Evangélium Szent Lukács írása szerint

chapter 1


Chapters:


verse #1

mivel hogy sokan erőlködének rajta, hogy renddel írásba beszerzenék az lett dolgokat, melyeknek miközöttünk teljességgel való bizonysága vagyon,


verse #2

miképpen előnkbe adták minekünk azok, az kik eleitől fogva szemükkel látták, és szolgálatot is tettenek azokban, az melyeket beszéllenek vala,


verse #3

jónak láttaték énnekem is, ki végre azokkal együtt jár-kel, hogy minden dolgokról eleitől fogva nagy szorgalmatossággal megtudakozván, innét tova azokat teneked megírnám jó Teofil,


verse #4

hogy jobban megismerend azoknak bizonysággal való voltát, melyekre beszéd szerint taníttattál volt. első rész.


verse #5

vala Heródesnek zsidóországbeli királynak idejében egynémely egyházi ember, kinek Zakariás vala neve, ki az Abijának napszám szerint való rendjéből vala, és az ő felesége az Árontól nemzetett leányok közül való vala, kinek Erzsébet vala neve.


verse #6

igazak valának kediglen mindketten az Istennek előtte, és őmagukat viselik vala minden megfeddés nélkül az Úristennek minden parancsolatjában, és minden jó művelkedetekben, melyek embert igaznak mutatnak.


verse #7

és nem vala őnekik magzatjuk. annak okáért, hogy az Erzsébet meddő vala, és mindketten elmulatták vala idejüket.


verse #8

lőn kediglen ez, mikoron az Zakariás az Isten előtt az egyházi szolgálatban foglalatos volna az ő napszám szerint való endjében,


verse #9

az egyházi embereknek szolgálatjuknak szokása szerint őrá esék az nyíl, hogy az templomba bemenne tömjénezni.


verse #10

és mind az népnek sokasága kívül imádkozik vala az tömjénezésnek óráján.


verse #11

látá kediglen az Zakariás az Úristennek angyalát, hogy az oltáron jobb felől állana, melyen szoktanak vala tömjénezni.


verse #12

ezt látván az Zakariás megrettene, és nagy félelembe esék.


verse #13

mondá kedig lenn őneki az angyal: Zakariás, ne félj, mert meg meghallgattatott az te könyörgésed, és az te feleséged az Erzsébet fiat szül teneked, és Jánosnak nevezed őtet,


verse #14

és nagy örömed leszen teneked, és nagy vigasságod, és az ő születésén sokan örülnek.


verse #15

mert nagy leszen az Úr Istennek előtte, és sem bort sem valami egyéb megrészegítő állatot nem iszik, és Szentlélekkel betelik még az ő anyjának méhében.


verse #16

és az Izraelnek fiai közül sokat megfordít az ő urukhoz Istenükhöz.


verse #17

és ő őelőtte eljő az Illésnek lelkével és tehetségével, hogy megfordítsa az atyáknak szíveit az ő fiúhoz, és az engedetleneket az igazaknak bölcsességére, hogy kész népet szerezzen az Úristennek.


verse #18

és mondá az Zakariás az angyalnak: miből ismerem meg ezt. mert én vén ember vagyok, és az én feleségem is immáron elmúlatta idejét.


verse #19

és felelvén az angyal mondá őneki: én Gábriel vagyok, ki az Istennek előtte állottam, és ki azért küldettettem, hogy teveled szóljak, és ez örvendetes dolgokat teneked megmondjam,


verse #20

és íme következik ez, hogy veszteglésben lész, és nem szólhatsz mind az napiglan, melyen ezek meglesznek, azért hogy nem híl az én beszédemnek, melyek beteljesednek, mikoron ideje leszen.


verse #21

és az nép várja vala Zakariást, és csodálják vala, hogy az templomban késnek.


verse #22

mikoron kediglen kiment volna az templomból, nem szólhat vala őnekik. és megismerik hogy látást látott volna az templomban. és ő int vala azoknak, és némán marada.


verse #23

és történék ez, mikoron beteljesedtenek volna az ő templomban való szolgálatjának napjai. az ő házához mene.


verse #24

ez napoknak utána kediglen Erzsébet, az ő felesége méhében magzatot fogada, és öt holdnapon rejtekben tartja vala magát, és ezt mondja vala:


verse #25

így tőn énvelem az Úristen az napokban, melyekben rám tekinte, hogy eltenné az én emberek között való szidalmamat.


verse #26

hatodik hónapban kediglen elbocsáttaték az Gábriel angyal az Istentől Galileának városába, melynek neve Názáret,


verse #27

az szűzhöz, mely jegyben vala egy férfinél, kinek József vala neve, és ki Dávidnak házából származott vala, és az szűznek Mária vala neve.


verse #28

és az angyal az szűzhöz bemene, és mondand: üdvözlégy kedves szűz. az Úr teveled vagyon. áldott vagy te asszonyi állatoknak közötte.


verse #29

az szűz kediglen mikor ezt hallotta volna, meg megháborodék az angyalnak beszédén, és gondolkodik vala rajta minemű köszönet volna ez.


verse #30

és mondá az angyal őneki: ne félj Mária. mert kedvet leltél az Istennél.


verse #31

íme méhedbe magzatot fogadsz, és fiat szülsz, és Jézusnak nevezed őtet.


verse #32

és ez fiú nagy leszen, és az felséges Istennek fiának hívattatik. és őneki adja az Úristen az ő atyjának, Dávidnak székét,


verse #33

és az Jákobnak házán mindörökké uralkodik, és az ő országának vége nem leszen.


verse #34

mondá kediglen Mária az angyalnak: mint leszen az, mert én férfit nem ismerek?


verse #35

és felelvén az angyal mondá őneki: Szentlélek felől terád száll, és az felséges Istennek hatalmassága árnyékával befog tégedet. annak okáért ez is, az mely szentséges születtetik tetőled, Istennek fiának hívattatik.


verse #36

és íme az Erzsébet az te rokonságod, ő is fiat fogadott az ő vénségében, és ez hónap hatod az Erzsébetnek, mely meddőnek hívattatik vala.


verse #37

mert az Istennél akármi beszéd sem leszen lehetetlen.


verse #38

mondá kediglen Mária: íme az Úr szolgáló leánya, legyen énnekem az te beszéded szerint. és elméne őtőle az angyal.


verse #39

felkelvén kediglen Mária az napokban nagy sietséggel az hegyközbe mene, az Júda nevű városba,


verse #40

és bemene Zakariásnak házába, és nagy szeretettel köszöne Erzsébetnek.


verse #41

és lőn ez, hogy hallá az Erzsébet az Máriának köszönetét, indulást tőn az gyermek az ő méhében, és Szentlélekkel betelék az Erzsébet,


verse #42

és nagy felszóval kiálta, és ezt mondá: áldott vagy te asszonyoknak közötte, mert áldott az te méhednek gyümölcse.


verse #43

és honnan vagyon énnekem ez, hogy az Úristennek anyja énhozzám jöjjön?


verse #44

mert íme, minek utána az te köszönésednek szava az én füleimbe jött volna, indulást tőn az gyermek örvendezésnek miatta az én méhemben?


verse #45

és boldog asszonyi állat az, ki az Istennek hitt.


verse #46

mert azoknak be beteljesedésük megleszen, az melyek meg vannak mondva az Úr Istentől őneki. és mondá az Mária: felmagasztalja az én élő lelkem az Úristent,


verse #47

és örvendez az én okos lelkem az én üdvözítő Istenemben.


verse #48

mert az ő szolgáló leányának alávaló voltára tekinte. és íme ennek utána boldognak fognak mondani engemet minden nemzetségek.


verse #49

mert nagyságos dolgokat tőn énvelem az hatalmas, és kinek az ő neve szent.


verse #50

és az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, az kik őtőle félnek.


verse #51

erőt tőn az ő karjának általa, ide és tova elszaggata kevélyeket az ő szívüknek gondolatjával.


verse #52

lehánya hatalmasokat székekből, és fel felmagasztala alávalókat.


verse #53

éhezőket betölte jókkal, és gazdagokat üresen bocsáta el.


verse #54

őhozzá vivé Izraelt az ő gyermekét, hogy megemlékeznék az irgalmasságról.


verse #55

miképpen szólt az mi atyáinknak az Ábrahámnak, és az ő magzatjának mindörökké.


verse #56

lakozék kediglen Mária az Erzsébettel közel három hónapig, és megtére az ő házához.


verse #57

Erzsébetnek kediglen szülésének ideje betelék, és fiút szüle,


verse #58

és meghallák az ő szomszédságai és rokonságai, hogy az Úristen nagyképpen megmutatta volna az ő irgalmasságát őhozzá, és örvendeznek vala vele.


verse #59

és lőn ez nyolcad napon, eljövének, hogy az gyermeket körülmetéljék, és az ő atyjának nevén Zakariásnak hívják vala őtet,


verse #60

és felelvén az ő anyja mondá: nem, hanem János legyen neve.


verse #61

és mondának őneki: senki nincsen az te rokonságodban, ki ez névvel hívattassék.


verse #62

intenek vala kediglen az ő atyjának, minek akarná nevezni őtet,


verse #63

és az atyja táblácskát kére, és ezt írá mondván: János az ő neve, és mind elcsodálkozának.


verse #64

megnyilatkozék kediglen az ő szája legottan, és az ő nyelve, és szól vala dicsérvén az Istent,


verse #65

és minden ő szomszédságán nagy félelem lőn, és mind ez beszédek hirdettetnek vala Zsidóországnak minden hegyes tartománya szerte,


verse #66

és mindenek, kik hallották vala, az ő szívükbe helyheztetik vala, és ezt mondják vala: vajon mi leszen ez gyermekben? és az Istennek keze vala ővele,


verse #67

és az Zakariás, az ő atyja, Szentlélekkel betelék, és prófétála, és ezt mondá:


verse #68

dicséretes Úr az Izraelnek istene, mert meglátogatá és váltságot szerze az ő népének.


verse #69

és az mi megmaradásunknak szarvát emelé fel, az ő gyermekének Dávidnak házában.


verse #70

miképpen szólt az ő szent prófétáinak szájuknak általa, kik ez világnak kezdetétől fogva voltanak.


verse #71

hogy jövendőre megszabadulnánk az mi ellenségeinktől és mindeneknek kezeiből, kik minket gyűlölnek.


verse #72

hogy irgalmasságot tenne az mi atyáinkkal, és megemlékeznék az ő szent testamentumáról.


verse #73

és hogy beteljesítené esküvését, melyre megesküdött vala Ábrahámnak, az mi atyánknak, és ezt meg megadná minekünk,


verse #74

hogy az mi ellenségünknek kezeiből kiszabadultatván félelem nélkül szolgálnánk őneki.


verse #75

szent élettel és igazsággal őelőtte, az mi életünknek minden napjában.


verse #76

és te gyermek, jövendőre az felséges Istennek prófétájának hívattatsz, mert az Úristennek személyének előtte elöl mégy, hogy az ő útjait megkészítsed,


verse #77

és hogy az ő népének üdvösségnek tanúságát adjad az ő bűnüknek bocsánatában.


verse #78

az mi Istenünknek könyörületes szívének és jonhának általa, mellyel minket meglátogata az feltámadott nap az magasságból.


verse #79

hogy világosságot adna azoknak, az kik sötétségben és halálnak árnyékában ülnek vala, hogy az mi lábainkat békességnek útjára igazgatná.


verse #80

az gyermek kediglen növekedik vala, és erőt viszen vala lelke szerint, és puszta helyeken vala mind az ideiglen, mígnem előjönne az nap, melyen ki kell vala jelenni az Izraelnek népének.

Chapters:


Books