatik, elbocsátá két tanítványát ezt mondván: menjetek emez ellenben való városkába, melybe hogy be bementek, találtok kötve egy nőstény szamárcsikót, kin soha egy ember sem ült, oldjátok el azt, és hozzátok ide.


verse #31

és ha valaki titeket kérdend, miért oldjátok el? így mondjatok annak, azért, hogy az úrnak dolga vagyon evvel.


verse #32

és elmenének, az kiket elbocsátott vala, és úgy találák, az mint megmondotta vala őnekik.


verse #33

mikor kedig eloldanák az szamárcsikót. mondának őnekik azok, az kik bírnak vala vele. miért oldjátok el az szamárcsikót?


verse #34

és azok ezt mondák: mert az Úrnak dolga vagyon vele,


verse #35

és az Jézushoz vivék azt, és az ő ruhájukat az szamárcsikóra felül terítvén az Jézust felül rá helyhezteték.


verse #36

mikor kedig menne Jézus az ő ruhájukat az úton az szamárnak lába alá terítik vala.


verse #37

és mikoron immáron az Olajfáknak hegyének lejtőire közelítene, az tanítványoknak minden serege nagy örömmel és nagy felszóval kezde az Istennek dicséretet mondani minden isteni erővel való cselekedeteiről, melyeket szemeikkel láttanak vala,


verse #38

és ezt mondják vala. áldott király, az ki eljő az Úristennek nevébe. békesség az mennyországban, és dicsőség az magasságokban.


verse #39

és némelyek az seregből az farizeusok közül mondának őneki. mester, fedd meg az te tanítványaidat.


verse #40

kiknek Jézus mondá. mondom tinektek, hogy ha ezek veszteg hallgatandnak, mindjárást az kövek fognak kiáltani.


verse #41

és minek utána közel juta, látván az várost síra őrajta,


verse #42

ezt mondván. vajha magadat megismerted volna te is, és kiváltképpen ez te mostani napodban arra viselni gondot, az mi teneked békességgel való megmaradásodra volna. mostan kediglen elrejtetvén vannak az te szemeidnek előtte,


verse #43

mert eljőnek az napok terád, és kerítéssel bekerítenek tégedet az te ellenségeid, és körülvisznek tégedet, és egyetembe megszorítanak tégedet minden felől,


verse #44

és mind az földiglen lerontanak tégedet és az te fiaidat, kik te tebenned vannak. és nem hagynak tebenned egy követ az más kövön annak okáért, hogy meg nem ismered az időt, melyben az Isten tégedet meglátogata.


verse #45

és bemenvén az templomba, ki kezdé verni azokat, az kik abban árulnak vala, és vesznek vala,


verse #46

ezt mondván őnekik. meg vagyon írván, az én házam imádságnak háza, ti kediglen latroknak barlangjává tettétek azt.


verse #47

és minden napon tanít vala az templomban. az papoknak kediglen fejedelmei, és az írástudók, és azok, kik ez népek között fő emberek valának, azon igyekeznek vala, hogy őtet elvesztenék,


verse #48

és nem tudják vala, mit tegyenek, mert mind az egész nép figyelmetes vala az ő beszédére, mikoron őtet hallgatná.

Chapters:


Books