Evangélium Szent Lukács írása szerint
capítulo 23
verso 1
és felkelvén azoknak minden sokasága, az Pilátushoz vivé őtet. kezdék kediglen őtet vádolni ezt mondván. ez embert úgy találónk, hogy az népet elfordítaná, és megtiltaná, hogy az császárnak adót ne adna, és önmagát Krisztus királynak mondaná lenni.
verso 3
az Pilátus kediglen megkérdé őtet ezt mondván. te vagy-e az zsidóknak királya? és az felelvén mondá őneki: te mondod.
verso 4
mondá kediglen az Pilátus az papoknak fejedelmének és az sereg népnek. semmi bűnt nem találok ez emberben.
verso 5
és azok ráerősödnek vala ezt mondván: felindítja az népet, egész Zsidóország szerte tanítván elkezdvén az Galileától fogva mind ez helyiglen.
verso 6
az Pilátus kediglen hallván, hogy az Galileát említették volna, megkérdé, hogy ha Galileabeli ember volna.
verso 7
és minek utána megérté, hogy az Heródesnek birodalma alá tartoznék, Heródeshez küldé őtet, ki ő is Jeruzsálemben vala az időben.
verso 8
az Heródes kediglen látván az Jézust igen megörüle. mert sok időtől fogva nagy kívánatossága vala erre, hogy őtet láthatná, azért hogy sok dolgot hallana őfelőle, és reméli vala, hogy valami csudát láthatna őtőle, hogy tenne.
verso 9
kérdezi vala kediglen őtet sok beszéddel. és ő semmit nem felel vala őneki.
verso 10
ott állanak vala kediglen az papoknak fejedelmei, és az írástudók nagy felszóval vádolván őtet.
verso 11
megutálá kediglen őtet az Heródes az ő seregével, és mikoron megcsúfolta volna, és tündöklő ruhába őtet öltöztette volna, hátraküldé az Pilátusnak.
verso 12
és őköztük megbékélének azon napon Pilátus és Heródes. mert annak előtte őközöttük ellenségesek valának.
verso 13
Pilátus kediglen egybehíván az papoknak fejedelmeit, és az fő embereket, és az köznépet
verso 14
monda azoknak. énnekem hozátok ez embert, mint ki az népet elfordítaná, és íme tielőttetek megkérdvén semmi bűnt nem találok ez emberben azok közül, az melyekben vádoljátok őtet.
verso 15
de még Heródes sem talált, mert őhozzá bocsátalak titeket, és semmi halálra méltó dolgot nem tétetett őrajta.
verso 16
annak okáért megfeddem őtet, és eleresztem.
verso 17
el kell vala kediglen az ünnepen ereszteni az foglyok közül egyet azoknak akaratjukra.
verso 18
felkiálta kediglen egyetembe mind az egész népnek serege ezt mondván: tégy véget dolgában ennek, és ereszd el minekünk az Barabbást,
verso 19
kit azért vettenek vala az tömlöcbe, hogy az városban háborúságot indított vala, és gyilkosságot tett vala.
verso 20
Pilátus kediglen ismét szóla őnekik akarván elereszteni az Jézust.
verso 21
és azok kiáltanak vala ezt mondván: feszítsd meg, feszítsd meg őtet.
verso 22
Pilátus kediglen harmadszor mondá őnekik. maga mi gonoszt tett ez? semmi halálra való bűnt nem találok őbenne. megfeddem azért, és eleresztem őtet.
verso 23
és azok erőltetik vala őtet nagy felszóval ezt kívánván tőle, hogy megfeszíttetnék, és nagy erőt veszen vala az ő szavuk és az főpapok szava.
verso 24
és Pilátus szentenciát ada őrá, hogy meglenne az, mit azok kívánnak vala őtőle.
verso 25
elbocsátá azért őnekik azt, az ki háborúságindításért és gyilkosságért vettetett vala az tömlöcbe, kit megkértenek vala, az Jézust kediglen kézbe adá az ő akaratjukra.
verso 26
és mikoron kivinnék őtet, egynémely Simon nevű embert fogának meg ki Cirene nevű városból való vala, ki az ő örökségéből jő vala, és hátára adák az keresztfát, hogy az Jézus után vinné.
verso 27
követi vala kediglen őket népnek sok serege, és asszonyoknak serege, mely asszonyok jajgatják vala őtet, és siratják vala.
verso 28
az Jézus kediglen őrájuk fordulván mondá: Jeruzsálemnek leányai, ne sírjatok énrajtam, de ti magatokon sírjatok, és az ti fiaitokon.
verso 29
mert íme eljőnek az napok, melyekben ezt fogják mondani: boldogok az meddő asszonyi állatok, és melyek gyermeket nem szültenek, és az emlők, melyek nem szoptattanak.
verso 30
akkoron ezt kezdik mondani az nagy hegyeknek: essetek miránk, és az kis hegyeknek: fedezzetek be minket.
verso 31
mert ha az nyers fán ezt teszik, az aszú fán mi leszen?
verso 32
visznek vala kediglen két egyéb gonosztevő embert is ővele, hogy őket megölnék.
verso 33
és minek utána az helyre jutának, mely Főkoponyának hívattatik, ott őtet megfeszíték, és az két gonosztevő embert is, egyiket jobb felől, és az másikat bal felől.
verso 34
az Jézus kedig ezt mondja vala. Atyám bocsásd meg őnekik, mert nem tudják, mit tesznek. mikoron kediglen megosztották volna az ő ruháit, nyilat vonának rajta.
verso 35
és az nép ott áll vala, és nézi vala. és nevetik vala őtet az fejedelmek azokkal egyetembe, és ezt mondják vala: egyebeket megtartott veszedelemtől, tartsa meg ő magát, ha ez az Krisztus az Istennek amaz választott fia.
verso 36
csúfolják vala továbbá őtet az vitézek is, őhozzá járulván, és ecetet visznek vala őneki,
verso 37
és ezt mondják vala. ha te vagy amaz zsidóknak királya, tartsd meg magadat veszedelemtől.
verso 38
vala kediglen írás is őfelette megírván görög betűkkel és római betűkkel és zsidó betűkkel. ez az zsidóknak királya.
verso 39
egyik kediglen az gonosztevőknek közüle, kiket felfeszíttetnek vala, szidalmas beszédet mond vala őellene, és ezt mondja vala. ha te vagy az Krisztus, tartsd meg veszedelemtől tenmagadat, és minket is.
verso 40
felelvén kediglen az másik feddi vala őtet ezt mondván. ingyen nem félsz-e te az Istentől, hogy mivel az halálnak ugyanazon kárhozatában vagy?
verso 41
bizony az hogy mi igazán, mert cselekedeteinkhez méltó dolgokat fizetnek minekünk, ez kediglen semmi gonoszt nem tett.
verso 42
és ezt mondja vala az Jézusnak. Uram, emlékezzél meg énrólam, mikoron az te országodba menendesz.
verso 43
és mondá annak az Jézus: bizony mondom teneked, ma énvelem lész az paradicsomban.
verso 44
vala kediglen közel hat óra, és sötétség lőn mind ez egész földön kilenc óráiglan.
verso 45
és az nap megsötétüle. és az templomnak vitorlája középben kettészakada.
verso 46
és mikoron felszóval kiáltott volna az Jézus, ezt mondá. Atyám, az te kezeidbe adom tartanod az én lelkemet. és mikoron ezt mondotta volna, lelkét kibocsátá.
verso 47
mikoron kediglen látta volna a százados, az mi történék, dicséré az Istent, és ezt mondá: bizony igaz volt ez ember.
verso 48
és mindazoknak seregei, kik egyetembe odamentenek vala, hogy ez dolgot néznék, és látták vala azokat, az melyek történnek vala, verik vala az ő mellüket, és hátra térnek vala.
verso 49
az Jézusnak kediglen ismerői mind távol állanak vala. és az asszonyi állatok is, kik Galileából jöttenek vala utána, és ezeket látták vala.
verso 50
és íme egy férfiú, kinek József vala neve, ki tanács egyik vala, és igaz ember,
verso 51
ez az zsidóknak tanácsára és téteményére nem hajlott vala, ki az zsidóknak egy városából Arimátiából támadott vala, ki ő is várja vala az Istennek országát.
verso 52
és az Pilátushoz mene, és megkéré az Jézusnak testét,
verso 53
és az az keresztfáról levevé, és gyolcsba takará, és koporsóba helyhezteté, mely kőben vala kivágván, melybe még senki nem tétetett vala.
verso 54
és Paraszkeué napja vala, és szombatra virrad vala.
verso 55
az asszonyi állatok kediglen odamenének, kik ővele jöttenek vala Galileából, és megláták az koporsót, és miképpen tétetett vala az ő teste.
verso 56
megtérének kediglen, és drága szereket és kenetet szerzének, és azon szombaton veszteg lőnek az parancsolat szerint.
Libros
